Bevezetés, történet...

Amikor tavaly jött a hír, hogy az Eidos egy Batman játékot készül kiadni, ráadásul a szinte teljesen ismeretlen Rocksteady Studis fejlesztésében, akkor sokan voltak, akik erős kételkedéssel tekintettek a dologra. Joggal gondolhatták, hogy a kiadó csupán az akkoriban éppen a mozikban hatalmas sikert arató Sötét Lovag című film sikerét akarja meglovagolni. Aztán ahogy múlt az idő és érkeztek az újabb és újabb hírek a játékról, kezdett úgy tűnni, hogy a Rocksteady-nél bizony tényleg valami nagyobb dolog készül, mint egy szimpla tucatjáték. Aztán jött a demo, ami még inkább meggyőzött mindenkit, most pedig itt a teljes változat és azt hiszem ezek után bátran, kijelenthetem: elkészült minden idők legjobb Batman játéka.

A történetünk úgy indul, ahogy általában más történetek véget érnek, Batman elfogta Joker-t és éppen az Arkham Elmegyógyintézetbe szállítja. Azonban gyanús neki, hogy Joker túl könnyedén hagyta magát elfogni, ezért úgy dönt ő maga is vele tart, miközben az őrök bekísérik. A Sötét Lovag gyanúja hamar beigazolódik, Joker elszabadul, emberei ellepik az intézetet, így Batman-re (és vele ránk) hárul a feladat, hogy rendet tegyen és kiderítse, hogy ősi ellenfele mit is tervez. Így indul a történet, amely kellően tekervényes és izgalmas, így a játék végéig kíváncsiak leszünk rá, hogyan is végződik. Mindezt az utóbbi idők legjobb játékszinkronjával megtámogatva, Kevin Conroy Batman-je és Mark Hamill Joker-e is úgy ahogy van zseniális (főleg az utóbbi) de a többi karakter hangját is nagyon eltalálták. Zeneileg is a helyén van minden, a zene leginkább Christopher Nolan Batman filmjeiben hallhatóhoz hasonlít, és ami jól működött ott az jól működik itt is.

A játék során Batman-t többnyire TPS nézetből fogjuk irányítani. A játékmenet egy kicsit hasonlít a Tomb Raiderekéhez, itt is fogunk ugrándozni, falakon felmászni, ide-oda lengedezni. Ugrás gombot azonban nem kapunk, ha egy perem előtt nekifutunk, akkor derék denevérünk automatikusan ugrik egyet. Ez végül is abból a szempontból előnyös, hogy nem kényszerülünk arra, hogy kicentizzük az ugrásokat (nem úgy, mint Larával kellett igen gyakran). Persze még így könnyen előfordulhat, hogy rossz helyen akarunk ugrani, és a mélybe zuhanunk, ilyenkor sincs veszve semmi, egy gomb megnyomásával Batman megcsáklyázza a legközelebbi biztonságos helyet, és visszakapaszkodik, hogy aztán onnan próbálkozhassunk újra. A játék harcrendszere is remekül megvalósított. Az irány billentyűkkel ugrálhatunk ide-oda az ellenfelek között és verhetjük őket laposra. Egyetlen ütés gombunk van, az már a helyzettől függ, hogy Batman éppen milyen ütést, rúgást visz be. Illetve harc közben néha lehetőségünk lesz ellentámadás indítására is, ha például mögénk sunnyog egy ellenfél, és éppen lecsapni készül, akkor a feje felett kis „villámocskák” jelennek, ilyenkor a jobb gomb lenyomásával szépen megakadályozzuk a készülő támadást, illetve még jól be is verünk neki egyet, „ugyan, viselkedj már haver” alapon. Persze a harc nem csak abból áll, hogy ide-oda pattogunk a büntetni kívánt egyedek között, és veszettül nyomogatjuk a bal (illetve néha a jobb) gombokat (na persze így is végig lehet vinni), a későbbiekben lehetőségünk lesz új kombókat megtanulni, amelyekkel még látványosabbá (és persze könnyebbé) tehetjük a harcot.

Játékmenet, egyebek és összegzés

Persze régen rossz lenne, ha csak ennyiből állna az egész. Joker emberei elég hamar szert tesznek fegyverekre, amely bizony alapvetően változtatja meg a dolgokat. Fegyvertelen ellenfeleknél továbbra is egyszerű a móka, szépen odafutunk, és addig ütjük őket, amíg már csak egy legény áll a gáton. Fegyvereseknél azonban más a szitu. Batman nem sebezhetetlen, három géppuskás ellenféllel szemben másodpercek alatt elhalálozunk így a frontális támadás ki van zárva. Ilyenkor bizony taktikázni kell, lesből támadni és egyesével leszedegetni a rosszfiúkat. Ez pedig rendkívül hangulatos. Nincs is szebb, mint a társaitól elmászkált ellenfelet egy jó kis magaslati pozícióból fejbe dobni egy batarang-al (ettől pár másodpercre elkábul), kifeszített köpenyünkkel rárepülni, a fekvő fickót kiütni, aztán gyorsan visszakapaszkodni egy magaslati pozícióba, mielőtt a többiek egyáltalán rájönnének mi van. Ebben nagy segítséget nyújt nekünk a detektív mód, erre átváltva a játék megjelöli nekünk az érdeklődésre számot tartó helyeket, ajtók, szellőzőnyílások, helyek ahova fel tudunk kapaszkodni, illetve az ellenfeleinket is megjelöli, kékkel a fegyverteleneket és piros színnel a fegyvereseket. Ráadásul falakon keresztül is látjuk őket, tehát mindig tudni fogjuk, hogy pontosan hol helyezkednek el, így mindig alaposan meg tudjuk majd tervezni a támadásainkat. A detektív mód persze nem csak erre lesz jó, időnként nyomokat kell majd követnünk vele (ujjlenyomatokat és hasonlókat).

A főellenfelekkel való harcok is fontos részét képezik a játéknak, nem csak Joker van itt nekünk, hanem igen hamar elszabadulnak Batman egyéb ismert ellenfelei és bizony velük is meg kell majd küzdenünk. Lesz itt nekünk többek között Bane, Killer Croc, Poison Ivy, Scarecrow. Bár vele nem igazán „küzdünk” a szó hagyományos értelmében, de a vele való találkozások a játék leghangulatosabb részét képezik. Majd meglátjátok. Aztán lesz itt még nekünk Riddler koma is, vele nem fogunk találkozni a játék során, rádión szól néha oda nekünk. Ugyanis elrejtett jópár feladványt a szigeten és ezeket megoldva (általában detektív módban kell észrevennünk valamit, amihez az adott helyszínre való megérkezéskor kapunk segítséget) tapasztalati pontok ütik a markunkat. Persze a többi főellenség harc sem csak arról szól, hogy odamegyünk hozzájuk, és ész nélkül ütjük őket, bizony taktikáznunk kell ahhoz, hogy megnyerhessük őket. Gondolkodni mondjuk itt se nagyon kell, ha elhaláloznánk akkor a töltőképernyőn a játék kiírja nekünk, hogy mit is kellene csinálnunk. Ennek néha nem nagyon örültem, jobb, ha az ember magától jön rá a megoldásra, de úgy látszik a fejlesztők másképp gondolták. A megnyert harcok után is tapasztalati pontokat kapunk, amiket aztán különböző fejlesztésekre költhetünk. Erősíthetjük a páncélunkat (erősen ajánlott maximumra fejléeszteni), és fejleszthetjük Batman kütyüjeit, illetve kombókat is tanulhatunk. Igazából csak azon kell agyalnunk, hogy milyen sorrendben vegyük meg ezeket, a játék végére bőven összeszedünk annyi XP-t, hogy mindegyik fejlesztést a magunkénak tudhassuk. Ahogy haladunk előre úgy teszünk szert újabb szerkentyűkre is (ultrahangos zárnyitó, kötélvető stb.), denevérünknek ugyanis van egy saját barlangja Arkham alatt (azt hiszem, erre mondják, hogy felkészült minden eshetőségre) ahova időnként ellátogatunk majd és ilyenkor mindig egy újabb kütyüvel távozunk, így a játék végére egész szép arzenállal fogunk rendelkezni. Ha pedig megunnánk a sztorit egy időre, akkor van itt nekünk Challenge mód is, ahol különböző kihívásokat kell megoldanunk.

A játék lelkét az Unreal Engine 3 adja, a Rocksteady-nél pedig ki is hozták belőle, amit ki lehetett, egy szavunk sem lehet a grafikára. Batman mozgása, mind a bunyók mind a mászkálós részek közben remekül fest. A helyszínek is kellően kidolgozottak, és ami külön öröm, hogy egy elmegyógyintézetben járunk ugyan, mégis kellően változatosak is. Arkham helyszínei jól megkülönböztethetőek egymástól, van itt nekünk botanikus kert, csatornarendszer, orvosi részleg és minden egyéb, ami csak kell. Összességében rendkívül elégedett vagyok a játékkal, a Rocksteady beváltotta az ígéreteit, sőt még annál többet is. Nagyszerű játékot készítettek, remek sztorival és szinkronnal és élvezetes játékmenettel, egy olyan játékot, ami az év játéka címre is komoly eséllyel pályázhat.