Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • joghurt

    addikt

    Hánnemtom. Már a 2-es is baromira irányított, "csőszerű" pályamenet volt. A III-as szintén viszonylag kevés szabadságot adott. Hiába szeretnék én messziről lődözni, ha egyszer adott pályán mindenáron a lopakodós-nyakelvágós módszerre kényszerít.
    Itt meg a demóban azt mutogatná, hogy jajjdemennyire open a pálya, meg hogy mennyire sok megközelítési lehetőség van. Kíváncsi leszek rá.

    Az "open" pályáknál az is érdekelni fog, hogy vajon szintén a korábban megszokott, baromi béna módon érnek-e véget a térképek. Hogy adná magát egy gyönyörű ösvény a domboldalra felmászáshoz, de üvegfalba ütközök, és kaparok egy helyben.

    Az SE-ben engem szubjektíve kifejezetten és baromira irritál a főszereplő. Egy akkora arcú amerikai (hát az európai hadszíntereken ki más is lenne), hogy még a 21:9-es képernyőre is alig fér ki. Önhitt, arrogáns, okoskodó hang. Egyedül a legelső részben volt még úgy-ahogy elviselhető.

    A tej élet, erő, egészség.

  • joghurt

    addikt

    válasz Fitzgerald #9 üzenetére

    Igazad van, a korábbi részekben levő eseményvezérelt cuccra túlzás is lenne az AI szót használni, hiszen az ellenséges katonáknak annyi eszük sincs, mint a Békemenet tagjainak. Eltűnik mellőle a társa (neadjisten még a hullája is ott van, csak ágyúdörgés alatt lőttem le), és a legtöbb, hogy kicsit nyugtalan lesz. Hogy egy járőr járőrözzön, és ha felfedeznek, akkor rendesen bekerítsenek, a hátamba támadjanak? Ugyan már!

    A tej élet, erő, egészség.

Új hozzászólás Aktív témák