A Tálib ellenállás rejtelmei

Egy név, amely rengeteg emléket idézz fel játékosok millióiban. Egy sorozat, amely anno PS1-en indult, aztán PC-re is ellátogatott a mai napig legjobb MoH résszel, majd érkeztek az újabb részek  minden platformra egészen 2007 augusztusáig. Ez azonban megváltozott, az EA úgy látta itt az ideje elővenni egy régi sikercímet és új köntösbe bújtatva új életet lehelni a sorozatba, nem mellesleg újra egy jövedelmező bevételi forráshoz jutni.

Új köntös? Igen! Bár lassan mindenki tudja az új Medal of Honor egy „reboot”, elhagyta a második nagy világégést és a közelmúlt modern hadviselésébe bújtatja azt. Érezték az EA-nál, hogy váltani kell, arról nem is beszélve, hogy Activison mekkora sikereket ér el a Modern Warfare-ekkel. Így meghozták a döntést, a feladatot pedig az egyik belsős stúdió, akik felvették a Danger Close nevet, és a DICE látta el. 2 csapat egy játékban? Igen! Ugyanis a Danger Close készítette a single player szekciót, míg a multiplayer a DICE kezei közül került ki. Érdekes koncepció, de nézzük is miként sikerült.

Kopár puszták, sötét barlangok, a tálib ellenállás rejtelmei…

Ennek a bontásnak az értelmében kezdjük a kampánnyal. Itt három Tier 1 csapattag bőrébe bújhatunk, megközelítőleg 5-6 órán keresztül.  Ha azt mondom, hogy ez pofátlanul kevés szerintem sokan igazat adnak nekem. Sajnos az EA is követi a mai (sajnálatos) trendet, hogy nem igazán hosszú egyjátékos missziókkal készítik el az új játékokat. Helyszínnek az új MoH-ban Afganisztán lett kiválasztva, mikor is az amerikai erők megkezdik az ország megszállását. A kampány egy valós alapokon nyugvó, de azért fiktív elemekkel bőven tűzdelt hajszát mutat be a megszállás első napjaiban. A 3 különböző csapat által adott lehetőségek elég jól lettek megvalósítva. Lesz itt SEAL behatolás, mesterlövészes támogatás a bajba jutott másik csapatnak, csoportos harci bevetés, sőt még egy kis Apache-csal való rombolás is.

Ezzel pedig azt hiszem elérkeztem az új MoH egyik legjobb eleméhez! Csoportos harci bevetés. Végre itt nem egy magányos hős vagy aki Rambo módjára halomra lő mindent és mindenkit! A csapat mindig 4 tagból áll és a scriptelt jelenetek, valamint állandó kommunikáció miatt ténylegesen a csapat tagjának érezheted magad. Többször lett volna kedvem visszaszólni a többieknek, hogy „Clear!”, mikor szobáról szobára haladva kellett megtisztítani a terepet. Valahogy ez a jól kivitelezett rész számomra sokkal hitelesebbé teszi a játékot. Persze a hitelességet nagyon nem érdemes keresni, mivel egy akció shooter játékról beszélünk, de azért találhatunk 1-2 dolgot ami próbálja a valóság illúzióját megteremteni. Például a fegyverek. Nos, itt is elvitték az irányt a könnyen fogyaszthatóság felé, visszarúgás nem játszik, M203-as gránátvetővel nagyon könnyű célozni, géppuska sem szór nagyon. A könnyed játékmenet és a könnyű szórakozás lett a cél, hogy minél szélesebb közönség befogadja a játékot.

A kampány során 10 misszión át vezet az út a végkifejlethez mely összességében nem sikerült rosszul, de valahogy nem az igazi. Eleve az alapfelállás nem az a rohanás előre, inkább picit „taktikusabb” játékmenetet sejtet a játék. Vannak nagyon adrenalin dús pillanatok, de párszor leül a játék és a készítők által megálmodott dinamika nem teljesül úgy, ahogy elvárták. Mélyre szántó történetet ne keressünk, katonák végzik el a kiszabott parancsot, egy öltönyös tábornok dirigál Washington-ból egy katonáiért aggódó ezredesnek. Klisés, de szerencsére a hangsúly nem ezen van.

A három főszereplő most is néma, inkább a társak adnak életet neki, néhány karakter emlékezetesebb lehet (például Dusty a borító szakálas megfigyelője), de a végigjátszás után 1 héttel nem hinném, hogy sokan fognak emlékezni rájuk. A kampány és így a játék számomra egyik legnagyobb hibája az MI. Úgy vettem észre, hogy a DC-nál nem igazán van MI programozó, mert kb. 5 évvel ezelőtti szintet mutat az ellenfelek reakciója. Bebújik egy fedezék mögé és onnan az istenért sem akar elmenni, ha tűz alatt van. Mindig ugyanazon a 2 helyen néz ki, így pár másodperces várakozás után könnyedén kiosztható neki egy headshot. Ebből az okból kifolyólag nem igazán van kihívás a játékban. Azok, akik már nem 1-2 FPS-el játszottak azt javaslom, hogy nyugodtan Hard nehézségen kezdje el a játékot, mivel így fogja igazából egy más játék normál nehézségét adni. Azonban még így is könnyen és gyorsan végzünk a kampánnyal.

Néhány pályán lehetőség lesz rögzített géppuska mögé állni, vagy lézeres célmegjelölővel légicsapást, bombázást koordinálni valamint „vezetni” egy AH-64-es Apache-ot. Igazából nem mi vezetjük, mi csak a lövész szerepét játsszuk, ennél fogva mi kezünkből jön az égi áldás 30mm-es géppuska, Hydra vagy Hellfire rakéta képében a Tálib erőkre, miközben a játék fix úton repteti a helikoptert. Ezek a részek pont jókor szakítják meg az addigra ismerté vált játékmenetet, de ismételten olyan elemek, amelyeket már láttunk valahol. Igencsak sok momentum ismerős lesz a gyakorlott játékosnak, de nem a pofátlan lenyúlásnak lehetünk tanúi, szerencsére jócskán van benne saját ötlet, így messze nem lehet az új Medal of Honor-ra azt mondani, hogy egy Call of Duty koppintás lenne.

Mint írtam a kampány rövid (hardon kicsivel több, mint 5 óra volt), de nem unalmas. Igaz nem pörög 120%-on vannak benne „nyugisabb” részek, picit életszagúbb, de igazán lehet élvezni. A legnagyobb hibája a vége. A csapót lecsapták és mi nézünk, hogy mi is van! Nagyon röviden lezárták, abszolút nyitva hagyva az utat a folytatásnak.

Egyedül nem megy…

Egyedül nem megy…

A multiplayer szekció, mint már említettem, a DICE munkája, így ebből kifolyólag nagyon közel áll a Bad Company 2-höz. Közel áll, de nem ugyanaz. 4 plusz 2 játékmód áll rendelkezésünkre (Combat Mission, Team Assault, Sector Control, Objective Raid a különállóak és a plusz 2 ezek vegyesen) melyekben a jól megszokott osztályokkal küzdhetünk embertársaink ellen. Eme három osztályban (Rifleman, Sniper és Special Ops) ismerős felállások találhatóak meg. Mindhárom kasztot külön tudjuk fejleszteni a pontokkal melyeket a kör végén kapunk. Ezek a pontok leginkább az ellenfél játékosainak megöléséből és a feladatok végrehajtásából tevődnek össze. Amint szintet lépünk valamelyik kaszttal akkor újabb és újabb eszközök, fegyverek válnak használhatóvá. Például a mezei baka negyedik szinten megkapja a könnyű géppuskát, mesterlövész pedig erősebb mesterlövész puskát vagy akár már a második szinten is extra tárt kapunk és ez így megy tovább egészen a maximum szintig.

Maga a harc csapattól függően lehet jól szervezett, de káoszba is fulladhat. Sokszor elég értetlenül halunk meg és mivel nincs kill cam, így azt sem tudjuk vajon ki és honnan ölt meg, csak azt, hogy milyen kasztú és szintű játékostárs volt a tettes. Egyes esetekben nem lehet meghatározni, hogy hol szeretnénk Respawn-olni, így könnyen előfordulhat, hogy a harc sűrűjében találjuk magunkat, ami Mesterlövész esetében nem a legideálisabb szituáció. A környezet rombolhatósága korlátozott, a pályák mérete változó, de igazán nagyot nem találunk. A néha kissé kaotikus események és enyhén korlátozott multi szekció ellenére, aki szereti online osztani a halált az jól fog szórakozni.

Látvány, füst és robbanás…

Beszéljünk a megvalósításról! A DC az Unreal Engine 3-at használta fel eme produktumhoz, de sajnos azt kell mondjam, hogy nem sikerült nekik ezt a feladatot maradéktalanul ellátniuk. A nagy átlagot nézem, akkor azt kell mondanom, nincs vele különösebben probléma, de ha a részleteket is szemügyre veszem, akkor bizony előbukkannak a hiányosságok! Az afgán táj megjelenítése nagyon jól sikerült, az éjszakai vágta quad-on szintén látványosra sikeredett, vagy mikor az Apache-okkal a pusztítjuk a falut emlékezetes pillanatokat ad. De mint írtam vannak hibák is bőven. Elnagyolt textúrák, az UE viaszos jelensége, valamint a karakterek kidolgozottsága sem a legtökéletesebb (főleg úgy, hogy láttunk már sokkal szebbet ugyanezzel a motorrral).

A multi szekciót a Frostbite 2.0 motor hajta, ezáltal észrevehető enyhe megjelenítési különbség a két játékmód közt. Úgy vettem észre, hogy a multi szekcióban egy picit gyengébb a grafika, de nem szembetűnő módon! Itt is főleg a textúrákon, árnyékokon lehet észrevenni, valamint a karakter modellek különböznek jelentősen az UE 3-as modellektől. Összességében egy kellemes látványvilággal rendelkező játékot kapunk, de van még hova fejlődniük a készítőknek, hogy jobb minőséget szolgáltassanak a következő részben!

…és a robbanás mennydörgő moraja…

Ami azonban menti a mundérbecsületet és dicséret illeti a DC hangmérnökeit az audio szekció! Az egész „egyben van”. A környezet, motor, fegyverek hangjai mind nagyon jól sikerültek, de számomra a prímet a csapat kommunikációja vitte. Az egész játék alatt tökéletesen szól az 5.1-es keverés, a fegyverropogás oldalról leleplezi az elbújt ellenséget, a melletted robbanó gránát robbanása majd a földdarabok leesése mind tökéletesen kivehető. Említhetném, még mikor 1 km távolról leadjuk a lövést és az M82-es hangja késéssel pusztítóan hallatszik, miközben a célba vett delikvens lába ép leszakad a 0.50-es kaliberű golyó találatától. Az egyik legjobb audio rész mikor ez egyik pályán egy AC-130-as osztja a halált az égből és segít nekünk megtisztítani a terepet. Mind a lövedékek süvítő hangja, mind a robbanások fenomenálisak (szegény szomszédjaim biztos megijedtek az esti órákban, de szerencsére még nem szóltak le).

Zene terén a jól megszokott harcias dallamok hangzanak el, leginkább a jó öreg Szikla című film taktusaira alapozva. Ha az akció felpörög a zene maga is ütemesebb, adrenalin pumpálóvá válik, de mikor szükséges, akkor lágyabb dallamok csendülnek fel.

This is Tier 1!

Nem könnyű a helyzet az új Medal of Honor-al kapcsolatban. Sajnos van benne hiba bőven, de rendelkezik jó pár kellemes pillanattal is. Kezdhetjük a felettébb rövid kampánnyal, ami pici hullámvölgyet mutat, a grafikai hiányosságokkal, a túl könnyűre sikeredett megvalósítással, de folytathatom a kiváló hangokkal, az életszagú kampánnyal valamint a jó multiplayer szekcióval.

A megújulás talán sokak számára nem lesz elfogadott, de szerintem jó irányba sikerült a váltás. Az, hogy egy súlycsoportban legyen a legnagyobb ellenfelével még kell fejlődnie bőven (főleg a média kampányban), de a megkezdett út jó. Remélhetőleg meglesz az EA által elvárt 3 millió eladott példány és a Danger Close-os fiúk a következő részre egy tökéletesebb egyszemélyes részt sikerül összehegeszteniük, a DICE pedig még jobban polírozott multit tud adni.

Összességében egy jó játékról beszélünk, így aki szereti a műfajt, az bátran ugorjon fejest az új Medal of Honor-ba!

A játék Playstation 3-as verzióját a Konzolvilág konzol webáruház és szaküzlet biztosította a számunkra, ahol ti magatok is beszerezhetitek a legújabb játékokkal együtt.