Bevezető...

De ez a kérdés most sem tehető fel a legújabb Civilization játékra. Tény, hogy a cím végén ott a római ötös jelző, de talán ez az egyetlen olyan stratégiai játék, aminek még van létjogosultsága ennyi újrakiadás után. Akik eddig a holdon éltek, azoknak gyorsan felvázolnám a játék lényegét. Kezdesz egy telepessel és egy adag katonával időszámitásunk elött négyezerrel, megépíted az első városod, elkezded felfedezgetni a körülötted lévő területeket, épitgeted tovább a meglévő várost, bővíted templomokkal a kulturális fejlődésért, könyvtárakkal a technológiai fejlődésért, barakkokkal a katonai lét miatt, mindeközben új telepesekkel terjeszkedsz, míg más civilizációkkal nem találkozol, és a határaitok össze nem érnek. Ugye milyen egyszerű? Nem, ha csak ennyi lenne, akkor ezt már rég Flash vagy Java alapokon játszanánk egy facebook játék keretein belül(ami lassan végre el is készül Civilization Network néven). Ez az a recept, ami már több mint két évtizede is megállta a helyét, és még mindig izgalommal tölti el a régi motorosokat.

De lássuk, mi az, ami miatt érdemes ötödszörre is pénzt fektetni a sorozatba, miben változott az előző részekhez képest a játék. Az első dolog, ami egyből szembeötlő változás, az a DX11 támogatás. Hát tyűűűű... ennyire szépnek még nem hiszem, hogy láttam volna körökre osztott, de akár bármilyen más stratégiai játékot. Az egységek és animációik a négyben sem hagytak túl sok kívánnivalót maguk után, de most konkrétan leesett az állam. A térkép maga a dinamikus változásával, a természeti erőforrások, minden gyönyörűen ki lett dolgozva, sokszor azon kaptam magam, hogy maximálisan bezoomoltam, csak hogy az apró-cseprő dolgok részletes kidolgozottságát bámuljam. Itt talán egy apróságot találtam, ami zavart, az pedig ha farmot telepítünk egy hegyre, akkor csak rápakolja ugyanazt a textúrát, amit a síkságokra. És azért ez így érdekesen néz ki. De ezért kárpótol minket az atomtámadások utáni visszamaradó fallout látványa.

Muhahahaa...

Akkor térjünk is át a játékmechanikára. A győzedelmi kondíciók nem igazán változtak, a legegyszerűbb a statisztikai győzelem(2050-ig nem teljesíted egyik kondíciót sem, de túlszárnyalod a többi civilizációt fejlettségben), de aki komolyan be akarja fejezni, annak ott a technológiai győzelem(te építed meg az első csillagközi űrhajót), a háborús győzelem(te maradsz egyedül), a diplomáciai győzelem(te leszel az ENSZ vezetője), vagy a kulturális győzelem(utópia megteremtése), amit be kell, hogy valljak, a közelébe sem jutottam eddig. Az első szembeötlő változás a terep kialakítása, ugyanis most először nem négyzetrácsos pályán játszunk, hanem hexákból, -hatszögekből kirakott a térkép. Ez az egyik oldalról picit érdekesebbé teszi a játékmenetet, a másik oldalról viszont mindenképp szükséges volt egy másik fontos újítás miatt, hogy pontosítsak, azért, mert itt már nem lehet „stack”-elni az egységeket. Vagyis: egy mező, egy egység. Itt máris borult az előző részekhez képest a taktika. Míg ott egy oldalról betoltál kazilliárd egységet, most kénytelen leszel figyelembe venni a terepet is, mint taktikai tényezőt. Míg a közelharci egységek beállnak az első sorba, a nyilasok(később ágyúk és lövegek) hátulról támadnak. Komolyabb összehangolásuk szükséges a csaták megnyerésére, főleg ha az új harci és egységmechanikát megfejeljük azzal, hogy innentől már a városokban is csak egy egységet tárolhatunk, az üres városoknak is van támadó és védőértéke függően a bent lévő épületektől. Végre nincs para abból, hogy a korai rapid növekedés miatt még nem készült el az első egység a város védelmére, amire besétál egy barbár, és porig rombolja, vagy épp kisajátítja a várost.

Részletek, összegzés...

Ha már a városoknál tartunk, picit közelebbről vizsgáljuk meg miben változott a rendszer az előző részhez képest. Minden megépített épületnek és minden egységnek van körönkénti ellátási szüksége. Míg az épületek a megtermelt aranyból (fizetőeszköz, nem a nyersanyag) szívnak le körönként, a speciális egységek az előteremtett nyersanyagokat foglalják le. Tehát ha hat egységnyi acélt tudunk szerezni, az bizony azt jelenti, hogy összesen hat vas szükségletű egységünk lesz. És ugyanez van a speciális erőművekre és egyéb nyersanyagokra is. Ha ez nem lenne elég, innenől az utaknak is külön díja van, egy arany per hexa. Persze még mielőtt valaki bepánikolna, leváltották az előző rész rendszeréből azt, hogy ha a világ másik felén építünk egy bányát és összekötjük úttal a városhoz, akkor pumpálja az anyagot, erre már nincs szükség. Viszont arra van, hogy a városokat a közelükbe telepítsük, mivel csak a közvetlen közelükben lévő területekről tudják beszerezni a nyersanyagokat. Lecserélték a sürgetést, de helyette pénzért vehetünk instant épületeket, ami kifejezetten hasznos háborúzás idején, csak épp nem túl reális.

A városok a fennhatóságuk, illetve a civilizációd fennhatósága alá tartozandó területeket szintén nem szerzik meg ilyen rapid módon, ha nő a kulturális befolyásod, egy hexát kapsz pluszban. Viszont ha gyorsabban akarsz területhez jutni ezt szintén csak megteheted pénzért cserébe. Az ellenfelek sokszor kifejezetten kiszámíthatatlanok, az egyik pillanatban imádnak, a következőben pedig hadat üzennek, de ahelyett, hogy bevennék a városaidat, inkább cirkálnak fel-alá a területeden, szétszedik a farmokat, bányákat, piacokat. Visszavered a seregeiket, majd megkérnek, hogy kössetek békét tíz körre, ők meg mindenüket felajánlják 30 körre. Ezt nem teljesen értettem. Mint ahogy azt sem, hogy ha a partmenti városokat csatahajókkal megpuhítom, meg sem próbálkozik azzal a gép, hogy betámadja őket. Így már annyira nem is nehéz bevenni az első várost, elvégre egy idő után a hajók nagyobb távolságból tudnak bombardolni, mint a város visszatámadó távolsága. Az ellenfelek vízi haderőt szinte egyáltalán nem tartanak fenn, alig találkoztam naszádokkal, helyette, miután sokkal lassabb a kulturális terjeszkedés, nem egyszer kaptam magam azon, hogy a városaim közé beköltözött az ellenfél, és(!) arra kért, hogy vigyem már az egységeimet a határoktól. Cseppet értelmetlen dolognak tarom, hacsak nem nyílt háborút akar.

A zene briliáns, kellemes és megnyugtató, de azért el tudtam volna képzelni egy olyat, hogy a játék elején törzsi zenék vannak, az indusztriális korszakban Jazz, a modern korban Lounge,a „jövőkorban” pedig valami prüntyögés, vagy mit'tomén. Sokat dobott volna a hangulaton, mint ahogy a háborúra is változó zenék.

Az egyik nagy újítás a játékban a városállamok jelenléte, akik elvannak mint a befőtt, nem terjeszkednek, nem háborúznak, csak néha utálják egymást, vagy a nagy pléjereket. Alapvetően nem sok minden mást lehet velük kezdeni, mint kijelenteni, hogy ha valaki betámadja őket, akkor velünk is meggyűlik a baja, lehet őket támogatni, lehet nekik egységeket ajándékozni ha gázban vannak, de a legjobb: ha bemasírozunk a városba, alapjáraton három opciónk van. Integrálni, úgynevezett bábot csinálni belőle, ami önellátó, nem kezdhetünk vele semmit rövidtávon, de a bevételeket odaadja az államnak, vagy utolsó opcióként felégethetjük. Ha egy valós játékos elfoglal egy városállamot, mi pedig tőle, nyílik egy negyedik opció is, ami a városállam felszabadítása. Ebben az esetben instant szövetséges lesz az államból, ami kifejezetten hasznos tud lenni. Nálam volt olyan, amikor a katonai győzelemre hajtottam, hogy már igencsak fogytán voltak a darálós egységeim, amire a kezembe nyomott két ilyen felszabadított állam egy-egy „óriás halálrobotot :)” ami jellemzően csak annyira erős, hogy 4 ilyennel lerohansz egy civilizációt. Sőt. Az egész földet. Amit picit hiányoltam, hogy ők önszántukból még a játék végéig sem csatlakoznak civilizíciókhoz, nem alakítanak tényleges szövetséget(lásd EU, arab blokk, FÁK, stb.). ami viszont hiányzott nekem a játékból, az első sorban a politika, a vallás és a kémkedés. Ezeket teljes egészében ki is szedték, van a politika helyett egy policy rendszer, ami az RPG-kből ismeretes lehet, felveszünk egy fát, és azon osztogatjuk a pontokat. Ha a tíz közül ötöt teljesen kifejlesztünk, miénk az utópia győzelem. A komoly gond itt azzal van, hogy például a hit-vallás, ami itt egy tree meggátolja, hogy realizmust válasszunk, és bár az egyik korán boostol a másik későn. Azzal, hogy nincs többé vallás, és nem lehet papokat gyártani, nem tudunk „fertőzni” és ezzel később átpártolásra kényszeríteni varosokat, nem lehet technologiákat lopni az ellenfelektől (kém hiánya) és hasonlok.

Egyértelmű, hogy bár sokkal több a mikromanagement, mint az előző részekben, nagyon le lett butítva a játék. Nincs már meg a városok önállósága, nem kell mindet külön egyengetni boldogság szempontjából, nincs pollution, nincs különálló boldogságuk. Egy valamit még nem próbáltam, miszerint itt lesznek-e következményei, ha egy kontinenst leradírozunk atomokkal. A négyben körülbelül száz évre rá globális felmelegedés indult, és elkezdett elsivatagosodni a világ(Ha valaki ezt itt kipróbálta már, érdekelne a tapasztalata). Mindenesetre az átalakított játék működés és a fejlesztők elmondása is alátámasztja, hogy a játékot lényegesebben egyszerűbbé tették, ezzel is nyitva a casual játékosok felé. Szerintem ebből a szempontból lényegesen okosabb lépés lett volna a Civilization Revolution-t folytatni és Pcre is kiadni, az ötödik részt pedig hagyni a komplex szintjén. A játékélmény kellemes, szolid, okos és ötletes változtatásokkal, és szinte tökéletes játék lesz ez 5-6 hónap múlva, ha jól megpeccselték a hibákat. Kihívásokat mindenki megtalál benne, a kezdőktől a hardcore Civilization veteránokig.