Továbbra is töretlen az XBLA (XBOX Live Arcade) játékok sikere. Egyre több kiadó próbálkozik meg valami egyedivel, szórakoztatóval, amit reményeik szerint minél többen megvesznek. A nagy számok törvénye alapján viszont, némelyek ezek közül sajnos picit talán gyengébben sikerülnek, kevés a kimagaslóan jó/egyedi, és viszonylag nagy arányban van jelen az átlagos, könnyed szórakozást nyújtó. Így legalább nem nagyon nyúlhatunk mellé, már csak annál inkább sem, hogy minden egyes XBLA címből van kipróbálható verzió, melyet ingyenesen tölthetünk le.
A játék indításakor kellemes menü, nyugodtságot árasztó hangeffektek köszöntenek minket. Az első pálya betöltésekor valami egészen varázslatos világban találjuk magunkat.
Őszintén szólva, nem igazán tudtam sokat a háttérsztoriról, így gondoltam hogy már a legelején jó, ha egy kicsit utánanézek. A következő, érdekes dolgokat találtam. „A Yar a házi légy és az ember közös leszármazottja. A faj ősei egy földi űrhajó fedélzetén jutottak a Razak rendszerbe, átalakulásuk nem fogható isteni csodára, de még az evolúcióra se. A cirkáló lezuhant, a hajtómű radioaktív anyaga pedig összekeverte az asztronauták és a potyautasként velük utazó legyek DNS-ét.” Visszatérve a varázslatos világra, valóban egy mesebeli, színekkel gazdagon tarkított világban találhatjuk magunkat. 2-3 perc után rögtön egyfajta Deja Vu életérzés kerített hatalmába. Akkor jöttem rá, hogy mostanában láttam, egy készülőben lévő játékról elég sok trailert, ami Kinect-re készül. Igen, a szemfülesebbek kitalálhatták már, hogy a Child of Eden-re asszociálok. Nyilván ez csak egy kósza gondolat volt, amit gyorsan elhessegettem, hiszen egy még meg sem jelent Kinect játékot egy pillanatig sem szeretnék egy XBLA címmel összehasonlítani. Nem egy súlycsoportban emlegethetőek.
Hősünk egy Yar harcosnő, aki korábban az ellenségnek dolgozott. Fontos leszögezni, hogy a Yar’s Revenge az Atari 2600 egyik bestsellerének modern feldolgozása, az eredeti játék ugyanezzel a címmel 1981-ben jelent meg, s azon kívül, hogy a történet kibővült, és a hatalmas pixelek is modern 3D formákká változtak, a korábbi ronda, emberszabású légy főhős pedig csinos, szexi, légyszabású emberré alakult át.
A játék egyértelműen az arcade kategóriába sorolható, abból is az egyszerűbb fajtával van dolgunk. Kicsit túlegyszerűsíti a dolgot, hogy az általunk „irányított” főhősnő folyamatosan repül előre, még lassítani és irányt váltani sem lehet, csak lőnünk kell (azt szinte folyamatosan; szóval a jobb triggeren nyugodtan rajta tarthatjuk végig az ujjunkat) illetve kicsit manőverezni. Számomra ez egy bizonyos idő eltelte után elég frusztráló volt, túl monotonná vált a játékmenet. A monotonitáson túl néha mégis nehézkesnek is éreztem az irányítást. A kamerát a gép kezeli, mi a bal karral kerülgetjük az ellenséges lézersugarakat, a jobb karral pedig célzunk. Persze lehet csak én vagyok ügyetlen, de 1-2 komolyabb kameraforgás során igen nehéz volt összekoordinálni a dolgokat.
Érdekesség pedig, hogy a pályák tele vannak felvehető extrákkal, melyeket az elpusztított ellenségek után tudunk begyűjteni. A négyféle, halmozható power up segítségével növelhetjük fegyverünk sebzését, újratölthetjük életünket, egyetlen gombnyomásra elpusztíthatunk mindenkit magunk körül, illetve harcba állíthatunk egy olyan eszközt is, ami hatástalanít minden felénk tartó ellenséges lövedéket.
Küldetésünk összesen hat epizódból áll. Egy második kontroller segítségével lehetőségünk van a haverunkkal is játszani co-op módban. Minden fejezet végén egy nagy főellenséggel találjuk szembe magunkat. Legtöbbször kisebb-nagyobb segítői is akadnak, de általában kitartó manőverezéssel komolyabb fejtörést nem fognak okozni. Maga a sztori az átvezetőkben folytatódik, ceruzarajzos grafikával. Ez egészen kellemes hangulatot kölcsönöz a játéknak, bár bennem hiányérzetet keltett az, hogy tulajdonképpen csak diavetítéseket láttunk, se szinkron, sem pedig animáció nem volt, ami véleményem szerint feldobhatta volna ezt az egészet.
Apróság csak ugyan, de mégis hangulatos, hogy az EXTRAS menüpont alatt megtaláljuk az 1981-es elődhöz mellékelt teljes képregény digitális formáját.
Végszó:
Összességében egy könnyed, igazi Arcade kikapcsolódást nyújt a YARS Revenge. Sajnos néhány óra alatt végigjátszhatjuk az egészet, különösen easy nehézségi (vagy inkább könnyűségi) szinten. Ennyi amit 800MS pontért kapunk. pontozni konkrétan nem szeretnék, de tízes skálán egy erős hatost adnék rá ha mégis muszáj lenne. Nem, nem csak a játékidő rövidsége, hanem a korábban említett irányítási nehézségek miatt. Részemről a jelenlegi felhozatal mellett, csak azoknak ajánlom, akiknek rengeteg MS pontjuk van. Sok más DLC-re is el lehet költeni, elég ha csak a Kinect Sports, a Your Shape:FE vagy a Call of Duty: Black Ops legújabb kiegészítőjére gondolunk.
