Új hozzászólás Aktív témák

• #92 vati senior tag neduddgi #91

  Új Válasz 2005-06-21 21:57:19 #92

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vati

  senior tag

  válasz neduddgi #91 üzenetére

  Visszafelé haladva:
  1. egyátalán nem szükségszerű, hogy extrém körülmények uralkodjanak az eseményhorizont környékén. Minél nagyobb tömegű a lyuk, annál ''simább'' a tér: milliárd naptömegnél már kellemes 1g körüli a gyorsulás a horizonton... A lyuk közepén a szingularitás az a hely, ahol minden elszáll a végtelenbe, befuccsolnak a törvények, ''felhabzik'' a tér. Erről tényleg nem sokat tudunk, csak extrapolálunk az ismert elméletekből. (ált.rel., QM) De ez kívül nézve el van takarva a horizonttal. Kívülről csak annyi látszik, hogy a beejtett tárgy közeledve horizonthoz egyre jobban belassul, közben halványul, majd a horizonton kimerevedve eltűnik. A befele esőnek meg úgyis mindegy mi van középen, a horizont alatt... De még ő sem láthatja ''kívülről'' a szingularitást, csak nagy feketeséget az irányában - semmi nem tud _elfelé_ jönni onnan. Odabenn a szingularitás a tér és az idő vége, ugyanúgy ahogy az esetleges ''Nagy Reccs'' a külvilág részecskéi számára - minden után van, semmilyen információ nem keletkezhet róla.
  2. Csak a forgó fekete lyuk ''csavarja fel a teret'' maga körül. Az álló nem. Ne keverjük ide a forgó lyukakat, az önmagában is nagyon csúnya eset ha túl gyorsan forog. (például lehet olyan horizont körülötte, ami kívülről nézve normál eseményhorizontként viselkedik, csakhogy mégis ki lehet mögüle jönni... vegyük egyelőre a nem forgó, stacionárius esetet)
  Egyszerűen a horizont egy olyan felület, ami mögött minden trajektória a szingularitásba vezet, tehát hiába meg fénysebességgel valami, akár merőlegesen kifelé is, a világvonala csak a szingularitásban tud végződni. Semmilyen hatás sem terjedhet onnan kifelé.
  3. ''lépésfeszültség'' - jó nem a gravitációs gyorsulás hely szerinti deriváltjára gondoltál? Igen, ez a ''spagettizálódás'', hogy makroszkopikus testeket gigászi árapályerők tépik szét függőleges irányban, az inhomogén tér miatt. De, nagy lyukaknál ez feltétlenül nem érződik már a horizonton, csak a szingularitás közelében. A ''normális'' csillagból képződött fekete lyukak elég kicsik ahhoz, hogy már a környékükön spagettizálódjon minden, még az elemi részek is.
  4. a beeső részecskék egész pontosan a tömegenergiájukat, az impulzusukat, az impulzusmomentumukat(perdületüket), a töltésüket adják át a lyuknak.
  5. Nem kell ilyen-olyan kétfajta ''modellezés''. Egyszerűen a relativitáselmélet következményei vannak és kész: a sebességek nem additívak, a távolságok nem additívak (hosszkontrakció), nincsen mindenki számára azonosan múló idő, a történések lefolyása jelentősen függ a megfigyelő helyétől és sebességétől. Ha belősz valamit 0,2c kezdősebességgel a horizont alá, az szépen begyorsul 0.999c-re(hasból) zuhantában mire eltűnik a horiont körül -egyre befelé hajló pályán-, aztán mint az ólomkacsa beesik a szingularitásba. Ha 0.95c-vel lősz be valamit ugyanoda akkor is 0.9999c-re gyorsul be, és beszívja a szingularitás. Ha c-vel lövöd, akkor is. Ha jó szögben lövöd c-vel, esetleg körpályára áll a lyuk körül egy adott távolságban. (fénykör)
  
  [Szerkesztve]

  Asus TUF Gaming A17 / Ryzen7 6800H / 16GB / 512+1024 GB SSD / GeForce RTX 3050Ti "Vízen járni is könnyű, ha az ember tudja, hol vannak a cölöpök..."

Új hozzászólás Aktív témák