Death

A hős színre lép

Itt van, megérkezett DeathSpank! Az elnyomottak hőse! A gonoszok legyőzője! Az igazság bajnoka! Igen, betámadta mindkét HD konzol mellett a PC-t is, hogy a játékos segedelmével megszerezze leghőbb vágyát: imádott hölgyének szívét, amihez az út Az Ereklyén keresztül vezet.
Hősünk a játék prológusnak is fölfogható első fejezetében sikeresen teljesíti a küldetését, ám győzelmi mámorban folyó útján nem vette észre a reá leselkedő veszélyt: orkok támadták meg, földre teperik, majd mindenét elveszik - beleértve az értékes kegytárgyat is.
Ám DeatSpank nem az a könnyen feladó fajta (különben nem is lenne hős...), hanem megrázza magát és elindul a nagyobb kalandba, aminek fő célja Az Ereklye visszaszerzése. Ez a közeli város főpolgármesterén keresztül vezet, aki igen fontos feladattal bíz meg minket: hozzuk vissza a 9 elrabolt árvát. DeatSpank nagy levegőt vesz, és elindul felkutatni a lurkókat. (A teszt a PC verzió alapján készült.)

"Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, / Meddig a szem ellát puszta földön, égen;"

Exkluzív irányítás

DeathSpanket kontrollerrel irányíthatva egy madártávlati hack’n’slash játékban találjuk. A leosztásban rengeteg a megszokott elem, például a bal analóg kar mozgás, a D-paddal az életerő visszatöltő és egyéb varázslötyiket hörpinthetjük fel. Ami esetleg új, az a blokkolás, vagyis rövid időre (majdnem) sebezhetetlenné válik a hősünk, persze ilyenkor nem lehet támadni. Apropó támadás: a karakterünk egyszerre négy fegyvert tarthat magánál, mindegyik gombbal elsüthet egyet. Ezeket az Equipment menüben állíthatjuk be, ami nem keverendő a küldetéshez kapcsolódó tárgyak raktáraként funkcionáló Inventory-val.
Ám PC-n lehetőségünk van nem csak Diablo nézetből, hanem Diablo szerűen is irányítani a karakterünket. Ilyenkor annyi változás van, hogy nem tudjuk mind a négy fegyverünket egyszerre használni, hanem párosával váltogathatunk köztük.
A játékban van coop mód is, ilyenkor a másik játékos Sparklest, hősünk varázslóinasát testesíti meg, aki mesterével egy HP-t és felszerelést fogyaszt, és nem tud fegyvert használni, csak varázsolhat.

Bármennyire is hihetetlen: a képen látható kislány még egy démont is kikészített...

Ördögi egyszerűsítések

Bár a DeathSpank a hack'n'slash kategóriába tartozik, nem lehet hasonlítani a Diablohöz. Ám akad néhány remek játékmenetbeli könnyítés is, aminek leginkább a konzolosok örülhetnek.
A blokkolásról már volt szó, de a páncélzat véderejéről nem. Azért, mert nincs: a fejfedők, váll-lapok és törzsvédők nem a (nem létező) Defense értéket növelik, hanem az életerőhöz adnak hozzá, esetleg „rezisztet” nyújtanak a tűz, a hideg, a természet vagy az élőhalottak ellen. Sőt, egy kis boxot bejelölve felszedést követően automatikusan a jobb páncél kerül az adott helyre.
Ha már itt tartunk: örömteli hír, hogy a felszedésükhöz nem kell Diablo módon rákattintani a tárgyakra, elég ha csak átfutunk rajtuk. Sőt, az eladásuk miatt se kell nekünk vagy kutyánknak/macskánknak állandóan visszarohangálni a legközelebbi városba, mert a nálunk lévő csoDArálóval arannyá morzsolhatjuk a fölösleges cuccokat. (Mit nem adnék a működési elvéért...)
Végül pedig a szintlépéseknél választhatunk, hogy a hat tulajdonság (páncél viselet szintje, közeli/távolsági sebzés, blokk ideje, futási sebesség és az elszórt pénz értéke) közül mit fejlesszünk.

Nem elég, hogy rózsaszínbe' látom a világot, még egy beszélő fát is haluzok?!

Spank

Az öreg Eubrik, fejében sok történettel, a hátában meg mélyreható szuvenírrel.

Humor? Voll!

A játék producere az a Ron Gilbert, aki anno a Lucasarts kalandjátékaival vált ismertté. Ebből már sejthető, hogy a DeathSpank is erőteljes támadást indít a mosolyközpontunk ellen - jelentem: sikeresen.
Ez már a kezdeteknél megcsap minket, indulva a mókás neveknél (DeathSpank kb. "halálos elfenekelést" jelent), vagy említhetem a Checkpointokként szolgáló árnyszékeket is, ahol az elhalálozást követő újraéledések mellett utazhatunk is bizonyos csatornákon keresztül. Hogy egyes küldetésekről ne is beszéljünk: a "csapj le X db ilyen-olyan" lényt még hagyján, de vannak igen elborult missziók is, pl. a beszélő fának vinni kell egy zoknit vagy a démonokból szó szerint ki kell ütni a... nos, azt.
Aztán ott vannak az egyes NPC-kel folytatott párbeszédek is, amik szintén mosolyt csalnak az arcunkra - szóval már csak ezért is érdemes a töltelékkérdéseket is föltenni. A karakterek egyébként mind-mind erősen karikírozottak (az amerikai társadalom jellegzetes figurái köszönnek vissza), akikhez kiváló szinkron is társul. Utóbbiból külön kiemelendő Michael Richard Dobson, aki nagy beleéléssel játssza kicsit pökhendi, de ugyanakkor szerethető hősünket.

Haláli hullák hajnali haszontalan hadonászása. (Hehehe!)

E, mint egyedi

A játék látványvilága egyedi: maga a terep és a karakterek (hőseink, NPC-k és ellenfelek) 3D-sek, viszont a környezeti elemek (házak, fák, szétüthető hordók) síkok. Ezt tetézi még, hogy a táj földgömbszerűen gördül a képernyőn le-fel mozgáskor - igaz, ennek az egérrel való játéknál nem annyira örülünk. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb objektumnál takarásba is kerülhetünk, ami a vakharc miatt nem éppen szerencsés.
Maguk a modellek kicsit elnagyoltak, nekem a főhős pl. túlságosan szögletes volt, még ilyen karikírozott megvalósításban is. A rajzfilmszerű színek viszont remekül eltaláltak, mindenhol átadják a hely hangulatát, kezdve a zöldellő rétektől az elvarázsolt erdő vattacukor-rózsaszínjén át az elátkozott vidék sötét tónusáig vagy a démoni bányák pokoli vöröséig.
A missziókat időnként rajzfilmbejátszások követik, amik szintén jópofák és aranyosak lettek. Csak kár, hogy az automatamentés miatt nem lehet újranézni őket - főleg úgy, hogy egyetlen mentési lehetőségünk van...

Az erény ostora

A DeathSpank a nyári holtszezon egyik sikere lett, amit bizonyít az is, hogy Thongs of Virtue alcímmel már meg is érkezett a folytatása, ami november 29-től Xbox Live és Playstation Store mellett már PC-n is elérhető.
Összegezve ez egy simán jó játék, de hogy ezt jobban kifejtsem, álljon itt egy értékelés – mielőtt túl öreg lennék, hogy elfelejtsem: