Amikor a Rebellion bejelentette az új Aliens vs. Predator részt, minden AvP rajongó nagyon örült a hírnek, hiszen az új részben újra átélhetik a játékosok azt, amit még az ezredfordulón tapasztalhattak meg. Az Aliens vs. Predator-ban a tisztelt vásárlónak lehetősége lesz, hogy a három fajjal (ember, idegenek, vadászok) kipróbálják magukat egy meglehetősen közepes hangvételű sztori keretében. Most a hollywoodi Alien és Predator filmeken nem kívánkozom végigmenni, hiszen egy nagy generációt foglal magába, oldalakat lehetne írni róla. Az első Alien filmről azonban tudni illik, hogy 1979-ben debütált, míg az utolsó Predator film valamikor 1990-ben, Danny Glover főszereplésével. Természetesen játékok is születtek a kilencvenes években. A két különböző világ keverése bölcs stratégiának bizonyult, mind játék, mind pedig filmes vonatkozásban. A Sega 2009-ben előrukkolt azzal a tervvel, hogy PC mellett konzolokra is bejelentette a Rebellion friss játékát, így a címében az alapokhoz visszatérő alkotás ezúttal PS3-ra és Xbox360-ra is megjelenhetett. PC-n a játék megköveteli a Steam meglétét, így aki még nem rendelkezik Steam accounttal és meglehetősen nagy AvP rajongónak tartja magát, az kénytelen sürgősen létrehozni egy felhasználói fiókot.

A játék sztorijáról nem szeretnék spoilerezni, de annyit bátran elárulhatok, hogy az emberek kinyitottak egy ősi Predator piramist vagy templomot -kinek, hogy tetszik-, egy távoli bolygón. A megnyitott, s feltárt templom nagyon rossz következménnyel járt mindenki számára, mert az incidenst a ragadozók fejlett technológiájuk segítségével azonnal megtudták, így ők is oda fáradtak a helyszínre. A tengerészgyalogosok pedig egy mentőakció keretében vannak e bányász bolygón. A történet tehát jól összefonódik a három fajjal, mert a planétán alienek is megfordulnak. A sztorit egy időben bármelyik frakcióval folytathatjuk, hiszen a program a küldetések teljesítése után automatikusan „kivág” minket a kampány főmenüjébe, így szimultán játszhatunk a kommandós történet után akár az alien kampánnyal is. De célszerű sorban haladni velük, először mindenképpen a Marines kampánnyal kezdjünk, hiszen a teljes játéknak az adja az igazi sava-borsát. A három faj sztorija mindig egybefonódik. A küldetések háttér és helyszín felépítése sajnos ebből adódóan csorbát szenved, hiszen mind a három faj története egy területen játszódik, csak annyi különbséggel, hogy más szemszögből élhetjük át az amúgy is botrányosan rövidre sikerült sztori játékmenetét. Személy szerint én egy külön sztorit vártam volna a két idegen fajtól. Még úgy nagy vonalakban az emberi kampány nagyon is rendben lenne, de rövidsége és a többi játszható faj története miatt sajnos a játékmenet nem lehet jobb még közepestől sem. Tehát az igazi panaszt a 3 faj történeti rövidsége okozza, természetesen mind három sztori menete emellett még lineáris is, de ez nem gond, hiszen a fejlesztők nem sandox játéknak szánták produkciójukat. A sztori felépítése összecsapott és rövid, azért min. egy Bioshock szintű alapanyaggal fel lehetett volna vértezni az új AvP-t, hogy legalább a figyelmünk ne lankadjon. Egyébként ha a három történeti szált nézzük, akkor kapunk egy 9-12 órás végigjátszást, ami pl. a Prototype simán felül ír játékhosszban és játékélményben egyaránt, vagy nem is beszélve a X-Men Origins: Wolverine játékról sem! A 3 fajt nézve még így is éppen, hogy csak egy átlagos végigjátszást kínál a Rebellion az AvP fanoknak.

A három faj kampányai szerencsénkre különböző stílusban játszódnak. Vegyük kicsit sorba ezeket. Először is mindhárom frakció FPS játéktípusban pompázik, azért egy TPS beállítási lehetőség a Ragadozóknál vagy Alieneknél nyugodtan elfért volna. A Marines kampány, mint már fentebb említettem a sztori szemszögéből, ez az igazi. A játék hangulata rajtuk keresztül jön át igazán, főleg a folyamatos mozgásérzékelő radar vagy blips pityegése karakterünknél eszméletlenül izgalmassá teszi a játékmenetét, ezzel gyakorlatilag klausztrofóbia érzést okozva nekünk, játékosoknak. Ennél a pillanatnál érezhetnénk talán azt, hogy egy túlélő-horror játékkal játszunk. Itt nagyon fontos, hogy egy darabig a "blips" a sztori menetét izgalmassá teszi, tehát nem félelmetessé. Érdemes megemlíteni, hogy kizárólag a Marines kampányban van lehetőségünk a fejlesztők által elszórt audio naplófájlok felkutatására és meghallgatására ingame vagy játékkilépéskor a menü közben. A játék összefüggően egy nagy adag hentláda összessége, így gyakorlatilag nem tudunk megijedni az idegenektől, természetesen a sztori kezdésnél valami horror hangulat felfedezhető azért, hiszen a fejlesztők a félelmet pár perces üresjárat után folyamatosan adagolják, de ez sajnos egy óra után teljesen elmúlik; átmegy a jól megszokott FPS stílusba. Persze a folyamatosan jelenlévő korlátozott lőszer mennyisége alapján akár fusztrációt is okozhat egyes játékosoknak az AvP. Mert bizony vannak olyan játékosok, akik ettől fognak leginkább beijedni, nem pedig az alienektől. A lőszer hiánnyal tehát számolnunk kell, spóroljatok vele, némi könnyebbség, hogy a kézi pisztolyban végtelen lőszer van. A blips rendszeres pittyegése pedig kis idő után sajnos nem hozza ránk a frászt. A marines fegyverek felhozatala mai korhoz igazodva egész jó, sőt a gépkarabély megjelenítése a filmek utánzatát és hangulatát veszi át. Géppisztolytól, lángszórótól át a gránátig van minden, de nehogy nekem MW meg BC fegyverfelhozatalra gondoljatok, de ennek ellenére a teljes játékhosszig a fegyver kínálat tökéletesen megfelelő.

Az alien kampány meglehetősen érdekesen kezdődik, hiszen egy Xenomorph alanyt fogunk alakítani, akit egy titkos laborban bezártak és mindenféle kísérletet hajtanak végre „főhősünkön”, később pedig természetesen elszabadul a pokol, s a marines nyitó kampányában találjuk magunkat, csak más szemszögből.Az Alien játékmenete egészen különleges, mert a sunyizást és a plafon mászást kell bevetnünk ellenfeleink ellen. A Predator kampány pedig ettől jóval taktikusabb játékmenetet diktál, az emberek mellett az egyik legélvezetesebb küldetéseit velük hajthatjuk végre. Harcok terén a két faj szinte ugyan azokat a mozdulatsorokat tudja végrehajtani mint amit a filmekben láttunk, tehát a ragadozóval bizony lesz hőkövető rakétánk is, és persze a hőlátás is helyet kap. A közelharc használata mellett küldetésünknél, ez az a mozzanat ami a hangulatra picit rádob. Míg az embereknél a blips folyamatos pittyegése, addig a ragadozóknál a különleges látásmód teszi teljes mértékben egyedivé a hangulatot, s nem beszélve a lopakodásról sem. Marinesnál a fegyverek, az aliennél és a ragadozónál leginkább a fortélyosság számít majd, s ez a multiplayerre is elmondható, ami véleményem szerint botrányosan rosszra sikerült. Erről nem szándékozok bemutatót írni. A multiplayer videók, amit publikált a kiadó, sokkal, de sokkal hangulatosabbra sikerült, mint maga a teljes játékmód. A Deathmatch gyakorlatilag semmit sem ér, bár a Hunter vagy Infestation mód kicsit érdekes, de ott meg az online memberek baltázzák el ennek játékmenetét. Szándékosan leugranak sziklákról, hogy így átálljanak az idegenekhez, meg ilyesmik. Nem jó ez így, bár van karakterfejlődési rendszer is, de ez sem jól kidolgozott, Idővel elfelejti mindenki a multiplayert. Csak kérdés, hogy mikor.

Grafikailag a srácok nem alkottak semmi maradandót vagy emlékezetest, kornak éppen megfelel, bár a konzolos, Xbox360-as verzióra mégis azt lehet mondani, hogy az egyik legszebben festő játék, míg PC-n ez Dx10-en egyáltalán nem mondható el. A játékmenet picit lineáris, de ennek ellenére sem írható le, hogy a fejlesztők foglalkoztak volna a grafikai részletességekkel, a közeli helységek, a tárgyak textúráival, bár konzolon talán picivel jobban passzolnak a grafikai megoldások. Környezetből sincs túl sok, maradtak a dzsungeles meg a sötét, zeg-zugos részek is. A dolgokat nagyon kevés fény világítja meg, bár a sötét helyeken felbukkanó elő-elő villanó meghibásodott világító berendezések elég reálisan hatnak monitorunkon, sötét szobában kifejezetten látványosak a folyamatos villogások (ala disco feeling). A dzsungeles részek pedig vakítóak, mintha a Brightness beállítást 80%-ra állítottuk volna be.

A hangok talán a program legerősebb része (köszi blips). A zene hű marad a filmekhez viszonyítva, bár meglehetősen ritkán hallhatóak, de amikor meglepő vagy éppen félelmetes rész történik velünk kapcsolatban, akkor bombasztikus módon jelenik meg hangszóróinkon keresztül. Az alien és a predator zajkeltései, vagy a rakéta becsapódásai AAA kategóriásak, így nem csoda, hogy a hollywoodi színész, Lance Henriksen is odaadta nevét a legújabb AvP projekthez, emellett még a karakterét is róla mintázták. A szinkronhangok rendben vannak, de gyakorlatilag a dialógusoknál ugyanazt mormolják el a színészek a rádiókommunikálásoknál, a forgatókönyv ebből adódóan igazán lehetett volna érdekfeszítő. Sőt! A fegyverek hangjai szerintem eléggé hitelesek lettek, s nem beszélve az idegenek morgásairól sem!

Hogy kinek ajánlom a játékot? Ezt elég nehéz lesz kimagyaráznom illetve leírnom. Összességében egy felejthető kampányt hoztak ki a fejlesztők és a Sega emberei, bár végső értékelésnél nem fogom annyira lepontozni mint a Game Informer vagy a Gamespy, mert azért 5 pontnál kicsit többet ér. Ha a single player részt nézed, akkor csak egy átlagos végigjátszást fogsz kapni, hiába van nekünk 3 fajunk. Ha a többjátékos részt nézed, akkor talán valamivel több szórakozás fog érni, bár véleményem szerint a multiplayer mód már elásta magát, a Bad Company 2 online népszerűségével. Amennyiben pedig AvP rajongónak és a sci-fi filmek kedvelőinek tartod magad, akkor nyugodtan tehetsz egy próbát vele, de közel sem sikerült világmegváltó alkotásnak. A csalódást részemről jogosnak tekintem, hiszen a kiadó a megjelenés előtt csak áradozott a AVP médiaanyagairól és nyilvánosan a teljes játékot AAA-főkategóriás programmá emelte reklámhadjáratával még tavaly. Rebellion-nak meg nem ártana, ha felnőne a mai játékokat fejlesztők színvonalára, mert korábbi játékaik igencsak hagynak kivetnivalót maguk után. Tény, hogy új termékük nem lett annyira katasztrófális, mint amint láttuk, hogy sok külföldi site a sárgaföldig lehordta. Mi ezt ugyan nem tesszük meg, de cserébe legközelebb legyenek szívesek még ötletesebbek lenni a kedves Rebellionos srácok, és nem ártana ha végre valami minőségi anyagot raknának össze egyszer legalább a közeljövőben. Hátha ez az AVP új része lesz, ami méltó lehet az AAA címre is. Hypeot alaposan megkapta, ezt el kell ismerni, a Sega ebben érti a dolgát, de mi azonban csalódtunk a végtermékben!

A játékot a PC-s és az Xbox360-as verzió alapján teszteltük!