2. Fórumok
  3. PC játékok
  4. Megvan az új DOOM film végső címe és megérkeztek az első képek

Új hozzászólás Aktív témák

  • #49 aginor addikt Dr.F.E.R.I. #43
    Új Válasz #49
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    aginor

    addikt

    válasz Dr.F.E.R.I. #43 üzenetére

    Azért ez így nem teljesen igaz. Valóban más eszközkészlettel operál a három médium, de hogy egy játéknak nincs, vagy nem kell sztori, az egyáltalán nem állja meg a helyét.
    Nyilván a súlyozása is más az eszközök terén a három általad vázolt médiumba, de komoly átfedések vannak. A komoly képi világgal dolgozó film és játék nyilván jobban támaszkodik az audiovizuális mintsem a leíró eszközökre, de ez nem baj, és ettől még csak nem is sekélyesebb a műfaj. A játéknak van még egy előnye, ami a többinek nincs, az pedig az interakció lehetősége, itt nem átéled (követed), hanem tevékenyen alakítod a cselekményt (legalább látszatában) és ez ad hozzá egy olyan pluszt, ami a többi esetben nincs meg. Persze ettől még nem jobb, mint azok, csak kicsit másabb.
    Ha már a játékokat nézzük, akkor alapvetően ebből a szempontból két kategóriát különböztethetünk meg. Az egyikben van érdemi sztori, míg a másikban nincsen. Ez onnantól válik igazán izgalmassá, hogy a játék stílusától és céljától függ, hogy kell-e bele komoly történet. A baj akkor szokott kezdődni, amikor kellene de nincs, vagy amikor nem kellene, de erőltetik és ezt sután sikerül. A magam részéről több olyan játékkal is játszottam ami érzelmileg megérintett, de olyanokkal is amik nem, de nem is kellett nekik. Ez kicsit olyan, mint a filmipar, nem kell minden filmnek bestsellereket megszégyenítő történetmesélés, de ahol valóban kell, ott a film nem működik nélküle. Konkrét példát említve egy Doom játéknak nem kell sztori, és pont erre éreztek rá az utolsó két játék esetében, és lám, osztatlan siker lett. Egy Cod kampányba is csak pont annyi sztori kell, hogy értelmet adjon az éppen aktuális misszónak, nem több. Ellenben egy Last of us nyilván életképtelen lenne, a megfelelően mély történet, a jó dialógusok és szerethető karakterek nélkül, de itt említhetnénk akár a Detroit-ot is vagy mást is a zsánerből.
    Tehát összefoglalva. Egy könyvben rengeteg írott információt kapunk, amiből az olvasó belső világa és preferenciái alapján maga állítja elő a képi anyagot. Egy film esetében a kép és a hang készen érkezik, így ezekkel vagy hatnia kell érzelmileg, vagy el kell, hogy kápráztasson a sikerhez. A játék a filmhez áll közelebb, azzal a különbséggel, hogy itt bejön az interakció is mint, írói eszköz, ami egyrészt hihetetlen lehetőségeket rejt magába, másfelől nem egyszerű profin csinálni. A legjobban elgondolkodtatni általában egy könyv tud, míg a legnagyobb átélést egy játék tudja megvalósítani. Szerintem a három médium viszonya egymással mellé, és nem alá/fölé rendelt jellegű.
    Az, hogy az egyik médiumból a másikba történő átiratot miként és hogyan valósítanak meg, az nem a médium hibája, hanem az átiratot elkövetőké. Mondok egy ellenpéldát is. Metro. A könyv nekem nem jött be valahogy, kissé vontatott volt, hiányzott az érdemi akció, a főszereplő pedig egy szerencsétlen, akit a szél sodort összevissza, de nem volt ráhatása a cselekményekre. Ezzel szemben a játék szerintem kifejezetten élvezhető volt, megfelelő számú akcióval, közöttük kellő üresjáratokkal és jó hangulattal/látvánnyal (és itt nem a grafikára gondolok).

    Azért vagyunk a világon,hogy valahol vegyünk egy ATI Radeon-t :))) by: LADA VFTS http://www.flickr.com/photos/40852488@N03/

Új hozzászólás Aktív témák