Shepard nyomdokaiban

Amikor először felreppentek a Mass Effect széria 4. részének pletykái, számtalan merész ötletet hallhattunk, aztán végül a készítők leleplezték, hogy az új epizód a korábbi trilógiától térben és időben távol helyezkedik majd el. Kezdetben olyanokról is hallhattunk, hogy egy rebootot kapunk, vagyis semmi köze nem lesz a korábbi 3 epizódhoz a folytatásnak.

Végül kiderült, hogy ez nincs teljesen így, mert bár azonos univerzumban játszódik a két alkotás, mégis sikerült megoldani, hogy beleillik az új rész a Mass Effect világába. Kapunk egy új galaxist (Andromeda), pontosabban annak egy kis szeletét (Heleus Cluster), itt kalandozhatunk majd új hőseinkkel, egy új hajóval, valamint egy bátor legénységgel. Lássuk tehát, hogy sikerült a Mass Effect: Andromeda, méltó örököse vajon a trilógiának, vagy egy vakvágányra futott próbálkozás lett csak belőle.

Mi vagyunk az idegenek

Egy-egy Mass Effect játéknak a legfőbb mozgatórugója a sztoriban rejlik, az alapok és a háttérsztori szerencsére az új részben is kiemelkedő, bár néhány helyen azért ordas nagy lyukak tátonganak. A történet szerint az Andromeda kezdeményezésnek köszönhetően több Bárka épül különböző fajok összefogásának köszönhetően, azok pedig egy központi bázissal együtt megcélozzák a távoli Andromeda galaxist, hogy végül több mint 600 évnyi utazás után olyan helyre érkezzünk, amely nem egészen olyan mint amire számítottunk. Érdekesség, hogy a sztori szerint a bárkák a Mass Effect 2 idején indulnak, így a több mint félezer évnyi álom után a korábbi játékok végkifejleteivel a készítőknek szinte semmi dolguk nincs.

Így sikerült valóban függetleníteni a sztorit a korábbiaktól (részben legalábbis), egyben egy teljesen új konfliktust is a középpontba állítani. Miután kiszednek minket a hűtőből kiderül, hogy nem mi vagyunk az egyetlen érdeklődő faj, akik az úgynevezett Arany Világok után érdeklődnek. (Golden Worldöknek hívják azokat a planétákat, amelyek az emberi életre alkalmasak lennének, így a Bárkák lakóinak pont megfelelő hely ) Megismerhetjük a Kett névre keresztelt fajt, akik elsőre erőszakos hódítóknak tűnnek, aztán végül kiderül, hogy ők sem azok, akiknek mutatják magukat. Emellett nyilvánvalóan nem hagyhatták ki a készítők ebből a részből sem a misztikus fajt, a Remnant is tartogat meglepetést, nem is keveset, kár hogy utóbbiról túl sok mindent nem tudunk meg. Talán majd a folytatásban. A Mass Effect: Andromeda továbbra is egy akció-RPG, a korábbi részekhez hasonlóan ismét lehetőségünk van több kifejlesztésére a megszerzett tapasztalati pontokat elköltve, azonban továbbra is csak három aktív képességet használhatunk a harcok alatt. Passzív tulajdonságainkból viszont többet is kifejleszthetünk, minden csak attól függ, hogy hány szintet érünk el a kampány alatt, és közben mennyi XP-t szerzünk.

A megjelenés óta számos problémát hallhattunk a Mass Effect: Andromedával kapcsolatban, és el kell ismerni, hogy ezek többsége valódi gond. Értem én itt azt, hogy valóban akadnak gondok az animációkkal, több helyen adódnak bugok (bár ezt nem mindenki tapasztalja szerencsére). Engem az zavart leginkább, hogy az összes Asari mellékszereplő ugyanúgy néz ki, ez a korábbi részek után rettentő feltűnő tud lenni. Ettől függetlenül ahogy egy Mass Effect játéktól megszokhattuk, a harcok továbbra is élvezetesek, a program helyenként álleejtően gyönyörű tud lenni, és bár akadnak grafikailag elmaradottabb részletek, az összkép nem annyira szörnyű, mint egyesek leírják. Nyilván nem akarom a játék hibáit eltusolni, mert akadnak, de az összkép még így is egy roppant mód kedvelhető programot takar. A történetről lényegi dolgot nem szeretnék elmondani, akadnak benne meglepő részletek, a vége alapján pedig akár azonnal jöhetne egy folytatás, lenne mit megmagyarázni.

Akik szeretnek a különböző mellékküldetésekkel foglalkozni, azoknak lesz dolguk bőven, hiszen rengeteg side questet kapunk, ezek között akadnak élvezetesek (A Ryder család rejtélyét, valamint az öreg Ryder hangjegyzeteinek titkát kb. kötelezőnek tartom minden rajongónak) A zenék miatt egy kisebb minusz pontot sajnos adnék a játéknak, ugyanis akadnak kellően hangulatos dalbetétek, a korábbi trilógia fantasztikus zenéit nem tudja sajnos megközelíteni egyik dallam sem. Elég csak a Mass Effect 2 Suicide mission küldetésére gondolni, azokat a taktusokat nem sikerült megközelíteni sem. Ettől függetlenül akadnak kellemes zenék, de semmi olyasmi, ami arra inspirálna engem, hogy megvegyem az OST-t sajnos.

Ami esetleg még említést érdemel mindenképp, hogy a csapattársainkal (ismét két személyt vihetünk magunkkal) némileg kevesebb interakciót kapunk. Itt most nem a románcokra kell gondolni, hiszen kb. az összes társunkkal összejöhetünk, hanem arra, hogy a képességeiket ugyan mi állíthatjuk össze, de mi csak annyi parancsot adhatunk nekik, hogy ide-oda menjenek, vagy éppen kit támadjanak. Néhol az őket irányító AI is tud érdekes dolgokat művelni, nem egy alkalommal volt az, hogy én élesztettem őket újra, mert olyan hamar elhaláloztak egy kisebb csatában.

A multiplayer

A Mass Effect 3 egyik újdonsága volt, hogy behozta a szériába a többszereplős játékmódot, ezt visszatér az Andromédában is. Továbbra sem a klasszikus PVP-re, azaz a játékos a játékosok elleni módra kell gondolni, hanem egyfajta hórda módot kapunk újra. Ennek lényege, hogy maximum négy játékos közösen harcol a hullámokban érkező idegenek ellen, időnként ezt egy-egy kisebb feladat bonyolítja, de semmi eget rengetőre nem kell gondolni (területfoglalás, bomba hatástalanítás). A multiplayer mód sokak kedvence volt már a 3. részben is, itt is szeretjük, azonban az a gond, hogy túl sok újdonságot nem tartalmaz. Adott pályák vannak, több karaktert kapunk, valamint mi szerelhetjük fel harcosainkat, legyen szó fegyverekről, vagy extra erősítőkről, de ezek túl semmi olyasmivel nem találkozhatunk, amitől különbözne a korábban látott megoldásoktól ez a mód.

Kisebb extrának elmondható az Apex küldetésrendszer, amelynek lényege, hogy kezdetben egy, majd később maximum 6 csapatot küldhetünk küldetésekre, ennek eredményeképp pedig a kampányhoz kaphatunk extra ládákat, amelyek különböző tárgyakat, fegyvereket adnak. Nyilván túl sok extrát nem kell elvárnunk a multiplayertől, mégis napi szinten visszahúz, hogy egy-egy pályát teljesítsek. Remélhetőleg a későbbiek folyamán átdolgozzák kicsit, valamint bővítik majd a rendszert, hiszen potenciál továbbra is van benne.

A Mass Effect: Andromeda 5 évig készült, és ez részben meg is látszik rajta, de akadnak még gyengébb pontjai, amiknek többségét remélhetőleg a fejlesztők javítják majd az elkövetkező hetek során. Ettől függetlenül a játék nem rossz, folyamatosan beszippant egyes részeiben, és bár a hibáit elismerem én is, nem kizárólag azokkal foglalkoztam a végigjátszás során. Nyilván lehetett volna jobb is, de reméljük azt, hogy ahogy a Mass Effect 2, úgy az Andromeda folytatása is klasszisokkal jobb lesz majd. Addig is érdemes magunkhoz venni a kedvenc fegyvereinket, bepattanni a Nomadba, hogy egy-egy újabb küldetésre vigyünk két kedvenc csapattársunkat a Kett és a Remnant hordák ellen.

Pro:

• Mass Effect hangulat,
• érdekes történet,
• élvezetes harcrendszer,
• El tudunk veszni a játék világában.

Kontra:

• Problémás animációk helyenként,
• bugok,
• kevésbé élvezetesek a zenék,
• a főgonoszról alig tudunk meg valamit,
• a szinkron néhol unalmas.