The Elder Scrolls Online

Talán a The Elder Scrolls széria az, amelyet nem kell egyetlen videojátékok világában jártas egyénnek sem bemutatni. Az immáron két évtizede piacon lévő franchise boldogan eltöltött órák százaival gyarapította a játékosokat, szinte minden eddigi epizódja díjak tömkelegét nyerte el és lett megválasztva Év játékának. A sorozat leginkább a 2002-es harmadik rész, a Morrowind óta lett igazán híres. A Morrowind kijelölt egykoron egy útvonalát, és bár a sorozat hatalmas változásokon ment keresztül, mindvégig hű maradt az alapkoncepcióhoz - egészen a The Elder Scrolls Online-ig. Egy leginkább erősen single player orientált franchise-t nagyon merész és rizikós vállalkozás MMORPG-be átültetni.

Sok rajongó eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy az egyben átültetni egy Obliviont vagy Skyrimet egy MMO-ba, pontosabban megáldani ezeket a játékokat többjátékos móddal, ahol a sorozathoz méltó történet, szabadság és harcrendszer kapna helyet. Igény tehát volt az Elder Scrolls Online-ra. A játék fejlesztése 2007-ben, azaz nagyjából a Skyrimével egy időben vette kezdetét és nem egészen a Bethesda Softworks, hanem az erre a célra megalakult Zenimax Online Studios áldásos munkájának köszönhető a program. Ez által várható volt, hogy a játék nem fog teljesen igazodni az elődökhöz.

A történet mintegy ezer évvel a Skyrim, de még így is több száz évvel az elődök történései elé kalauzol el minket, egy sokkal romantikusabb korszakba, ahol hősök születtek, majd buktak el, szövetségek alakultak egy közös cél érdekében, valamint ádáz csata dúlt a legfőbb gonosz ellen. Az egész kontinens háborúban áll, a háttérben pedig az előző királyi család kihalása áll. Pontosabban több száz éve nem volt már császár a trónon, a kancellária pedig nem olyan erős, hogy egyben tarthassa a Birodalmat. A külső fenyegetés sokkal nagyobb, amit csak maga a császár tud kezelésbe venni, viszont az egyik fő kritérium, hogy a Rubin Trónon ülő uralkodónak Alessia leszármazottjának kell lennie. Sok-sok évvel ezelőtt Saint Alessia volt az, aki felszabadította az Ayleidek uralma alól az embereket, halálos ágyán pedig szövetséget kötött Akatosh-sal, az idő sárkányával. Alessia lelke az Amulet of Kings részévé válik, Akatosh pedig az Imperialok főistene lesz, aki megvédi egész Nirn-t az Obliviontól, mindaddig, amíg méltó császár ül a trónon. Alessia leszármazottait nevezik Dragonbornoknak (a szó jelentése a sárkány szent vére által megáldott), a nyaklánc pedig csak az ő nyakukban marad meg.

Mivel nincs császár a trónon, hogy Alessia által köttetett szerződés érvénybe lépjen, a jelenlegi kancellár, Abnur Tharn megidézi a dominancia és rabigába hajtás daedra hercegét, Molag Balt, hogy a segítségét kérje Cyrodiil megvédésére. A művelet során egy hatalmas energiakitörés söpört végig egész Nirnen, a legtöbb mágus vagy szörnyethalt, vagy megőrült. Molag Bal addig sosem látott daedra sereget küldött a kancellár mellé, élükre pedig a hírhedt nekromantát, Mannimarco-t állította. Imperial City védelmét így az embereken felül daerák és felélesztett élőhalottak is el fogják látni.

Mi itt csöppenünk a képbe, ahogy rabként vonszolnak többedmagunkkal Mannimarco elé, hogy egy misztikus tőr segítségével Molag Bal oblivioni börtönébe, Coldharbourba zárjon minket. A halálnál is rosszabb sorsunkon búslakodni nincs idő, hisz' épp egy zendülés közepébe csöppenünk, nem sokkal később, pedig egy ismeretlen próféta oldalán szökünk meg.

Szabadság, szerelem

Az uralkodó nélkül maradt birodalom három frakcióra bomlott. A frissen megkoronázott Ayrenn királynő, Tharn kancellár hideg vendégszeretete (börtönbe zárta utazása során), valamint daedrakultuszt és a nekromanciát előtérbe helyező politikája miatt úgy gondolta, hogy a központi irányítást újra elf kezekbe kell helyezni, mert az emberek csak káoszt és pusztulást tudnak a világra hozni. Az altmerek vezetése alatt megalakult az Aldmeri Dominion, minek a zászlaja alá beállt a közeli rokonságban álló és hasonló elveket osztó bosmer (Wood Elves) nép, valamint a khajitok, kiknek az altmerek nyújtottak nagy segítséget egy korábbi járvány során. Északon a bretonok és a redguardok alapították meg a Daggerfal Covenantot, az orkokkal maguk mellett, hogy ők kaparintsák meg a Rubin Trónt. Emmeric király, aki kiváló történész, célja, hogy a Birodalom élén továbbra is az emberek álljanak, mert csak így őrizhető meg az egyensúly. A harmadik frakció, az Ebonheart Pact tagjai, a nordok, a dunmerek (Dark Elves) és az argóniaiak közös erővel akadályoztak meg egy Akaviri inváziót, nem sokkal az Online történései előtt. A frakció vezetője, az élő istennő Almalexia, a Tribunallal évezredek óta harcban áll a daedrákkal, így Molag Bal inváziója megengedhetetlen számukra, és tudják, hogy Mannimarco jelenléte egész Nirnt fenyegeti. Kapóra jön, hogy a katonai vezetőjük, Jorunn Skald, Skyrim nagykirálya magáénak akarja a Trónt. Kilenc játszható faj van, ezek mind eloszlanak a frakciók alatt. Minden egyes faj más-más történettel, indokkal rendelkezik a háborúra, valamint a játékban is eltérő képességekkel rendelkeznek. Szerencsére ki van egyensúlyozva annyira a játékmenet, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy legyen, kikkel szállunk be az Imperial City-ért folytatott harcba. Ha megvan a nekünk tetsző faj, már csak a négy rendelkezésre álló kaszt közül kell választanunk, melyek a Dragon Kniht, Nightblade, Sorcerer és Templar, akik papírforma alapján a tank, közelharcos- és távolsági DPS, illetve a healer. Itt végre kimutatja a foga fehérjét a TESO, ugyanis sokkal szabadabb kezet kapunk kasztunk alakítása során, mint a legtöbb MMORPG-ben. Habár rendelkezésre áll minden kasztnak fejenként három skillfája, ezen felül rengeteg képzettséget meg tudunk tanítani karakterünknek, mint fegyvernem, páncélviselés, faji bónuszok és kraftolás. Így létre lehet hozni a hozzánk illő karaktert, nekem egy DPS-re gyúrt Dragon Knightom, valamint nehéz páncélban, íjjal pofonokat osztó Templarom van, aki nem mellesleg healer. Természetesen a papírforma nem viccnek van, hisz a könnyű páncélzat több manát és gyorsabb regenerációt, a medium armor nagyobb DPS-t, a heavy armor meg több páncélzatot és életerőt biztosít, így érdemes mindent szem előtt tartani.

Az Elder Scrolls játékok sava-borsát eddig a hatalmas fokú szabadsága adta. Börtönünkből szabadulva elindulhattunk a négy égtáj egyikének, benézhettünk minden kő alá, megoldhattuk a helyiek ügyes-bajos dolgait, beléphettünk céhekbe, valamint úgy fejleszthettük karakterünket, ahogy jónak láttuk. Vagy haladhattunk a fő küldetésszállal, ha éppen ahhoz volt kedvünk. Azt már előre lehetett sejteni, hogy az Online esetén ezt a mértékű szabadságot valamilyen módon le kell korlátozniuk, és ez a szintek bevezetésével lett abszolválva. Bár Tamriel eddig bejárhatóvá tett provinciái így is elég nagy játékteret biztosítanak, a szintkorlátok miatt nem járhatjuk be őket szabadon - azaz de, csak sok értelme nincs, ha az első mob körbehugyoz és megerőszakol minket az első sarkon. Rohanni nem is érdemes, mert elég változatos történeteket sikerült az "ölj meg tíz darab hupilila farkast és hozz tíz hupilila farkas agyart" sablon mögé bújtatni. Kell majd egy keveset futárkodni, kincset vadászni, álruhában ellenfeleink közé osonni, de mindig fegyveres konfrontációba fogunk kerülni, ami a játék nehézsége a nyílt dungeonök miatt nem éppen alacsony. Névtelen társainkra leszünk utalva a csoportosan strázsáló ellenfelek esetén, ami vagy bejön, vagy nem. Unatkozni nem fogunk, tényleg változatosra sikeredtek a keretek között a küldetések, a mögéjük rakott háttér mindenképp dicséretre méltó.

A kezelőfelület ismerős lesz azoknak, akik játszottak a Skyrimmal, tulajdonképpen át lett ültetve. Az iránytű pár funkcióval kibővült, ami közül az egyik az adott pontok hozzánk viszonyított helyzetét írja ki. Ez egy emeletes épületben vagy többszintes dungeonben jön jól igazán. A harcrendszer teljes mértékben megváltozott. Látszik, hogy a széria korábbi tagjai adták az alapot, ellenben sikerült annyira megtekerni, hogy a veteránok már húzzák a szájukat. A második pont, ami elvész a franchise nagy erényei közül. Sikerült az eddigi harcrendszert keresztezni az MMO-sablonnal. A karakterekre elég csak ránéznünk, a varázslataink és a nyílvesszőink követni fogják, valamint a csapások elől sem lehet a szokásos módon kitérni. Erre rátesz a szerver távolsága is, azaz a kitérhető területi támadások elől is hiába ugrunk el, végül benyeljük a sebzést, mert a szerveren nem az történik, amit mi látunk. Ez a harcrendszer a távolsági harcosoknak kedvez, nagyon erős mágusokat és íjászokat lehet nevelni, mert a varázslatok és a nyílvesszők (igen, azok is) 28m-es hatótávval rendelkeznek, ezt pedig le is kell futnia egy közelharcosnak. Skilljeinket is meg kell válogatni, ugyanis egyszerre csak ötöt és egy specialt tudunk a skillbaron tartani. Ez eléggé lekorlátozza a mozgásterünket, meg kell válogatni, hogy milyen harcmodort kívánunk alkalmazni (közel/távolharc, support, heal, tank, stb.). Erre segítségünkre lesz majd a 15-ös szinten elérhető weapon swap, mely segítségével fegyvert, és ezzel együtt skillbart is tudunk cserélni, alkalmazkodva a szituációhoz.

A szerverek terén azonban sajnos nem állnak a legjobban a srácok, jobban mondva botrányos az, amit művelnek. Hiába, látszik, hogy a Zenimaxnek ez az első MMORPG-je. A gond ott gyökerezik, hogy még az európai megaszerver is az Egyesült Államokban található, ami elég nagy válaszidőt borítékol már önmagában. Csúcsidőben azonban sokszor játszhatatlan a program a latency problémák miatt, rengetegszer haltam meg a tesztidőszak miatt azért, mert egyszerűen hiába támadtam. Ennek nem lenne szabad fennállnia, mert amíg egy free-to-play MMO-nál az ember ezt elnézheti, itt azonban komoly pénzekbe kerül a játék.

Az MMO-k egyik rákfenéje, hogy ki kell szenvednünk a maximális szintet, hogy meghatározó szerepet tudjunk vállalni a PvP missziók során, ugyanis a legkisebb szinteltérés adta balance-eltolódás ronthatja a játékélményt, és ugye nem szenvedni ülünk le a számítógép elé. Az Elder Scrolls Online PvP zónája Cyrodiil központi része, melyen osztoznia kell a betörő három frakciónak. Ide mindössze 10-es szinttől betérhetünk, ha kedvünk tartja, ugyanis a szintkülönbségek adta nehézséget megoldották egy regionális buffal, mely' feljavítja a kisebb szintű játékosokat. Versenyképes felszerelést is vehet magának bárki az itt szerezhető Alliance pontokért. Célunk, hogy a mi szövetségünk uralja a legtöbb erődítményt, valamint Elder Scrollt, melyek bónuszokat is biztosítanak a frakció számára. A legtöbb pontot uraló fél lehetőséget kap Imperial City ostromára és a legerősebb játékos megkoronázására. Természetesen kijön a különbség egy tízes és egy ötvenes szintű játékos között, de suppotokra mindig szükség van (például stunnolni ugyan úgy tudunk, mint egy magasabb szintű játékos), valamint az olcsón beszerezhető ostromgépekkel lehet erőteljes pofonokat osztogatni, illetve az erődökbe való betörést segíteni. Belépni kampány választásával tudunk, a játékosok elosztása miatt kampányokkal instance-olják a PvP-t.
A tesztidőszak alatt viszont sajnos ez a mód bizonyult a legkiforratlanabbnak. Nem tudni, hogy a csillagok együttállása, vagy az Amerikában elhelyezett szerver, esetleg az optimalizálatlanság áll a háttérben, de a PvP sokszor élvezhetetlen volt a lagok miatt, valamint még balanszolásra szorul a rendszer, mert vagy olyan népes egy kampány, hogy szabályos állóháború alakul ki, vagy elnéptelenedik a tartomány és egy frakció jut dominanciára.

Látom, de nem tetszik

A képeken végigtekintve megállapíthatjuk, hogy a TESO-nak nem kiemelkedő a grafikája. Első ránézésre pariban van a jelenlegi MMO-kkal (Guild Wars, Rift, TERA, Final Fantasy XIV), sajnos azonban ez csak a felszín. A díszes cukormáz alatt ugyanis kissé megégetett tészta lapul és a töltelék sem igazán kellemes. Az összképet olyan dolgok árnyalják, mint a vegetáció, mely sokszor elég kidolgozatlan, valamint a baltával faragott tereptárgyak se éppen a 2014-es mércét ütik meg. A textúrák sok helyen kidolgozatlanok. A színhasználat is elmarad a korábbi epizódokhoz képest, az Elder Scrolls Online elég fakó színekkel operál, legyen az a napsütötte Aldurion, Daggerfal várfalai alatt elterülő erdőség, vagy maga Cyrodiil. Tamriel emiatt elég műanyag hatást kelt, sok helyen érezni, hogy a grafikusok csak lepakolták az előre elkészített objektumokat. Olykor még itt is hiba kerül a mátrixba, pár objektumnak rossz szokása az eltűnés, amit egy Missing feliratú piros dobozzal helyettesít a motor. Ez sokszor összetett probléma, azaz függ a klienstől és a szervertől is, mert nekem már varázslat effektjére is bedobta a dobozt.A hosszú fejlesztési idő egyik legnagyobb átka a grafikus motor, mely ennyi idő alatt megbosszulja önmagát. Az összhatás azért valamelyest kellemes, ha előhúzzuk a "nem a grafika a lényeg" kártyát és el tudunk merülni a küldetések adta élvezetekben.

Sajnos a gépigény azonban már nem illeszkedik a monitoron látottakkal - míg ugyan azon a konfigon vígan elfut a Skyrim magas beállításokkal, addig ott az Elder Scrolls Online-nal már gondok adódhatnak. Framerate problémák a világot járva nem nagyon akadnak, a városok is hibahatáron belül vannak. Ami viszont kiábrándító, az a töltésidő. Mind belépésnél, mint teleportálásnál akár pecekig elemezhetjük a rajzolt stílusú betöltőképernyőket. Nincs egy kifejezetten izmos gépem, de ez azért korántsem kellemes. Gigasok memória és SSD talán orvosolhatja a problémát, de elég szomorú, hogy manapság már 4GB memória is csak beugrónak elég.

A legkritikusabb pont Cyrodiil, ahol százan is lehetnek egy képernyőn, átkaikat szórva egymásra és ostromgépekkel tizedelve egymást. Itt már erősen beszaggat a program és a tranzit hálózat használata során is képes perceket elmerengeni, de sajnos nem derült ki, hogy itt elsősorban kidomborodik a szerverek adta magas latency vagy a hardver nem bír el ekkora megterhelést, mert Morrowind-szintűre butítva se sokat javult a helyzet. Minimum gépigénynek egy koros Core 2 Duo vagy Athlon x2 és Radeon HD2600 vagy GeForce 8800GT van megadva, ezen gyakorlatilag a vicc kategóriát súrolja a játék, mind futásilag, mind látványilag, még egy Warhammer Online is különb volt nála a beállításokat a béka segge alá tolva. Haswell alapú Intel megoldás alatt nem érdemes próbálkozni (ha egyáltalán elindul rajta) és nem is javaslom senkinek sem, hogy Core i3 vagy Pentium G sorozat (és az ezekkel egyenértékű AMD-k) alatt nekiálljon játszani a TESO-val, mert csak szenvedés lesz belőle.

Ha még összességében elfogadható is a játék látványvilága, ez sajnos már nem mondható el a karakterek animációjáról. Az Online sajnos megörökölte a sorozat ezen betegségét, és ez az egyik dolog, ami nagyon visszaveti az összképet. A piacon lévő MMO-k többsége ázsiai (Guild Wars, Tera, FFXIVARR), azok pedig oda és vissza körberöhögik az itt prezentált animációkat, de még egy Rift és egy SW:TOR is messze felülmúlja a Zenimax próbálkozását. A futásanimációtol kezdve a harcokon át, nem fogjuk azt érezni, hogy ez valami kiemelkedő lenne. Olyanok vagyunk, mint egy gép, aki fegyvernemtől függően két-három csapást ismer, ráadásul teljesen hülyén leprogramozva. Az NPC-k szájmozgása is teljesen gépi, továbbá megadott mozgáskultúrával rendelkeznek párbeszéd-nézetben. Ez leginkább az egyszerű NPC-knél a szembeötlő, az olyan karaktereknél, mint például Queen Ayrenn, már figyeltek a változatosságra.

Ami mindenképp pozitívum, hogy beszélnek a karakterek, nem csak olvasásra kell hagyatkoznunk a küldetések felvételekor. Minden egyes quest vendor beszél és beszélnek az utunkba kerülő NPC-k is. Sokszor ehhez párbeszédbe se kell velük elegyedni, a legtöbb küldetés során eltrécselnek magukban a script beindítása után is. Bár a legtöbb NPC szinkronja megegyezik, így ugyan azt a hangot többször is hallani fogjuk fejlődésünk után, de ez legyen a legkevesebb baj. Kategóriájához képest ez egy jó pont, a keleti MMO-kkal ellentétben, ahol még manapság sem tudják megoldani a részletes hangsáv beillesztését.

A soundtrack is ismerős lesz a régi játékosoknak, rengeteg visszaköszönő betét van, de nem spóroltak az új dallamokkal sem. Többet nem nagyon lehet róluk írni, maximum annyit, hogy egy idő után ismétlődő, de ilyenkor szokta az ember a háttérben elindítani a saját zenéit. A környezet hangjai MMO-szerűen repetitívek, ugyan az a nyögés, csörrenés, halálhörgés hallható mindig és mindenhol, valamint az effektek hangjaira is rá fogunk unni.

Összegzés

Adott nekünk egy franchise, mely már két évtizede örömteli órákkal gazdagítja a játékosokat és sosem változtatott a bevált recepten. Megfelelő háttérrel, lore-ral rendelkezik, világa nagy és változatos. Epizódról epizódra javuló tendenciát mutat szinte minden téren, minden játékos ismeri és a többség szereti is. A World of Warcraft és a többi MMORPG sikerének láttán a sok rajongó elképzelte, hogy milyen is lehetne egy Elder Scrolls MMORPG, ami a sorozat nyílt világával, kötetlen játékmenetével és harcrendszerével lenne megáldva. Aztán bejelentik a The Elder Scrolls Online-t, ami már csak nevében tagja a sorozatnak. Szinte teljesen elveszett, pontosabban átértelmeződött a sorozat védjegyévé vált szabadság, megváltoztatták a harcrendszert, valamint sikerült grafikai fronton az elődöt alulmúlni. A TESO egyik legnagyobb baja, hogy nem maradt hű az elődeihez, mert bár nem rossz játék, a rajongók jogosan tárhatják szét a karjukat, hogy nem ezt várták. Ha még csak ennyi lenne a baj... a szerveroldal egyszerűen botrányos, a lagok mindennaposak, ami a játékélmény rovására megy és a leghúzósabb részeken fog jelentkezni. Ezen nagyon gyorsan kell javítania a Zenimaxnek, mert így rövid úton rengeteg előfizetőt fognak veszíteni.

Én személy szerint csak rajongóknak merem egyelőre ajánlani a játékot, mert tartalom és ráció van a The Elder Scrolls Online-ban, de a háttérszolgáltatás kritikán aluli. Amint Európába költözik az európai megaszerver, mindjárt más lesz a fekvése a programnak, de addig várakozásra intenék mindenkit.

Rendszerkövetelmény (minimum):
Processzor: Dual Core 2.0GHz
Memória: 2GB
Videokártya: GeForce 8800GT vagy Radeon HD2600
Tárhely: 60GB

Rendszerkövetelmény (ajánlott):
Processzor: Quad Core 2.3GHz
Memória: 4GB
Videokártya: GeForce GTX560 Ti vagy Radeon HD6950
Tárhely: 60GB