Kicsi a bors, de gyenge

Milo nevű szemüveges hősünk az emberiség bölcsőjét keresve érkezik a Földre, ott azonban nem teljesen azt találja, amire olyannyira vágyott: nem elég, hogy emberek nincsenek a közelben, de a teleportálás mellékhatásaként ujjnyi méretűre töpörödik, így új otthona, egy, a kilencvenes éveket idéző otthon is óriási, felderítésre vágyó világnak tűnik számára. Szerencsére nem kell magányosan bejárnia az épület szobáit: hamar összeakad néhány barátságos rovarral, akik bevezetik ennek a fura birodalomnak a szabályaiba.

Elsőszámú informátora egy tudós lesz, aki az új jövevényben azonnal meglátja a lehetőséget arra, hogy végre összegyűjtse a hiányzó alkatrészeket a ház alapítójának, a szinte istenként tisztelt Ardwinnak egyik hátrahagyott tervrajzához. A Tinykinben a feladatunk ennek megfelelően a hat komponens összevadászása lesz, ehhez pedig összesen hét szobát kell majd felderíteni, illetve az azokban lakó bogarak feladatait teljesíteni. Konyha és játékokkal teli gyerekszoba, lépcsőfeljáró és klotyóval összekötött fürdőszoba, nappali és terráriumokkal és cserepekkel teli balkon vár majd ránk a lakásban.

[+]

A Tinykinről bemutatkozása óta egyetlen dolgot tudni biztosan: azt, hogy egy Pikmin-szerű játék lesz, amelyben az akció nem közvetlenül rajtunk múlik, hanem a hősünkhöz csatlakozó megannyi apró lényen. Egy bizonyos szempontból tényleg így van – a Tinykin legfontosabb elemét tényleg a körülöttünk rajzó kis lények, a játék címadói jelentik, akik képességeik alapján ugyanúgy színkódoltak, mint a pikminek. Ez azonban csak a felszín, amely ráadásul teljesen hamis képet ad a játékról: a Tinykin ugyanis sokkal inkább egy, a felfedezésre építő békés platformjáték, mint bármi más.

[+]

A Pikmintől eltérően itt például nincsenek harcok, csapdák, avagy más veszélyek, annál több viszont a vertikális mozgáslehetőség. Milo még pocakja ellenére is sokkal dinamikusabb hős, mint amilyen Olimar kapitány volt: hatalmasakat ugrik, egyre magabiztosabban tud siklani a levegőben, egy kis szappandarabot használva pedig rendkívül fürgén csúszik akár a padlón, akár a pókfonálon – a termetéhez képest gigászi pályák bejárása ezért a játékosi rutin megszerzése után igen fürgén megy majd.

[+]

Noha az egyes szobák kialakítása és színvilága sikeresen dolgozik az eltérő hangulatot megteremtésén, feladataink mindig igen hasonlók lesznek: a színes zselék megérintésével be kell gyűjtenünk a lehető legtöbb tinykint, majd az ő segítségükkel ki kell kutatnunk minden szekrény, akvárium, zongora, számítógép, avagy LEGO-vár titkait. Az újabb és újabb tinykinek mellett aranyszín pollenkupacok is várnak ránk, ezek kitartó gyűjtésével lehet fejleszteni Milo levegőben vitorlázó képességét. Ezek mellett mindössze a pályánkénti négy boríték számít gyűjtögetnivalónak – ezeket a bogárpostára kell mindig visszavinni.

Apróságok

Ellenfelek híján a Tinykin szobáinak felfedezéséhez, az így vagy úgy lezárt járatok megnyitásához, az akadályok eltávolításához lesz szükségünk az aprócska gömböc-lényekre. A Pikmin-szériától eltérően ezek gyűjtését minden pályán a nulláról kell kezdeni, és mire átnéztünk mindent, már tényleg légiónyi állatka vesz körül minket. A tinykineknek öt eltérő típusa van: a lila például a tárgyak cipelésére való, de gombok megnyomása, a kötelek meghúzása, illetve a kilógó könyvek helyükre tolása is az ő feladatuk. A vörös tinykinek robbannak: ezekkel lehet a gyufa-akadályokat eltüntetni, felnyitni a gyantává sűrűsödött pollenraktárakat, vagy épp aktiválni a közlekedést megkönnyítő szálakat eregető pókokat.

[+]

A harmadik tinykin zöld színű, és ezek jelentik talán a játék legjobb ötletét: ezek a jobb ravasz lenyomásával egymásra állnak, így velük szinte bárhol villámgyorsan új platformokat kreálhatunk. A kék gömböcök lerakásával a konnektoroktól vihetünk áramot különböző gépezetekhez, a sárgákkal pedig hidakat hozhatunk létre, mégpedig általában nem magunknak, hanem a valamelyik küldetéshez szükséges tárgyat szállító lila tinykinek útjának biztosítására. A kis lények közt nem kell válogatni, Milo mindig azt dobja el, amelyik az adott helyzetben hasznos. Tovább egyszerűsíti a helyzetet, hogy a tinykinek képesek bárhonnan utánunk teleportálni, sosem kell tehát terelgetésükkel, visszahívásukkal foglalkozni.

[+]

A darabonként körülbelül egy óra alatt teljesen felfedezhető pályákon a gyűjthető tinykinek, pollen, illetve levelek mellett mindig van egy fő feladatunk, illetve majdnem mindig három mellékes küldetés is. Mindegy, hogy melyikről van szó, a munka lényegében mindenhol az, hogy vagy gépeket kapcsoljunk be, vagy a lila körvonallal ellátott tárgyakat cipeltessük el a helyükre. (A tinykinek akkor is tudják, hogy mit hová kell vinni, ha az adott feladatot még meg sem kaptuk.) Amikor például a fürdőszobában kell technobulit rendezni az ászkáknak, a mi feladatunk lesz többek közt a habfürdős flakon vízbe dobása, egy prizma megvilágítása a lézermutatóval, illetve a játékhajó vízre bocsátása is. A konyhában – talán a kedvenc pályám volt – egy sütit kell elkészíteni az alkotóelemek megszerzésével: a kockacukor-tartóról egyszerűen csak le kell robbantani a lakatot, a tojásokat szimplán el kell hordani az edényhez, de a bezárt hűtőben levő vajkocka megszerzéséért már jóval többet kell kepeszteni.

[+]

A Tinykin legjobb részét a kiválóan felépített és berendezett pályák jelentik. Körülnézve a padlóról szinte el sem tudjuk képzelni, hogy miként fogunk eljutni az elérhetetlen magasságban levő szekrényekhez és polcokhoz – a magasba felkapaszkodva pedig millió pollent, tinykint és zsákmányban gazdag platformot fogunk megpillantani. Sajnos azonban igazi kalandban nem nagyon lesz részünk, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a játék legfeljebb abban kínál kihívást, hogy a legutolsó elrejtett polleneket idegtépő feladat megkeresgélni. (Szerencsére ez csak az achievementre, trófeára vágyóknak „kötelező”.) Ezen túl a Tinykin kesztyűs kézzel bánik mindenkivel: vízbe esés vagy magasról leesés esetén azonnal visszakerülünk a legutóbbi biztonságos helyre, és ha az ember valamennyire gyakorlott a videojátékokban, minden feladatot azonnal magától értetődőnek fog találni.

[+]

Nekem semmi bajom nincs azzal, ha egy játék nem a mechanikus kihívásokra épít, amennyiben más tekintetben (például egy érzelmes, vagy akár csak érdekes történettel) le tud nyűgözni. Itt viszont erről nincs szó: a Tinykin sztorija nagyrészt az intróra és az utolsó öt percre korlátozódik, és még akkor sem valami érdekes. A többi dolog is kettős lett; a látvány például általában nagyszerű, de a bolyhos törülközők környékén hajlamos borzalmasan szaggatni. A karakter irányítása, a suhanás, az ugrálás és a levegőben siklás kombinálása kifejezetten élvezetes, de a szűk helyeken a kamerát bizony hajlamos megőrülni. Az ismerős szobákból és tárgyakból készített pályák vonzzák az embert, de a feladatok egyszerűségét ez sem menti meg. Tulajdonképpen nem is baj, hogy legfeljebb hat óra alatt vége van a Tinykinnek, mert a játékmenet monotonitása miatt ennyi épp elég belőle. Ez hat vidám órát jelent, de így is kevesen lesznek, akik egy hónap, vagy akár csak egy hét múlva emlékeznek még a Tinykinre.

A Tinykin PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, illetve Xbox konzolokra jelent meg. A Tinykin PC-n és Xboxon is része a Game Pass szolgáltatásnak.

Összefoglalás

Felfedezésre építő platformjáték ám furcsa módon ellenfelek, fejtörők és veszélyek nélkül. Egy játék, ami igen keveset vállal, de azt kiválóan teljesíti – vérmérséklettől függ, hogy kinek mennyire fog hiányozni a Tinykinből a kihívás és a mélység, de azt a kevés időt, amíg kitart, valószínűleg senki nem fogja utálni. Aranyos, vidám és szórakoztató – de ennek ellenére is egy végtelenül felejthető játék.

A Tinykin legjobb pontjai:

• Szórakoztató felfedezni a VHS-kazettákkal teli pályákat;
• nagyon stílusosan néz ki az összes helyszín;
• a platformjátékos irányítás kiválóan működik.

A Tinykin leggyengébb részei:

• Pályától függetlenül mindenhol ugyanaz a dolgunk;
• gyakorlatilag semmi mélysége nincs;
• olyan egyszerű és könnyű a játék, hogy pont elég belőle a hat óra.

Bényi László