Aktív témák
-
Gh0sT
addikt
''Talán, ha látnád, hogy sírok,
Talán megértenél.
Talán, ha tudnád mennyit bírok,
Többet tán nem kérném.
Talán, ha Te is tudnád mit ér a szó,
Talán nem kéne hinned nekem.
Talán, ha még hinnéd, mit ér a szív,
Neked adnám az életem.
Talán, ha látnál is, mikor nézel,
Talán többet értenél.
Talán, ha egy lennél, s nem csak még egy,
Talán engem szeretnél.''
Vége van...
Húsz hónap...
Azt hittem, hogy én más vagyok, mint a többi... Azt hittem, hogy engem lehet szeretni... Tévedtem...
Naiv voltam talán?
Nem hiszem, hogy egy érzés csak úgy egyik napról a másikra képes meghalni! Miért? Miért nem szerethetek büntetlenül? Miért nem érezhetem magam biztonságban a párom, a választottam mellett? Kiben bízzak meg ezután?
Egy roncs lettem... Azzá tettem magam. Szánalmas hulladéka a társadalomnak. Csak emésztem maga, és nem találom a hibát. Valamit elrontottam... Megadtam neki mindent, ami tőlem tellett. Mert szerettem, és szeretem most is. Tudom, bármit megtennék, hogy érzésem viszonzásra találjon. Bármit... Ha kell megalázkodom, térden állva könyörgöm csakhogy visszaszerezzem. Vajon van értelme?
Most itt ülök az asztalomnál. A fényképeket nézegetem és sírok... Talán szégyelnem kellene, de bevallom, jól esik. Az egyetlen dolog még az életben... Csak csapongnak a gondolataim, hol rá, hol a tervezgetett jövőre gondolva. Olyan szép volt minden. Annyira jól működött a gépezet. És most egycsapásra vége van mindennek. ''Mert már nem szerelmes belém.''
Eldobtak, mint egy megunt játékot, amit kinőtt a gyerek, mert úgy érzi hogy most már felnőtt lett. Most már nem kellek, mert a bizonytalan jobb, mint a bizonyos. Mert a szabadság fontosabb, mint egy olyan társ, akire lehet számítani bármikor. Nem értem...
Emlékek... Bár ne lennétek.
Ezt kell mondanom, mert nagyon fáj... minden... minden ami velünk történt. Az első csók, a közös nyaralás, az összeköltözés izgalma, az együtt töltött másfél év... Hát ez lett a vége... Soha nem gondoltam volna... Egy olyan lányt ismertem meg húsz hónappal ezelőtt, akiért érdemes volt élni, akit érdemes volt szeretni. Mert megérdemelte. Mert tudtam, hogy milyen volt korábban, mert végre neki is járt egy kis szeretet. És szerettem, úgy mint senkit soha életemben: önzetlenül... Boldognak akartam látni és ettől én is boldog voltam.
Egy lány volt, akivel le szerettem volna élni életem hátralevő részét. És most elment...
Vége van...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Az utolsó levél:
''Drága Katicám!
Tudom, minden vágyad az volt, hogy egyszer én is írjak Neked szerelmes levelet. Ha a dolgok úgy alakultak volna, akkor talán sort kerítettem volna rá... Most azonban csak erre a futja, ne haragudj rám emiatt...
Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban... Talán túl sokat is. Próbáltam keresni az okokat, az apró jeleket, hogy hol és mit rontottam el. De nem találtam semmit. Talán csak egyvalamit. Egy dolgot, amit mindennél fontosabbnak tartottam a világon: azt hogy szeretlek. Őszintén, tiszta szívemből, mint soha senkit. Hittem abban, hogy ha van egy társam, akiben megbízom akiért élek, akkor az a társ megmarad örökre. Örökre... Emlékszel? Hányszor kérdezted, hogy ''Gábor, ugye nem fogsz soha megunni?'' És én mindahányszor nemmel válaszoltam. Mert Téged nem lehet megunni, vagy nem szeretni...
Nagyon féltelek... Ha tehetném mindig Veled lennék, hogy vigyázzak Rád. Mert figyelni kell minden kis butuska lépésedre és döntésedre. De ezt már nem tehetem... Mert feleslegessé váltam, mert benned megszűnt létezni egy érzés... Egy érzés, ami nekem reményt adott, amitől voltam valaki az életben. Ami magabiztossá tett, ami arra késztetett, hogy célokat tűzzek ki. Egy képzeletbeli jövő céljait - Veled.
És ki vagyok most? Egy senki... Akinek minden vágya az, hogy szerethessen, de nem szerethet... Egy roncs, aki önmagát emészti, mert nem tudja mit vétett.
Szembesülnöm kell a sorsommal: én erre vagyok hivatott, nekem ez jutott. A szenvedés a fájdalom, mert egy érzés tisztán, feltétel nélkül lakozik a szívemben.
Nagyon fáj... Mitha valamit kitéptek volna belőlem. Úgy érzem magam, mint az ágy alatt heverő poros játékok, amik már nem jók semmire. Mint a padláson gubbasztó plüssmaci, akit leselejteztek. Mint egy kiskutya, aki nem tudja, miért büntették meg, de megalázkodik, és hű marad gazdájához.
Megpróbáltam elképzelni Nélküled a napjaimat. Látom, ahogy reggel egyedül ébredek, és üres mellettem az ágy. Ahogy egyedül reggelizek, és nincs kivel megosztani a gondolataimat. Hiányoznak az apró dolgok, amik Rád emlékeztetnek, amik végigkísértek majd' két éven át. Minden kis bugyutaságod, amiket el kellett viselnem... Látom Jencit, ahogy magányosan üldögél az ágyon és tudom, hogy arra gondol milyen jó volt Veled. És látom magam, ahogy görcsösen szorongatom a fényképedet, és záporoznak a könnyeim. Látom, ahogy este lefekszem és nincs ki odabújjon hozzám, és azt kívánom, hogy ne legyen több holnap, ne legyen több szenvedés.
Nem tudom, mi lesz velem... Félek a jövőtől, az ismeretlentől... Félek magamtól, mert tudom milyen vagyok kétségbeesetten... Nem akarom hogy lásd... Nem akarom, hogy miattam szenvedj, vagy hogy madadat okold... Elveszíteném még azt a csöpp méltóságomat is, ami megmaradt bennem...
Hiányzol...
Köszönök Neked mindent, amit kaptam Tőled, és köszönöm, hogy adhattam mindezért cserébe valamit. Ha tehetném átélném még egyszer a Veled töltött hónapokat, mert jó volt Téged boldognak látni. Most kezdek csak igazán ráébredni, hogy mit is jelentettél nekem. Most becsülöm meg csak igazán a szerelmedet.
Búcsúzom... Vigyázz magadra, és kívánom hogy légy boldog!
Nagyon szeretlek:
a Te ManódSoha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
''A remény hal meg utoljára.''
Nők... Váááááááááááá... A legszörnyűbb az egészben, hogy néha magukat sem értik. Ösztönlények, akik a racionalitás és logika hiányában képesek akár mérlegelés nélkül életre szóló döntéseket hozni. Nem tudják mit akarnak, nem tudják hogy akarják...
Egyre elviselhetőbbek a napjaim. Most játszunk. Vagyis csak én... A szerelem átváltozott számító aljas játékká. Utálom magam, de nem adhatom fel. Addig nem, amíg van remény. Taktikáznom kell, mert visszaszerezhetem amit elveszettnek hittem. De milyen áron? Megéri-e megváltozni, feladni önmagamat egy nőért? Azt hiszem a kérdést már megválaszoltam magamban...
Halványulnak bennem az érzések, egyre erőtlenebbek. Bizonytalanságban élek, mert egyik pillanatban ''a barát'' vagyok, a másikban csak egy szobatárs. Furcsa helyzet. Együtt lakni valakivel, aki néhány napja azt mondta, hogy nem szerelmes belém. Szeret, de már nem szerelmes... Vajon örök dolog a szerelem? Vajon fél év múlva mit éreztem volna ÉN iránta? Egyáltalán mi a szerelem? Mire jó? Mit pótol? Valamit biztosan, mert a hiánya nagyon rossz... Vagy talán nem is a szerelem hiányzik? Már én sem tudom...
Bárcsak beleláthatnék a fejébe! Már sejtem, hogy mi a baj, de nem tudom hogyan változtathatnék rajta. Nem tudom, mi lenne a megfelelő döntés.
Látom, hogy ragaszkodik hozzám, hogy bánja amit mondott. Velem akar lenni, mert biztonságban érzi magát mellettem. Valahol érzi, hogy sokat adtam neki és fél attól, mástól ezt nem kapná meg... Mégis, valami erősebb benne... Kalandra vágyik... Fiatalnak érzi magát, aki még nem élte ki magát. Szeretné megmutatni magát a világnak, hogy ''Tessék, nő lettem!''. Ki érti ezt? Bennem soha nem volt ilyen késztetés... Bár biztos azért, mert férfi vagyok.
Mit tegyek? Annyi megválaszolatlan kérdés... Mi lenne a legjobb megoldás? Megfutamodni, elköltözni, vagy vele maradni? Esetleg csak néhány napra, hétre hazamenni, hogy érezze milyen egyedül lenni? Nem tudom, még gondolkodnom kell...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Hazaköltözöm...
A mai bejegyzésem kicsit hosszú lesz, mert úgy döntöttem, leírom a részleteket is. Egyrészt azért, hogy kiírjam magamból a bánatot, másrészt azért, hogy tanulságul szolgáljon.
Egy kapcsolat valóban két pilléren nyugszik. Én azt hittem, mindent megtettem azért, hogy barátnőmet boldognak lássam. Meg voltam győződve róla, hogy én nem lehetek hibás, hisz annyira szerettem... Aztán tegnap felnyitották a szemem. Természetesem egy nő... Úgy gondoltam, olyan embertől kérek tanácsot, aki nem láttott minket nap mint nap, aki objektíven rá tud vezetni az esetleges hibáimra. Mert hibáztam... Most már belátom, hogy az utóbbi időben nem az voltam, akit megkedvelt, akibe beleszeretett. Csalódást okoztam neki. Csalódást azzal, hogy elhagytam magam, hogy sokszor nem foglalkoztam vele.
Amióta felmondtam a munkahelyemen csak itthon ülök, és a neten barangolok. Azt várom, hogy egy állás az ölembe hulljon. Elkényelmesedtem.... De mit tehettem volna??? Másfél évet robotoltam, ha kellett reggel hattól este tízig. Nem voltam szabadságon, a munkám beköltözött a magánéletembe. Viszont volt bennem tartás... Felnézhetett rám, büszke lehetett rám. Kereső ember voltam, aki anyagi biztonságot nyújtott, akire lehetett mindig támaszkodni.
És mi vagyok most? Egy önsajnáló, tunya, magából kifordult ember. Ahelyett, hogy gőzerővel keresném az új kihivásokat, hogy célokat tűznék ki magam elé, nap mint nap ugyanazt csinálom: itthon döglök... Nincsenek elképzeléseim, beszűkült az agyam. Nem akarok semmit sem csinálni, mert ez nekem kényelmes... Eléldegélek egy darabig még az utolsó fizetésemből és lesz majd valahogy. Hát hozzáállás ez? És ő csak ezt az itthon punnyadó céltalan embert látja. Most őszintén? Melyik nőnek kell ez? Ki lát ebben fantáziát? Ki érezné magát mellettem biztonságban?
A szeretet/szerelem nem minden. Mellette embernek is kell maradni. Élő embernek. Ha egy darabig mélyponton vagyok, az még rendben, de hogy már két hónapja... Mennyire vak voltam... Csak ténfergek ide-oda, nem találom a helyem a világban, nincs kedvem semmihez, csak ahhoz, hogy magammal foglalkozzak. De magammal sem foglalkozom igazán, mert még ahhoz is lusta vagyok. Hát így hogy tudnék neki kedveskedni? Így hogy mutatok példát? Kire lehet büszke?
Igen, ilyen voltam... Lehet, hogy ez még nem ok a szakításra, de úgy érzem mégis hagsúlyos. A csalódás megvolt... Emberileg csalódtak bennem... Régen egyszerűen nem ez voltam. Megváltoztam, megváltoztattam magam... És ez a pofon kellett hozzá, hogy észhez térjek. Nagy pofon volt, de talán még javítható.
Úgy érzem, hogy még nem vagyok teljesen leírva. Nem ismerem a női gondolkodást, de látok apró jeleket, amik arra engednek következtetni, hogy van még esély. Még mindig együtt alszunk, kézen fogva sétálunk. Sokszor összebújunk, főzőcskézünk, keressük a közös programokat. Néha viszont elutasító, olyan, mint aki már lemondott rólam. Mit érezhet vajon irántam? Kihalt volna belőle teljesen a szerelem? Vagy van még egy apró szikra, amit lángra lehet lobbantani? Esetleg csak sajnál?
Lehet, csak áltatom magam... Azt látom, amit látni akarok, és elveszek a részletekben, holott a lényeg akármennyire is fáj megmásíthatatlan. De reménykedem, mert még mindig bízom benne. Ismerem, és tudom milyen, tudom hogy mire vágyik. Most már talán meg is tudnám adni neki... De lehet hogy már késő...
Ma este hazaköltözöm... A legszükségesebb holmikat bepakolom az autóba és itt hagyom... Azt akarom, hogy lássa milyen nélkülem, hogy szembesüljön a döntésével. Hogy minden nap a közös emlékek között éljen és gondolkodjon. Gondolkodjon azon, hogy ennek mekkora súlya van...
Talán hiányozni fogok neki, talán felhív. Talán megjön az esze és ad még egy esélyt. Talán...
Mindenesetre megváltozom... Ha lassan is, de össze szedem magam. Talpra állok, mind lelkileg, mind testileg. Olyan leszek, mint régen voltam. Odafigyelek majd a világra, nyitott szemmel fogok járni. Megragadom a lehetőségeket, és pozitívan állok a dolgokhoz...
Zárom soraimat, a leckét megtanultam és egy életre megjegyeztem...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Sokan tették már fel a kérdést, hogy miért is kezd valaki blog írásba. Én is feltettem magamnak, mélyen magamba néztem és a következőkre jutottam: nem tudom...
Tényleg nem. Fel nem foghatom, miért vállalkoztam arra, hogy megosszam bárkivel - elsősorban - magánéleti problémáimat. Talán az elkeseredettség vezérelt és a névtelenség, személytelenség leple alatt vártam megoldást egy elém tornyosuló problémára. Talán sajnáltatni akartam magam, talán meg akartam nyílni mindenki előtt...
Most, hogy elcsitult a bennem dúló vihar, realisztikusabban látom a világot. Vannak dolgok, amiket soha nem fogok megérteni, és talán nem is akarom őket megérteni. Alapvetően megváltozott a nőkhöz való hozzáállásom... Pontosítok: nem tudom, hogyan álljak hozzá a nőkhöz... Megéri-e foglalkozni velük? Ki mellett érezhetem magam biztonságban? És egy nagyon fontos kérdés: mennyi idő után?
Hiszem, hogy szerethető vagyok... Tudok szeretni... Adni önzetlenül... Vajon mi kell még?
Valaki, aki mindezt értékeli... Ugye van ilyen még???Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Nem sikerült...
Eltelt egy újabb hét, remény és kétségek között. Megpróbáltam a ''lehetetlent''. Feltettem mindent egy lapra, hogy visszakaphassam. Ismét férfinak éreztem magam... Udvaroltam... Boldolgnak láthattam. Ha csak rövid ideig is,
mégis megérte... Könnyítettem a lelkiismeretemen.
Most már nem emésztem magam annyira, mint korábban. Most már nem csak magamban keresem a hibát...
Furcsa egy állat az ember. Azon gondolkodom, hogy mit vártam ettől a héttől?! Miért költöztem vissza vasárnap? Miatta? Vagy magam miatt?
Is-is... Makacs voltam és ragaszkodtam ez elveimhez. Látni akartam, érezni minden rezdülését. Beszívni haja illatát, símogatni bársonyos bőrét. Nem érdekelt a fájdalom, amit magamnak okoztam mindezzel. Nem érdekelt, hogy lassan felemésztem minden erőm. Csak vakon mentem előre, az általam helyesnek vélt utat követve...
Mindezt néhány boldog óráért. Percekért, amik még sokáig élni fognak bennem. Úgy éreztem lophatok még némi boldogságot, néhány szép emléket magamnak. És loptam...
Nagyon szép volt ez a másfél év... Köszönök mindent, mit kaptam, és kívánom légy nagyon boldog!
Egy idézettel búcsúzom:
''Készséges vagy,
És szép,
De ha kell, hát megcsúnyulsz,
Idegenként is
Az otthonom vagy,
Ahogy mohón hozzám nyúlsz.
Lehetnék hálás ezért,
Vagy sírhatnék,
Hogy néha máshoz is jó vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel,
Az sem, hogy lesz-e holnap.
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te,
Vagy leszek-e én,
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Szépséges vagy,
És kész,
A vágyad nem alszik soha,
Anyanyelved
A testbeszéd,
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán,
Vagy mindenkié,
Az enyém biztosan nem vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te,
Vagy voltam-e én,
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Ha egyetlen óra lenne az élet,
Az utolsó percét
Benned tölteném...''Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Majd' egy hónap kihagyás után ismét megejtenék egy bejegyzést.
Lassan végetér lelki válságom... Vagyis remélem, hogy hamarosan éppen olyan ember leszek, mint a többiek. Még mindig kevesebbnek érzem magam valamivel. Valami megmagyarázhatatlan dologgal. Igazából nem tudom, hogy mi hiányzik az életemből, csak érzem, hogy hatalmas űr tátong bennem... Próbálom ugyan befoltozni, de csak felületes törekvésekre futja. Kényszerérzésekre, amik átmenetileg elhitetik velem, hogy ''boldog'' vagyok...
Nem vagyok szerelmes... Van új barátnőm, de nem szeretem... Csak van és ez jó. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez nem helyes, mert csak kihasználnám, de leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Szerencsére nagyon megértő és türelmes. Szóval egyenlőre próbálkozunk... Szomorú, de nem vagyok képes megnyílni... Talán majd később...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Hogyan csajozzunk?
Fogós kérdés. Mi kell vajon a nőknek? Azt hiszem, kezdem megtalálni a választ... Nem gondoltam volna, amíg a saját bőrömön nem tapasztalom a dolgokat. Komolyan mondom, boldogabb és felszabadultabb embernek érzem magam ebben a mostani helyzetben. Nincs senkim, akinek különösebben meg kellene felelnem, van helyette viszont sok helyes lány, akik számára nem vagyok közömbös. Baromira élvezem.
Szóval facér férfitársaim, ne csüggedjetek, ha kirakott a barátnőtök, mert nem éri meg! A halál legyen depressziós egy nő miatt! Persze könnyű ezt mondani, de utólag belegondolva felesleges volt.Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Kiírom magamból a bánatot:
Az utóbbi időben egyre rosszabbul érzem magam... Na nem mintha beteg lennék, vagy nem szolgálna jól az egészségem, egyszerűen csak nem találom a helyem. Egyre többet vagyok egyedül és egyre kevesebbet járok társaságba... És ha már egyedül vagyok, akkor elkezdek gondolkodni, nosztalgiázni... A régi szép időkről, a közös emlékekről... De vajon miért? Miért kínzom magam? Mert az érzés, ami ilyenkor elfog, cseppet sem kellemes... A szívem szakad bele... Azt hittem, hogy erős vagyok és már túltettem magam rajta, de úgy tűnik nem. Hogy tudja egy nő így ''nyomorba'' dönteni az életem?!
Tudom, gyenge vagyok... De legalább napról napra megbizonyosodok róla, hogy vannak még érzéseim...
Ma beszéltem vele. Segítettem neki, és meg akarta köszönni. Letettem a telefont és küzdenem kellett a könnyeimmel... De miért? Miért? Miért? Majd' 3 hónapja hogy vége... Hogy hagyhatott bennem ekkora nyomot?
Lehet, hogy tényleg szerettem...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Régen írtam…
Ez lesz idei első bejegyzésem. Bevallom, nem vagyok egy nagy naplóíró, de néha jól esik elmondani, mi is késztet „mélyen szántó gondolataim” virtuális papírra vetésére.
Voltál már úgy Kedves Olvasó, hogy csak zakatolt az agyad, jöttek, mentek a gondoltok, cikáztak a felismerések fejedben, de - hiába minden – enyhülést egyik sem hozott? És ha mindez egy nő miatt történik, akkor valóban reménytelen a helyzet…
Mihez vezet a túl sok gondolkodás, a racionalitás keresése egy kapcsolatban? Járható egyáltalán ez az út? Fel lehet fogni pusztán ésszel, értelemmel az érzelmeket? Kézzelfoghatóvá lehet tenni azt, ami valamilyen szinten ösztönös lenne? Egyáltalán mennyiben ösztönös maga a szerelem?
Kezdem azt érezni, hogy zsákutcába kerültem… De szerintem nem csak én vagyok ezzel így…
Beleestem abba az igen nagy hibába, hogy megpróbáltam egy nő gondolatai mögé látni. Nem mondom, hogy nem sikerült valamennyire, de a célt nem értem el… Felvetődik a kérdés tehát, hogy hol hibáztam? Minden bizonnyal nagyobb tapasztalattal és talán évek múlva meg tudnám mondani, hogy pontosan mi is volt a hiba, de jelenleg csak találgatásokba merek bocsátkozni. Mindenesetre ismét gazdagabb lettem egy pofára eséssel és ismét sajnálhatom önnönmagam, valamint levonhatom a következményeket. De mit érek el azzal, hogy „okosabb” lettem ismét? Feltápászkodhatok a földről és újult erővel vethetem magam bele az élet megannyi keserűségébe…
Hogy csalódtam-e? Azt hiszem igen… De ez természetes dolog, mindenkivel megesik. Na és kiben? Igen, már megint magamban… és benne is…
Magamban, mert annak ellenére másztam bele ebbe az egészbe, hogy tisztában voltam a következményekkel. Tudtam, hogy mire mit fog lépni és mégis játszottam. Tudtam, hogy ebben a játékban én csak vesztes lehetek, mégis… Ennyire szeretet hiányom lenne??? Néha még én is megdöbbenek kettős énemen. Mintha szét lennék szakítva és az egyik felem teljesen mást kívánna, mint a másik. És nem tudom, hogy melyik lenne a helyes… Vagy talán tudom, hogy mi lenne a helyes és nekem jó, de ellene cselekszem, mert valami hiányzik…
Feltettem hát magamnak a kérdést, hogy mi is hiányzik valójában az életemből? Kicsit konkretizálva: jó-e nekem az, ha van barátnőm?
Hát, őszintén szólva nem tudom, mit feleljek eme költői kérdésre. Írjak listát, hogy mi szól mellette és mi szól ellene? Lassan már itt tartok… Ugye milyen elkeserítő? Eljutni arra a szintre, hogy vajon megéri-e? Felépíteni egy várat, ami megvéd, és nem hagyni soha bevenni. Kétkedve fogadni minden szavát, mert nem tudod, hogy mi bújik meg egy-egy elejtett gondolata mögött. És akárhova nézek szerte körülöttem, azt látom, hogy ez a helyes megoldás… Szomorú, de nem látom az alagút végét…
Kiábrándultam megint a női nemből…Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
''Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.
Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a Tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé!''![[kép]](http://gh0st.tvn.hu/gyertya.jpg "[kép]")
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Változok…
Lassan teljesen bezárkózom. Tavaszodik és míg mások kinyílnak én teljesen elhervadok… Elfogyott az erő, a hit, az akarat ami életben tudna még tartani…
Nap mint nap arra ébredni, hogy meg kell küzdened a világgal és magaddal. Csatába indulni reggelente és vert seregként ágyba dőlni esténként. Harcolni olyasvalami ellen, amit soha nem győzhetsz le… Tudod, hogy így van, mégis minden ébredés új reménnyel tölt el… Tudod, hogy mi a sorsod, mégis… Hinni szeretnél valami szebben, valami jobban…
Ami másnak a valóság, neked elérhetetlen álom marad… Pedig nem vágysz sokra, nem kérsz lehetetlent. Mégis a korlátaid… a korlátaid, amiket magadnak köszönhetsz… gúzsba kötnek és megbénítanak. Elzárják az éltető napfényt, bokádra kulcsolódnak és egészen nyakadig kúsznak, hogy lassan megfojtsanak és lerántsanak az örök homály birodalmába… Csak idő kérdése… Mert az idő lassan mindent megold…
Tehetetlen vagy és csak vársz… Vársz az ürességben és legszívesebben üvöltenél, mert –tudod – senki nem hallja meg… Vársz, már Te sem tudod mire… Talán a megmentőre, mert magadat már rég nem mentheted meg…
És… egyszer… jönni fog valaki… Valaki, aki felkarol… aki megmutatja ki is vagy valójában… Aki meglátja benned azt, mit oly mélyre zártál, hogy senki ne láthassa… A valódi éned, amit évekkel korábban eltemettél… Emlékszel? Eltemetted, mert tudtad hogy nincs jövője… Az eszeddel tudtad, de a szíveddel igazán sose…Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Jellemzően akkor ''vezetem'' a naplómat, amikor nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy azokat korábban elterveztem...
Ismét megértünk egy bejegyzést.
Ma éjjel rá kellett döbbennem arra, hogy képzeletbeli erődöm falait valakinek sikerült bevennie. Kettős érzés uralkodik el rajtam ilyenkor... Örülök, mert embernek érezhettem magam néhány percre, órára... Sőt talán még néhány napig kitart ez az erőtlen gondolat, de aztán az idő jótékony fátyla befedi az emlékeket... Fáj, ahogy élek... Fáj az igazság...
Megbántottam valakit, aki nagyon fontos nekem... Sose gondoltam volna, hogy lesz még olyan ember, akihez kötődni tudok... Akaratomon kívül egyre közelebb engedtem magamhoz, mert ott volt mellettem a maga csodálatos lényével... Nem tudom mit láttam meg benne...
Elveszítettem... Tudom... Érzem legbelül...
Későn ébredtem és ismét beleestem abba a hibába, hogy nem értékeltem eléggé azt ami az orrom előtt hevert. De miért? Miért tudok beletörődni bárki elvesztésébe és miért van egyvalaki, aki számomra pótolhatatlan?
Nem szabad! Még erősebb várat kell építenem! Nem akarom, hogy valaha is fájjon... Soha többé...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Ákos: Ki helyett szeretsz?
Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál?
(részlet)Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
''Olyan világban higgyek, ami a gondolkodásomon kívűl áll?
Hogy van értelme a tetteimnek?
Még ha el is felejtem, hogy amikor becsukom a szemeimet,
a világ nem tűnik el,
higgyem el, hogy mindig itt lesz?
Mindig itt marad?
Igen. Mindannyiunknak szükségünk van emlékekre,
hogy tudjuk kik vagyunk.
Én sem vagyok más...''Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Sipi blogját olvasva megy el igazán az életkedvem… Na nem mintha olyan sok lenne, de még az a kicsi maradék is szertefoszlik ilyenkor… Mégis olvasom… Hogy miért azt már rég nem tudom… Nélkülöz minden fordulatot, izgalmat és vidámságot… Nem jó olvasni… Kifejezetten rossz…
Talán választ várok valamire… Sokszor mintha magam látnám, azonosulva mindazzal amit érez, amit átél…
Ha átéltem már ehhez hasonlót, akkor mi visz rá arra, hogy megtegyem még egyszer? Normális ember menekül az ilyen helyzettől, de nap mint nap betekintek a naplójába, hátha egyszer azt látom, hogy van remény… Vagy ha remény nincs is, talán valami magyarázatot találhatok…
Ugyan mit is várok? Ha lenne ennek az egésznek értelme, és megtalálnám amit keresek, akkor sem érteném… Mert nem akarom megérteni… Félek, hogy nem tudok azonosulni az igazsággal…Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Lassan egy éve, hogy megnyitottam a blogomat...
Akár úgy is felfoghatom a dolgot, hogy már egy éve csak tévelygek a világban. Meg kell ünnepelnem ezt a neves eseményt! Lehet, hogy sütök egy tortát rajta egy szál gyertyával és megemlékezem erről a ''gyönyörű'' évről amit magam mögött tudhatok.
Sokáig nem voltam képes elolvasni az első néhány hozzászólásomat anélkül, hogy ne szöktek volna könnyek a szemembe. Mostanában nem próbálkoztam vele, talán a kudarctól tartva, hogy még most is képesek belőlem érzelmeket kiváltani azok a sorok...
Visszavárom Őt... A régi szerelmemet... Mennyire abszurd... Főleg ennyi idő távlatából...
Két hete bulizni voltam. Sok-sok idő után végre kimozdultam itthonról. Persze mindez nem ment volna jelentős alkohol rásegítése nélkül. Nem, nem éreztem magam jól... Egyáltalán sehogy sem éreztem magam... Csak a magány lopta be magát a szívembe és mindez olyan elviselhetetlenül, hogy teljesen szétcsúsztam... Hazafelé jövet abban reménykedtem, hogy benyitva az ajtón itt találom Őt! Rohantam elvakultan, hogy hátha ez az egész csak egy rossz álom és végre felébredhetek...
Aztán felébredtem...
Részeg voltam...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Eltelt az első év...
Egy éve annak, hogy volt barátnőm burkoltan kimondta az igazságot: alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra. Egy éve annak, hogy lezárult életem egyik nagyon szép korszaka. Egy éve gyötröm magam és keresem a miértekre a választ.
Amikor megismertem, úgy éreztem, hogy kaptam az élettől egy esélyt. Egy esélyt arra, hogy boldoggá tegyek valakit és általa boldog lehessek én is. Nem tudtam vele élni... Eljátszottam az igaz szerelmet... Belebuktam a feladatba, kudarcot vallottam és nem nyílt alkalmam arra, hogy javíthassak a hibáimon....
Miért? Miért kellene megpróbálnom mégegyszer? Mi a biztosíték arra, hogy tanultam mindebből? És mi a biztosíték arra, hogy ha mindent jól csinálok, akkor nem ismétlődik meg újra?
Semmi...
Bízok magamban, de nem bízok senki másban...
Kimondom hát én is az igazságot: alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Vajon van értelme az életnek?
Nem, már nem a célok keresése vezérel, hogy értelmet adjak mindannak, mit életnek nevezek... Nem fogalmazódnak meg bennem nap mint nap kérdések, nincs több miért, csak ez az egy eldöntendő kérdés kíséri végig lassan múló perceimet...
Miért érzem azt, hogy amit szerettem volna valaha is elérni, ami célokat kitűztem magamnak, azokat megvalósítottam?! Miért érzem magam ''boldognak'', holott nincs semmim és senkim? Miért nem kötnek gúzsba láncok, melyek görcsös ragaszkodásba folytanák nem létező vágyaimat?
Talán a tudat, hogy ennél többet már nem veszíthetek...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
''Ahogy fölém dől az ég…
álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.''
Ennyi voltam...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Vannak az életnek olyan pillanatai, amelyek annyira mélyen ragadnak meg bennünk, hogy elfeledni szinte lehetetlen őket. Képek, mozdulatok, illatok, érzések, szavak és félmondatok…
Néha-néha előfordul mindenkivel, hogy egy-egy élethelyzettel nem tud mit kezdeni… Ez történt most velem is...
Fura érzés, hogy mindezt olyasvalaki váltja ki belőlem, akire nem is gondoltam volna. Fura érzés, hogy a „tökéletesnek” hitt mindennapok valóságából, képes egyetlen mondat olyannyira kirángatni, hogy elgondolkozzak magamon és a világon ami körülvesz.
Egy ölelés és egy mondat, amit ennyire őszintének eddig életemben nem éreztem… Soha eddig… Pedig hallottam már párszor…
„Hiányozni fogsz Gábor…”![[kép]](http://gh0st.tvn.hu/kep.jpg "[kép]")
Lehet, hogy valami az én életemből is hiányzik…
[Szerkesztve]Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Tiszta lappal…
Szép álom volt…
Sokáig abban a tudatban éltem, hogy gátat szabhatok az érzéseimnek. Talán nem is ez a helyes kifejezés, mert nem akartam őket elfojtani, egyszerűen csak irányítani, formálni szerettem volna mindazt, ami bennem alaktalan testet öltött… Azt hittem, ura vagyok minden érzésemnek, azt hittem, hogy a láthatatlan áramlást nem akaszthatja meg semmi… Tévedtem…
Találtam valamit… Ráleltem valakire…
A boldogság, a párkapcsolat egy olyan formája lebbent fel előttem, amire talán egész életemben a legjobban vágytam.
Belekóstoltam valamibe, amibe nem lett volna szabad… mert most már tudom, hogy milyen érzés tiszta szívből, őszintén együtt létezni a másikkal…
Érdekes, hogy mindezt nem a nagy szerelemben találtam meg, érdekes hogy egy barátság mennyivel többet tud adni egy valódi párkapcsolatnál.
Együtt lenni valakivel, akit szeretsz, de nem lángolsz iránta… Együtt egy nővel, akit nem akarsz korlátok közé szorítani, akit nem ítélsz lassú, de biztos halálra magad mellett… Akit nem birtokolni akarsz, akit nem sajátítasz ki, aki melletted is megélheti önnön nőiességét és minden vágyát… Akivel együtt örülsz akkor is, ha ő éppen mással boldog…
Jó vele lenni… éjszakánként felébredni és csak nézni törékeny testét, érezni nőies illatát, végig simítani bársonyos bőrét… Úgy érzed, van valakid, akivel törődhetsz, akit óvnod kell, aki mellett férfi lehetsz… Férfi… Emlékszel még?
Aztán egyik este, amikor ismét találkoztok, valami nyugtalan érzés lopja be magát a szívedbe… Titkon már tudod, hogy el kell engedned Őt… Ragaszkodsz még hozzá, de legbelül érzed, hogy nem állhatsz a szíve útjába… Repülni akar, csak még bátortalan… de Te segítesz neki, hogy megtegye az első szárnycsapásokat…
A történeted itt véget ért… ismét egyedül maradtál… Sajgó, tompa fájdalmat érzel ugyan, mert hiányozni fog forró csókja, bőrének érintése, de tudod, hogy mindez holnapra már a múlté…Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
''...Mert a nő kezében van a döntés. A döntés pedig nem más, mint ítélet. Mindegy, hogy pozitív, vagy negatív, akkor is egy ítélet. Amikor egy férfi a nő és a világ számára kinyilvánítja szándékát, mérlegre teszi magát. Olyan mérlegre, amelyet nem befolyásolhat vagy írányíthat, mert hát a mérleg a nőé, a nő egójáé. S a férfi-ego számára nincs nagyobb szenvedés, mint a kiszolgáltatottság.
Ezért a férfi-ego fél a nőtől...''Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
El akarom felejteni... Ugye el fogom egyszer?
Azt hittem ez velem nem történhet meg...
Tényleg ezt érdemeltem volna? Tényleg ennyit ért Neked mindaz amit adtam? Tényleg képes voltál hónapokon keresztül szemrebbenés nélkül hazudni?
Hittem Neked. Bíztam benned. Feltétel nélkül. Minden szavad. Mert szerettelek.Az hittem... mindegy mit hittem... Egyedül voltam vele.
Fáj... El nem tudom mondani mennyire fáj. Tőrt döftél belém... és megforgattad... a szívemben... amit Neked adtam. Vigyáznod kellett volna rá. Tudtad hogy törékeny, tudtad hogy szeretetre vágyik. Elég lett volna ha csak visszaadod. Egészben... nem darabokra törve.
Nem ismerhettem félre ennyire egy embert.
El akarom felejteni... Ugye el fogom egyszer?
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Suhancos - Jól
"Láttalak délután,
Fantáziám sötétzöld mezején
egy kéz nyúlt egy másik kéz után.
A sors engem miér' utál?
Nem is ismerem.
A világ minden kincse sem tenne boldoggá nélküled.
De ahogy majdan összedől minden épület,
én is felejtek,
mert emlékezni már régóta nem merek.
Szekrényem tetején a képek, a levelek,
és még mindig érzem illatod,
talán az egyetlen megoldás, ha mindent itt hagyok.
De persze, igen, jól vagyok, ha kérded.
Tudom, mindent rendbe tesznek majd az évek.
Köszi, tényleg, jól vagyok, vagy inkább csak élek.
Döntsd el a szememből,
tudom megismernéd ezerből.
Én is a tiéd, a szád ízét, a bőröd, a kisszoknyád,
Istenem, meghalnék, ha ezt visszahoznád.
[Visszahoznád...]"
[ Szerkesztve ]
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Fura dolog ez a bizalom. Vajon valaha is helyre fog állni? Vajon az évek jótékony homálya feledésbe meríti a megtörtént dolgokat?
Magam ellen küzdök. Mert hiányzik, akármit is csinálok, akármire is gondolok, rettentően hiányzik... Próbálom megállni, hogy ne írjak neki, hogy ne keressem, de iszonyúan nehéz egyik napról a másikra elvágni egy köteléket. Pedig legbelül tudom, hogy ennek meg kell történnie...
Ő már elment. Látom rajta, érzem a hangján. Már csak udvariasságból tartja velem a kapcsolatot. Talán hogy ne fájjon annyira...
Nem tudtam még elengedni. Szeretem. Az ember érzései nem változnak meg egyik napról a másikra. Időre van szükségem, hogy megtaláljam régi önmagam és ismét megerősödjek. Nem vagyok már padlón, felkeltem és újra járni tanulok.
A új cél adott. Az új élet elkezdődött. Ennyire eltökélt még nem voltam, ennyire nagy fába még nem vágtam a fejszét, de az eredmény mindent felül fog múlni.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Sosem volt erősségem az érzések elfojtása. Reménytelen harcként éltem meg minden szakítást.
Ez most mégis valahogy más... annak ellenére, hogy életem legmeghatározóbb kapcsolatáról van szó.
Az érzések még mindig bennem vannak, de ezúttal nem elnyomni akarom őket, nem harcolni és veszíteni, hanem együtt élni velük. Figyelni és irányítani...
A szerelem örök. Az érzés nem hal meg, csak éppen célt téveszt. De tudom, itt van bennem és várja a tavaszt.
Nem csak a természet születik újjá.Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Nem érzem az átmenetet.
Megszakítani vele minden kapcsolatot, elfelejteni, mintha sosem létezett volna, vagy tiszta lappal felépíteni mindent az elejéről.
Mit mond a szívem? Azt, hogy jó volt vele. Kapaszkodok az emlékekbe, a közös élményekbe amik úgy összekovácsoltak minket. Szerettem mellette ébredni, átölelni, cirógatni, puszit nyomni az arcára. Jó volt együtt ebédelni, palacsintázni, meglógni munkaidőben a konyhába, sétálni, akárhová. Jó volt minden tavasszal és ősszel együtt wellnessezni, közösen nyaralni, nagyokat fürdeni. Jó volt berendezni a lakást, tervezni a jövőt. Jó volt virággal, vagy édességgel meglepni, túró rudit hozni a boltból, hétvégente készülni arra, hogy este átjön.
Szerettem... annak ellenére hogy sokszor nem értettem mit miért csinál... mégis nagyon szerettem. Az egész lénye annyira varázslatos volt, annyira magával ragadó és szeretnivaló.
És mit mond az eszem? Azt hogy tartsam magam távol tőle. Hogy a bizalmamat eljátszani csak egyszer lehet. Hogy a kapcsolatunk sosem volt olyan, amilyennek egy igazi kapcsolatnak lennie kellett volna. Sok a tüske bennem... nagyon sok...
Azt hittem idővel minden megváltozik. Sokat és sokszor beszéltünk róla, de mindhiába. Tudta, hogy mire vágyom, hogy mit szeretnék, de tenni csak nagyon keveset tett érte. A legszomorúbb mégis az, hogy nem volt őszinte.Azt hiszem, hazugságokra és titkokra nem lehet egy kapcsolatot építeni. Nem tudom mit higgyek. Nem tudom kivel töltöttem több mint két évet. Megváltoztatni nem fogok és nem is akarok senkit. Azt gondoltam, hogy a szeretet, a szerelem majd szépen elvégzi a dolgát és magától jön rá, hogy néha igenis jól esett volna, ha kiáll mellettem, ha felvállal. Nem így történt...
Lehet, hogy csak egy fejezet volt életem könyvében... ami hamarosan végleg lezárul...
Él egy lány az emlékeimben, aki mintha sosem létezett volna. Néha előkerül, megmutatja magát egy-egy pillanatra. Becsülöm az ilyen pillanatokat és igyekszem magamba égetni minden másodpercét. Ilyenkor újra szerelmes leszek, újra hinni kezdek valamiben és valakiben... Tudom, hogy valahol még él ez a lány... de nem tudom hogy érdemes-e újra megkeresnem.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Mozgalmasnak ígérkezik a hetem.
Kaptam ma egy jól eső megerősítést és ezáltal egy nagy adag önbizalmat is egy lánytól. Régen beszéltünk, de most jól esett nagyon hogy hívott. Jövő héten találkozom vele.Elkezdtem felvenni a kapcsolatot a régi barátokkal.
Nagy bátorság kellett hozzá, de 3 év után felhívtam Őt is. Nyomtalanul tűntem el az életéből annak idején, még a számát is töröltem, nem akartam hallani róla, becsapottnak éreztem magam, nagyon sokáig úgy gondoltam hogy csak játszott velem. Bevallom, gyengéd szálak fűztek hozzá, de a sors nem úgy hozta, hogy együtt lehessünk. Semmit nem változott, ugyanaz a lökött csaj maradt, akit megismertem anno. És ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Pont aznap reggel gondolt rám, amikor hívtam. Egyből megismerte a hangom, nem tudtam becsapni, annak ellenére hogy kénytelen voltam a központi számán hívni. Éreztem a hangján a meglepettséggel vegyes örömöt, bár tartottam tőle, hogy nem akar hallani felőlem.
Most levelezünk... Titkon hiányzott... és én is hiányoztam neki.Erre van most szükségem... érzem...
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Jövő héten találkozunk. Várom... hiányzik nagyon. Három hete csak telefonon és e-mailben tartjuk a kapcsolatot.
Dülőre kell vinnem a dolgot. Szeret, de nem tudom ez mit jelent nála. Én is szeretem, azzal a különbséggel, hogy én tudom mit akarok tőle.
Barátság, napi kapcsolattartás, maszatolás kizárva. Érzelmileg, lelkileg, mindenhogyan rámegyek. Nem megy... próbálom, de nem megy. Tele vagyok érzésekkel amiket elfojtani nem tudok, más lányra pedig ránézni sem bírok. Nem tudok hozzá csak barátként viszonyulni egészen addig, amíg nem érzem magam biztonságban, amíg nem találok magamnak mást. Ehhez viszont nagyon sok időre van szükségem... hónapokra, évekre... Addig viszont jobb, ha egyáltalán nem beszélünk, nem keressük egymást.Vagy... tisztal lappal újra... Nem rajtam fog múlni. Viszont nem úgy ahogy eddig. Nekem ennél többre van szükségem. Egy év után biztos voltam benne, hogy megtaláltam azt a lányt, akit kerestem, akivel leéltem volna az életem. Elbizonytalanított ugyan többször, de továbbra is úgy érzem, hogy vár még ránk közös jövő. Minden vágyam, hogy boldoggá tegyem, hogy valóra váltsam az álmait. Meg tudom csinálni, tudom mire vagyok képes.
Nem tudom mik az álmaid Picilány, csak remélem hogy még szerepelek bennük. Csak remélem, hogy képes leszel megnyílni előttem végre őszintén és elmondani hogy mit is szeretnél tőlem. Ha a pici szíved szeretetre vágyik, tudd, hogy van valaki a világon, aki még nagyon sokáig szeretni fog Téged. Bármi is történjen, bármit is hozzon a jövő.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Az elmúlt egy hét történései:
- játszik velem, hiteget megint, ha rákérdezek hogy mi legyen a cuccaival akkor azt a választ kapom, hogy nem szeretné elvinni őket,
- le sem szarja a fejem, magától maximum egy SMS erejéig jelentkezik,
- ha írok neki, jó esetben órákkal később, vagy egyáltalán nem válaszol,
- láthatóan én futok utána, én akarom helyrehozni ezt az egészet, holott nem én vagyok a hunyó, részéről semmiféle közeledés nem tapasztalható,
- érzéseit nem mutatja ki, valószínűleg nem is érez irántam semmit az ég világon,Mégis mit akarok én ezek után tőle? Megérdemli egy ilyen nő, hogy szeressem? Megérdemel még egy esélyt, ha nem is akar élni vele? Minek túráztatom magam? Miért én? Miért nem ő? Miért én akarom megmenteni ezt a kapcsolatot? Miért én érzem magam szarul miatta?
Görcsösen kapaszkodom az emlékekbe, de ez a lány már régen nem az, akit én szeretek. Nekem erre a lányra már nincs szükségem. Ez a lány megváltozott, ez a lány becsapott és hazudott nekem. Ez a lány játszott és még mindig játszik az érzéseimmel.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Jövő héttől végre megkezdődik az, amire már nagyon régóta készülök. Egy nagy álmom válhat valóra, egy új élet kezdődhet el, egy olyan élet, amire mindig is vágytam. Érzem, hogy sikerülni fog, sikerülnie kell!
Tervek. Mindig tele vagyok tervekkel. Szeretem, ha az életem rendezett és előre kalkulálható. Biztonságban érzem magam tőle. Szükséges a belső motiváltság, a célok kitűzése és megvalósítása. Enélkül csak elkallódnék.
Több lábon állás. Minden téren.
Tánc, sport... Elhanyagoltam mindkettőt az utóbbi időben, arra hivatkozva hogy nincs rá időm. Hiba volt. Egy lapra tettem fel mindent. Nem kellett volna. Csak egy dologra, csak egy személyre koncentráltam.
Újrakezdeni sosem késő. Új dolgokat megtanulni sosem szégyen.
Utazni szeretnék. Rengeteget. Valakivel, akit erre érdemesnek tartok. Bejárni a világot, élményekben gazdagon hazatérni. Embereket, kultúrákat megismerni. Élni akarok! Élni!
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
Kellemesen telt a hétvégém, legfőképp azért, mert egy lánnyal tölthettem a péntek estét. Alaposan bekoktéloztunk, és rettentően jót beszélgettünk, aminek a pincér vetett véget éjjel egy órakor. Végül nálam folytattuk hajnali négyig. Fura volt, hogy nem keresett kifogást, vagy indokot, hogy haza kell mennie. Nálam aludt, együtt reggeliztünk, dél körül indult el... Jól esett...
Vele ilyet sosem csináltunk a két év alatt... mindig mennie kellett... elfogadtam, bár megérteni sosem tudtam.
Kezdek rájönni, hogy sosem vett komolyan, hogy csak azért volt velem hogy ne legyen egyedül. Ahogy telnek a napok, egyre biztosabb vagyok abban, hogy mit kell tennem...Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
-
Gh0sT
addikt
A normális párkapcsolathoz az utóbbi két hétben sem kerültünk közelebb... Mintha a falnak beszélnék. Reakció vagy nincs, vagy valami kitérő választ kapok. Megbeszélni a problémákat továbbra sem lehet. Találkozni alig találkozunk.
Egyedül nem tudom rendbe tenni a dolgokat. Ehhez két ember kell!Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
Naiv voltam talán?
Ezt kell mondanom, mert nagyon fáj... minden... minden ami velünk történt. Az első csók, a közös nyaralás, az összeköltözés izgalma, az együtt töltött másfél év... Hát ez lett a vége... Soha nem gondoltam volna... Egy olyan lányt ismertem meg húsz hónappal ezelőtt, akiért érdemes volt élni, akit érdemes volt szeretni. Mert megérdemelte. Mert tudtam, hogy milyen volt korábban, mert végre neki is járt egy kis szeretet. És szerettem, úgy mint senkit soha életemben: önzetlenül... Boldognak akartam látni és ettől én is boldog voltam.
Látom, hogy ragaszkodik hozzám, hogy bánja amit mondott. Velem akar lenni, mert biztonságban érzi magát mellettem. Valahol érzi, hogy sokat adtam neki és fél attól, mástól ezt nem kapná meg... Mégis, valami erősebb benne... Kalandra vágyik... Fiatalnak érzi magát, aki még nem élte ki magát. Szeretné megmutatni magát a világnak, hogy ''Tessék, nő lettem!''. Ki érti ezt? Bennem soha nem volt ilyen késztetés... Bár biztos azért, mert férfi vagyok.
![[kép]](http://www.gh0st.tvn.hu/maganyosfa.jpg "[kép]")
![[kép]](http://gh0st.tvn.hu/egyedul.jpg "[kép]")
![[kép]](http://gh0st.tvn.hu/muzsa.jpg "[kép]")
Nem csak a természet születik újjá.Aktív témák
- Lenovo ThinkPad P53s i7-8565U 8x4.6Ghz/32Gb DDR4/512SSD/Nvidia P520/15,6" Workstation Laptop
- Tervezői Dell Precision 7520,15.6",FHD,i7-7820HQ,32GB DDR4,512GB SSD,4GB VGA,WIN11 Laptop Notebook
- XPS 9320 27% ÁFA 13.4" FHD+ IPS érintő i7-1360P 16GB 512GB NVMe ujjolv IR kam., gar
- ASUS Zenbook Flip Notebook! 13.3" Touch / i5-1035G4 / 8GB 3733MHz / 512GB SSD!
- ZBook Fury 15 G7 15.6" FHD IPS i7-10850H RTX 3000 32GB 1TB NVMe magyar vbill ujjlolv IR kam gar
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen