Yakuza 0 teszt (PS4)

A legújabb Yakuza az a játék, ahol találkozik a japán alvilág, a mesteri történetszövés, a kellemesen elborult humor és a PS3-at idéző technikai megoldások. – írta: Grath, 3 éve

A japán akciófilm

A játék jókora részét tehát ennek az ügynek a felgöngyölítése teszi kit, ami persze nem lesz békés megoldás: a japán alvilágban végtelen mennyiségű pofon vár kiosztásra. A Yakuza 0 is a klasszikus harcrendszert használja: van két támadásgomb (plusz az elkapás), különféle kombók, kibontható extra mozdulatokkal, no és elképesztő tempó és intenzitás. Ezúttal mindkét karakterünk három-három verekedési stílus között válthat, ami ugye hat eltérő képességfát és hihetetlenül sok brutális „kivégzési” mozdulatot jelent. Az idézőjelekre azért van szükség, mert – átvezető videókon kívül – nincs halál a sorozatban, Kiryuék nem ölnek, hisz az Japánban még a yakuza kötelékében is igen ritka dolog. Persze a csatákon ez nem látszik, és minden betonfalba csapott bandita, minden kerékpárral agyonvert yakuza, minden baseball-ütővel kitágított szájú harcművész brutális jeleneteket hoz.


[+]

A szétvert ellenfelekből csak úgy potyog a pénz – nem vicc, a csaták már a játék legelején is százezrével szórják a jent. Ezt nem csak ilyen-olyan gyógyszerekre és extra felszerelésre szórhatjuk el, de ez működik tapasztalati pontként is: a képességfákon szó szerint megvehetjük a különféle extrákat, hisz, ahogy az egyik fura ismerősünk mondja, ki másra is költenénk el vagyonunkat, mint magunkra? Persze a pénzt bőven lehet másra is költeni, Kiryu egy idő után maga is beszáll az ingatlanbizniszbe annak minden bürokratikus nehézségével együtt, Majima elsődleges feladata pedig alapból is egy hostess-klub fenntartása, mi több, felvirágoztatása, ahol a fafejű lányokkal és rosszindulatú vendégekkel ugyanúgy meg kell küzdenie, mint a költségek kezelésével.


[+]

Ha esetleg belefáradnánk ezekbe a feladatokba (a klub menedzselése rendkívül szórakoztató, és mindkettő fontos, ha sok pénzre vágyunk), akkor elmehetünk kódorogni Kamurocho és Sotonbori utcácskáin, keresve a kalandokat. Nem csak a véletlenszerű csatározásokról van itt szó, hanem a csaknem száz mellékküldetésről is, melyek csaknem mindegyike végtelenül vicces időtöltést kínál. Nem csak a szórakoztató minijátékokról van szó (darts, biliárd, kisautó-versenyzés, karaoke, horgászat, szerencsejáték, tánc, többféle bunyós lehetőség, és egy shoot ’em up mintájára megalkotott telefonos randiszolgálat!), de a legfurább mellékes missziókra lelhetünk, ha szóba elegyedünk minden fura figurával.


[+]

Egy ízben egy túl kedves dominának kell szado-tanácsadást nyújtani (hol máshol? a játszótéren!), másszor egy sztrájkoló tévés producer szerepébe kell beugrani – itt Kiryu elsősorban a szakmai szlenggel küzd. Akad egy-két unalmasabb, „verd le / hozd vissza” jellegű küldetés is, de nagyrészt ezek hangosan röhögősen vicces kalandok, főleg ha direkt rossz válaszokat adunk a megannyi választási lehetőségnél. A Kiryut és Majimát folyamatosan zaklató karakterek – Mr. Shakedown, Japán egyetlen kétméteres rablója, vagy Mr. Libido, Oszaka legnagyobb perverze –, is teljesen őrült, abszurdista vígjátékba illő alakok. A kontraszt a teljesen komolyan vett fő sztorivonal drámájával néha őrjítő, de pontosan ez adja meg a Yakuza-széria egyedi ízét. És tartalmasságát is, hisz a 30-35 órás központi történetet bőven megduplázhatjuk a menedzselős részekkel, mellékküldetésekkel és minijátékokkal; sőt, a főmenüben még pár kétfős minijáték is lapul!


[+]

Sajnos azonban nem tudom komoly panaszkodás nélkül befejezni a cikket, a Yakuza 0 ugyanis nem tud mindent kihozni remek ötleteiből. Ennek egyik oka, hogy bár angolul csak PS4-re jelent meg, Japánban volt PS3-as verzió is, mi több, az volt az elsődleges fejlesztési platform. Ennek megfelelően a Yakuza 0 kicsit kopottasan néz ki. Noha a fontos karakterek parádésan jól néznek ki, a környezet erősen poligonhiányos, és sok helyen a textúrák is nagyságrendekkel elmosódottabbak az elvárhatónál. A másik gond oka más jellegű: vélhetően a büdzsé korlátai miatt legalább négy eltérő kidolgozottsági szintje van az átvezető videóknak. A fontos jeleneteket persze dinamikus kamerával, remek effektekkel, mesteri vágásokkal és pompás arcmimikával ellátott karakterekkel kapjuk meg, de a nem életfontosságú párbeszédek változatos módon vannak lebutítva. Az egyik típus szépia-szűrővel próbálja leplezni az animációk szinte teljes hiányát (itt még szájszinkron sincs!), máshol szépen mozognak a karakterek, de szinkron nincs. (És ha már itt tartunk, minden szereplő az eredeti nyelvét használja, tehát a játék 99%-a japánul megy, angol felirattal – de ehhez a miliőhöz tényleg ez illik.)


[+]

Mindez azonban csak azért lehet dühítő, mert annyira jók a karakterek (komolyan, mikor volt utoljára olyan játék, ahol komolyan vehető, realisztikusan megírt volt a főgonosz, extra ráadásként hihető indokokkal!?), annyira jó a két karaktert igen messziről is behálózó gengsztersztori, hogy dühítő, amikor egy váltás után mondjuk szinkron nélkül folytatódik egy beszélgetés. Az előző részek fogadtatását ismerve a Yakuza 0 is rétegjáték lesz idehaza, pedig ha magával ragadó történetre vágyik az ember, no meg sokkal egzotikusabb környezetre, mint amit akár a tizenkettő-egy-tucat fantasy játékok biztosítanak, megvan a főnyeremény!

Pro:

  • Parádés sztori és karakterek;
  • tökéletes az 1988-as Japán környezete;
  • két sztori, eltérő hangulattal és játékmenettel.

Kontra:

  • Látszik rajta, hogy PS3-ra is megjelent;
  • az átvezető videók egy részére nem jutott energia.

80

Grath

Hirdetés

Azóta történt

  • Judgment teszt (PS4)

    Tokió, jakuzák, rengeteg bunyó és csodálatosan megrajzolt ételek – a Yakuza fejlesztőinek új játéka nem merészkedett messze az alapoktól.

  • Yakuza Kiwami 2 teszt (PS4)

    Az utóbbi két év Yakuza-áradata most egy újabb kiváló felújítással gazdagodott: a már 12 éves Yakuza 2 tip-top formában költözik PS4-re.

  • Yakuza 6: The Song of Life teszt

    Egy kisgyereket pátyolgatva még nehezebb az egyszeri jakuza-szökevény élete – a Yakuza továbbra is különleges élményt jelent.