Keresés

Aktív témák

  • antiapaladin

    csendes tag

    Sztem attól, hogy a legtöbben nem vagyunk egy sokak által ismert Teréz anya vagy Churchill vagy etc. még nem feltétlen értelmetlen ez az egész.
    Valahogy így talán:
    Ha életed utolsó pár évét-hónapját élve visszanézve több az öröm mint a bánat s az elkerülhetetlent békésen (nem apatikusan), nem pedig valami lelki kínban hörögve várjuk, valószínűleg volt értelme.

    Kicsit a bloghoz:
    Nagyon ritkán szólok hozzá személyes bejegyzésekhez. Ha az első bekezdés szerinti mérce szerint mérném magam, nem gondolnám a társadalom hasznos tagjának magam bár ez a mérce így önmagában szerintem egy baromság tud lenni.

    Amit el tudok mondani, hogy anno ~12 éve egy olyan életet éltem aminek vége a pszichiátriai kényszergyógykezelés lett. Amit követett a felismerés, hogy ha nem teszek valamit, akkor nagyon hamar feldobom a talpam. Utána pedig még hosszú-hosszú évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a maga nyers valójában értsem meg, a kíméletlen őszinteség önmagam felé mennyire kell ahhoz, hogy ha boldog nem is de alapvetően elégedett-kiegyensúlyozott lehessek ami után jöhet a boldogság (nem egyetemes útvonal).
    Értsd, kellett egy laza 10 évnyi szívás egy durva kijózanító pofon után. Nem társadalmilag hasznosnak kell lenni (itt ne menjünk bele mindenféle parttalan vitába, hogy a csöves nem hasznos mert... de egy jó gyógypedagógus, mérnök stb, az már valami) hanem megtanulni hogyan kell arra a boldogságra törekedni amire valóban szükségünk van és nem arra amit szükségesnek gondolunk. Ezt még persze lehetne cizellálni de nem akarok kisregényt írni.

    Algieba, nem rajtad csámcsogni jöttem ide, ez szimplán kikívánkozott.

Aktív témák