Aktív témák
-
Csepy
őstag
Hát komolyan mondom, ilyen nincs! Épp mikor végeztem a magán-franciámmal, sietek a buszmegállóhoz, hogy elérjem a 15h45-re odaérő 30-ast, amivel 16h00-ra be tudnék érni a lektorátusi franciaórára. Már majdnem elértem a buszmegállót, amikor akkora vihar kerekedett, hogy azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Az esernyőmet egy széllökés darabokra tépte, de szó szerint ám! Én pedig bőrig áztam (sőt talán az alá is). Érdekes volt, az egyszer biztos. Semmi gondom nincs az esővel, mert (ez most hülyén fogja kivenni magát) szeretek elázni, ha épp semmi fontos jelenésem nincs. Most volt…
Beértem a franciaórámra. Közömbös arccal vettem tudomásul, hogy mindenki képes volt száraz maradni, csak én nem
Oh, well… Megjött „A” és a barátnője is. Pulzus felkúszik (Nem úgy, mint Mika Häkkinené, amikor a rajt előtt mért pulzusszám kb. 8 volt.) vagy 200-ra, a szám kiszárad, a gyomrom már nem is tud jobban megfeszülni. Ritka idétlen képet tudok vágni ilyenkor. Igazából arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miért van az, hogy én, ha ismerkedem egy lánnyal, akkor laza tudok lenni, kezdeményezek, magabiztos vagyok, ott az a kaján mosoly az arcomon, és ha csak szórakozom is le tudom dumálni a lány bugyiját előbb, vagy utóbb; illetve, hogy miért nem vagyok képes megszólalni sem „A” mellett, amint arra szeretném terelni a szót. Azt vettem észre magamon, hogy „A” kihozza belőlem azt, ami a felszín alatt vagyok, egy ijedt „kisfiút”.
Ugyanakkor Ő ma brillírozott. A volt a feladat, hogy levelet kellett írni a tanárnak. (hehe, én is írtam!) Ő írt is, de nem lehetett felolvasni, mert Ő így kívánta. Ám legyen. Sejtelmes mosolyok „A” arcán és érdekes grimaszok a tanárén. Volt egy jó fél óránk, míg ezen hülyültünk. Ekkor sem tudtam feloldódni. Legalább oda próbáltam figyelni. Megelégedéssel konstatáltam, hogy „A” ma sem volt más, mint egy imádnivaló, cserfes kislány. Ezt imádom benne annyira. Közvetlen tud lenni, mikor más nem. Jaj, tényleg. Ma is fogta a joghurtos pohár tetejét (azt az alufólia-darabot, Istenem, miért nincs erre egy külön szó) és a múltkori alkalomhoz hasonlóan elkezdett rajzolni rá. Tök jól elvolt magában. Persze nekem is volt levelem, „A” barátnője olvasta fel. De ez nem lényeges momentuma a mai napnak. Az órának vége volt és hazaindultunk. Bocs, illetve indultam, merthogy „A”-nak más dolga akadt, így egyedül battyogtam hazafelé. Illetve egyedül battyogtam volna, de találkoztam „A” barátnőjével. Jól elbeszélgettünk. Volt egy pillanat, amikor azt mondta, hogy (már azt sem tudom, minek a kapcsán) ki kell élvezni az [… ] életet, amíg még lehet. Ez annyira központi pillanata volt a napnak, hogy az már fájt. Ekkor, mint akinek megnyomtak egy gombot, szinte bekattantam. Elsétáltam ahhoz a buszmegállóhoz, ahol tudom, hogy lakik. Leültem a padra (basszus, csurom víz volt, meg hideg is, sőt még az eső is elkezdett esni, de ez nem érdekelt) és elhatároztam, hogy megvárom és mindent bevallok neki, mert ez nem mehet így tovább. Ez volt 17h51-kor. Már olyan 19h30 fele járhatott az idő, amikor hirtelen megláttam. (Ja, mellesleg ekkorra már teljesen „megfagytam”, mozdulni is alig bírtam. Csak ne legyek náthás, azt útálom.
) Szótlanul elsétált mellettem. Én szótlanul hagytam. Hogy miért, nem tudom, de mit akkor éreztem azt szavakkal nem, lehet leírni. Utáltam magam, hogy nem voltam képes semmit sem mondani neki, vagy legalább utána szólni. Talán eddig ez volt a mélypont. Utána felhívtam egy barátomat Angliában, mert valakivel kellett beszélnem. Csináltam is magamnak telefonszámlát rendesen. Nem gond, kibírom. Csak azt tudnám, most hogy lesz? (egyáltalán azt sem tudom, hogy legyen…)
Ismét remek példája ez az ember esendőségének. Esküszöm, ha a világ vezetőit ilyen dologgal tartanák sakkban a terroristák, az USA hivatalos nyelve már rég az arab lenne...
Regards: Csepy![[kép]](http://www.mclaren.com/images/logo.gif "[kép]")
[Szerkesztve]Regards: Csepy
Oh, well… Megjött „A” és a barátnője is. Pulzus felkúszik (Nem úgy, mint Mika Häkkinené, amikor a rajt előtt mért pulzusszám kb. 8 volt.) vagy 200-ra, a szám kiszárad, a gyomrom már nem is tud jobban megfeszülni. Ritka idétlen képet tudok vágni ilyenkor. Igazából arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miért van az, hogy én, ha ismerkedem egy lánnyal, akkor laza tudok lenni, kezdeményezek, magabiztos vagyok, ott az a kaján mosoly az arcomon, és ha csak szórakozom is le tudom dumálni a lány bugyiját előbb, vagy utóbb; illetve, hogy miért nem vagyok képes megszólalni sem „A” mellett, amint arra szeretném terelni a szót. Azt vettem észre magamon, hogy „A” kihozza belőlem azt, ami a felszín alatt vagyok, egy ijedt „kisfiút”.
) Szótlanul elsétált mellettem. Én szótlanul hagytam. Hogy miért, nem tudom, de mit akkor éreztem azt szavakkal nem, lehet leírni. Utáltam magam, hogy nem voltam képes semmit sem mondani neki, vagy legalább utána szólni. Talán eddig ez volt a mélypont. Utána felhívtam egy barátomat Angliában, mert valakivel kellett beszélnem. Csináltam is magamnak telefonszámlát rendesen. Nem gond, kibírom. Csak azt tudnám, most hogy lesz? (egyáltalán azt sem tudom, hogy legyen…)Aktív témák
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen