Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Viszlát

    addikt

    válasz Vakegérke #2 üzenetére

    Nos, valóban nagy hibát követett el a hölgy, készpénznek vette a múlt alapján főhősünket. Készséggel elhiszem Neked, hogy a barátod így tett volna, de azért kérdeztem rá, mert általában véve nem ez a jellemző, azt hiszem. De örülök, hogy ebben az esetben így van! Sok boldogságot nevezzük Janinak :)

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • TompapaTM

    csendes tag

    válasz Vakegérke #7 üzenetére

    Bizisten, de én valamiért meghatódtam a sztorin. Olyan életszagú romantika van benne, ami kiveszőben van. Jó volt, pláne, hogy igaz is.

  • Parci

    HÁZIGAZDA

    válasz Vakegérke #2 üzenetére

    meg kéne próbálni nem eltemetni Ilont. nem volt szerelmes Janiba, magára hagyta. ebben nincs hiba. megházasodott, ebben sincs. nem alakult jól az élete, ebben sincs. és igen, annyira elképzelhetetlen, hogy magányos volt, szeretetre vágyott, érintésre, férfira? és nem, nem akárkitől kérdezte, hanem A régi szerelmétől (attól függetlenül, hogy jártak-e anno, mennyit jártak, mi volt, mi nem volt -- nyilván valaki). aki egyébként megkereste (!) a lányt, tehát egészen konkrétan tett lépéseket felé. Ilon csak utána kapaszkodott belé, reménykedett.

    nagyon-nagyon tele van a tököm a nők állandó lekurvázásával. :(

    és azzal is tele a tököm, hogy jópofának gondolja bárki, hogy belerúg egyet az exbe évek (!) távlatából - kisfiús hiszti az ilyen, olyasvalaki csinálja, aki képtelen a mai napig felülemelkedni sértettségén, hogy ŐT kirúgták.

    bocsánat, nyilván én is sarkítok, de ugye, hogy innen is lehet nézni a dolgokat?

    dicranum scoparium + genista pilosa = :)

  • brownus

    veterán

    válasz Vakegérke #39 üzenetére

    Ám lelki állapotára is gondolnunk kell. Egy világ omlott benne össze. szegény, ha ez igaz, akkor hazugságban élt annyi éven át, no comment. remélem érted mire gondolok...
    arra, hogy a másik gyengesége, keserűsége láttán lett újjá született, nem önerejéből.
    ''rossz'' nő, már nem is érdekel, semmilyen téren, inkább megyek vissza a ''szeretett'' feleségemhez....
    még jó, hogy a felesége nem kérdez semmit....

    és mi van ha nem keresi meg a nőt? akkor az egész életét csak leéli?
    sztem ez a jani önző ember is. azért sok boldogságot a 2. nászútra, a feleségének meg mondjon el mindent. mert 1x rájön magától is, hogy el kellett volna mondania, nem? rosszul látom a dolgokat?

    ott rontja el sok ember, hogy nem meri kommunikálni az érzéseit a gondolatait. nem kell ehhez adynak lenni...

    csak próbálom magam jani helyébe képzelni.
    -ha jó nő maradok, ha rossz nő nem
    -ha jó nő és maradok akkor el is csábítom/csábíthatom és/vagy igazol engem, hogy jó az ízlésem és fasza gyerek vagyok!?
    -ha jó nő akkor barátkozni fogok vele, mert fasza gyerek vagyok
    -ha nem jó nő (se lelkileg se testileg, ez értendő az előzőekre is) akkor ott hagyom a francba (mert fasza gyerek vagyok és a feleségem úgy is sokkal jobb nő)



    [Szerkesztve]

  • brownus

    veterán

    válasz Vakegérke #42 üzenetére

    oké:)
    nem, csak ez jó téma és munka helyett ezen filóztam.

    (hasonló szituációban voltam már én is, ott én voltam a fasz, nagyon megsértődtem a nőre... későn érő típus voltam.)

  • Tzombi

    csendes tag

    válasz Vakegérke #42 üzenetére

    De Jani szívében már csak Ilonról alkotott kép volt meg, nem maga a lány.
    Igen furcsa dolgokat tud produkálni a szerelem.

    Van egy idevágó rész az egyik kedvenc könyvemből, ha nem bánod bemásolom okulásképpen.

    Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

  • Tzombi

    csendes tag

    válasz Vakegérke #48 üzenetére

    Bocs, ha mégis hosszú lett.

    Oly mértékben válunk szeretetté, amilyen mértékben a szeretetet ismerjük.
    A szeretet több mint egy érzés. Ez a természet ereje, ennél fogva tartalmaznia kell az igazságot.
    Amikor kimondjuk azt a szót, hogy szeretet, meglegyinthet bennünket az érzés, de a lényeget nem önthetjük szavakba.
    A legtisztább szeretet ott van, ahol legkevésbé számítunk rá: a függetlenségben.

    Galahad volt a legtisztább lelkű lovag, aki Arthurt szolgálta, a királlyal mégis az volt bennük a közös, hogy mindketten házasságon kívül születtek. Bár a lovagot nem bélyegezték meg azért, hogy Lancelot természetes fia, amikor elérkezett a napja, hogy egy udvarhölgy bajnoka legyen, Arthur rosszallóan ráncolta a homlokát, aztán megrázta a fejét.
    - Nem akarom, hogy egy nemes hölgy bajnoka légy - jelentette ki a király. Galahad elpirult, és dadogni kezdett. De uram, minden lovagnak szeplőtelen szerelemből szolgálnia kell egy hölgyet!
    - Mit tudsz te a szerelemről? - kérdezett rá a király olyan egyenesen, hogy Galahad még vörösebb lett. - Ha annyira fűt a vágy, hogy egy hölgy bajnoka légy, hármat is ajánlok, akik közül választhatsz. - Azzal a király odahívatta Margaretet, egy súrolóasszonyt, akinek ősz volt a haja és bibircsókok nőttek az orrán. - Szerelemmel szolgálnád-e őt, jó lovag? - kérdezte Arthur. Galahad döbbenten bámult rá. - Nem értem, uram - motyogta. Arthur metsző pillantást vetett rá, majd elküldte az öregasszonyt. - Küldjetek be egy másikat - parancsolta. Ezúttal egy újszülött kislányt hoztak be. - Ha Margaret szolgálatra túl öreg és csúnya volt, ehhez a hölgyhöz mit szólsz? Nemes születésű, és szépségét sem tagadhatod. - Való igaz, a baba igazán szép volt, de Galahad ettől csak zavartabb lett. Megrázta a fejét.
    - Az nem szerelem, amiről beszélsz, keménykezű úr mondta Arthur. Harmadszorra is elküldetett egy hölgyért, és most Arabelle, egy bájos tizenkét éves lány lépett be. Galahad ránézett, és alig bírt úrrá lenni a haragján. - De uram, ő még csak kislány, s egyébként is a féltestvérem!
    - Egy hölgyet akartál szolgálni - emlékeztette Arthur -, én pedig voltam oly nagylelkű, hogy hármat is eléd vezettettem. Most pedig dönts.
    - Miért űzöl gúnyt belőlem, uram? - kérdezte elképedve Galahad.
    Arthur felemelte a kezét, és egy perc múlva kettőjükön kívül egy lélek sem maradt a nagyteremben. - Nem gúnyolódom veled - mondta. - Csak olyasmit próbálok értésedre adni, amit mesteremtől, Merlintől tanultam.
    Galahad felemelte a tekintetét, és észrevette a király ellágyult arckifejezését. - Lovagjaim azt állítják, hogy tiszta szeretetből szolgálják hölgyeiket - folytatta a király -, de szüzességi fogadalmuk ellenére is jobbára szenvedélyes szerelem ég a szívükben e hölgyek iránt, nem?
    Galahad bólintott.
    - És minél szenvedélyesebben rajonganak a hölgyekért, annál buzgóbban szolgálják őket, nem? - kérdezte Arthur. Az ifjú lovag ismét bólintott. - Merlin megtanított egy másféle szeretetre is - mondta Arthur. - Gondolj csak az öregasszonyra, a kisbabára és a kislányra, aki a féltestvéred. Mindhárman a nőiesség megtestesülései, ám ahogy megjelenési formájuk változik, úgy változik azaz érzés is, amit szeretetnek hívsz. Amikor azt mondod, szerelmes vagy, tulajdonképpen azt akarod ezzel mondani, hogy a benned élő képhez illő személyt találtál.
    - Így kezdődik a ragaszkodás, a képhez való kötődés. Fennen hangoztatod, hogy szeretsz egy nőt, de elég, ha megcsal egy másik férfival, és szerelmed máris gyűlöletbe fordul. Miért van ez így? Mert bemocskolódott a benned élő kép, és mivel mindvégig azt a képet szeretted, árulása felbőszít.
    - És mit tehetek ez ellen? - kérdezte Galahad.
    - Emeld tekinteted saját állandóan változó érzelmeiden túlra, és kérdezd meg, mi van a képen túl. A képek káprázatok, azok pedig azért léteznek, hogy megvédjenek minket valamitől, amivel nem akarunk szembesülni. Ez esetben az ürességgel. Nem érezvén szeretetet önmagunk iránt, az űrt egy képpel töltjük ki. A szerelmi visszautasítás vagy' megcsalatás azért okoz akkora fájdalmat, mert saját nyomorúságunk tátongó sebe lepleződik le.
    - A szerelmet olyan gyönyörűnek és fennköltnek írják le - bánkódott Galahad -, te mégis olyan borzalmasnak fested le.
    Arthur elmosolyodott. - Amit általában szerelemnek tartanak, szörnyű következményekkel járhat, de a dolognak nem is ez a lényege. A szerelemnek van egy titka. Sok éve már, hogy Merlin megosztotta velem ezt a titkot, amit most neked is elárulok: amikor majd ugyanúgy tudsz szeretni egy öregasszonyt, mint egy kisbabát vagy egy kislányt, akkor képes leszel a puszta formánál többet szeretni. Akkor a szeretet lényege, ez az egyetemes erő kiszabadul belőled. Nem kötődsz már, és ennek a néma hívásnak a szeretet engedelmesen tesz eleget.

    Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

  • Tzombi

    csendes tag

    válasz Vakegérke #59 üzenetére

    Még lenne tovább is, de az már tényleg hosszú lenne.
    Egyébként kérhetsz telefonos segítséget, mert a válaszod nem helyes.
    De nem csigázlak:
    Deepak Chopra: A varázsló mágiája - című könyvből merítettem.

    Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

  • Tzombi

    csendes tag

    válasz Vakegérke #61 üzenetére

    Nem teszem többet, csak ez valahogy nagyon kikívánkozott belőlem.
    Sokszor olvastam át, nem csak ezt a részt, és bizony lehet másként is látni az életet, mint, ahogyan ezt megszoktuk.

    Tulajdonképpen nem egy annyira ismert könyv. Vagy nem közkézen forgó műről van szó. ne foglalkozz vele, ha nem ismered.

    [Szerkesztve]

    Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

  • moonlight115

    tag

    válasz Vakegérke #5 üzenetére

    Okultam, kösz.
    Vakegérke, te nem is vagy vak. Becsapós a nicked ! :K

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • prozodus

    őstag

    válasz Vakegérke #68 üzenetére

    Kösz, az egyetlen kérdésre megkaptam a választ :D

    Ill még annyi merült fel bennem, h Janiék azóta is boldogan, amíg meg nem?

    Elolvastam a folytatást. Ilonról a véleményem nem változott, csak még jobban szánom.

    [ Szerkesztve ]

    A minihitlerek sosem gyoznek, akkor sem, ha adminok. Magasrol!

  • prozodus

    őstag

    válasz Vakegérke #70 üzenetére

    És Ilonnál változott vmi?

    Az az érzésem, h ez a nő képtelen a boldogságra. És ha éppen van, még azt a kis esélyét is elrontja sorban.

    A minihitlerek sosem gyoznek, akkor sem, ha adminok. Magasrol!

Új hozzászólás Aktív témák