Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • KilgoreTrout

    senior tag

    Leírom mindegyikről a véleményem, aztán csak kiderül, hogy miért szavaztam a történetre.

    Grafika: Valamennyire fontos, de alapvetően nem a technológiai színvonal számít, hanem a hozzáértés. Nem mindegy, hogy programozóből lett 3d grafikusok találják ki a helyeket, karaktereket, vagy olyanok, akik művészek, vagy legalábbis van valami érzékük hozzá. Elsőre mondjuk lehet példa az Oblivion (ahol kiválóan lemodellezték a fákat, a házakat, az időjárást - jóformán mindent, amihez csak "másolni" kellett a természetet, viszont a karakterek arca egész egyszerűen röhelyes). A másodikra példa a Dreamfall, ahol egy a már a megjelenés idejében is kissé elavult motorral gyönyörű, részletgazdag, és interaktív környezetet és karaktereket sikerült alkotni. És akkor még nem is beszéltem a kézzel rajzolt, régebbi kalandjátékokról.

    Összetettség: Minél kevésbé összetett egy játék, annál megunhatatlanabb... Egy szuperösszetett játéknál mire kiismersz minden lehetőséget igaz elszórakozol egy darabig, de utána valahogy egyre kevésbé van kedved megint elkezdeni az elejétől, és nem is fogod, ha nincs valami egyéb újrajátszásra ösztönző tényező. Szóval számomra ez nem fontos. Példa erre pl. a Civ pár modja, ahol egyszerűen elveszel a plusz hatszázezer féle épület és kutatás között, aztán egy idő után már csak automatikusan kattintgatsz, hogy építse azt, amit a gép ajánl. Ezzel szemben ott van pl. a Mortal Kombat. Vagy a sakk.

    Hangulat: Ezzel nem tudtam mit kezdeni, ezért nem erre szavaztam. Már leírták többen is, ez az összes többi szempont összhangját jelenti. Nyilvánvalóan ettől számít egy játék jónak. De ennyi erővel lehetett volna ehelyett az "Az, hogy minél jobb legyen" is választási lehetőség. :)

    Innováció: Egyáltalán nem ettől lesz jó egy játék. Jó, ha van, és vannak játékok, amiket ez "ad el", de egyáltalán nem követelmény. Ilyesmi a Portal, de annál mondjuk nagyon sokat ad hozzá a szuper pályakészítés, és a remek történet és GLaDOS.

    Történet:: Egy magával ragadó történet egymagában elviszi a hátán az egész játékot. Lehet kicsit szar a grafika, lehet fura az irányítás, ez az egy olyan tényező van, ami más (akár nagyobb) hibák ellenére is arra késztet, hogy végigjátssz egy játékot. Mert egyszerűen kíváncsi vagy, hogy mi fog történni. (A ponyvák nagy része sem szépirodalmi igényességgel van megírva, aztán mégis hányan olvassák.) Ráadásul a "hangulaton" kívül ez lesz az, ami megmarad, amire visszaemlékszel, akár évek távlatából is, ugyanúgy mint egy jó könyvnél.
    Kedvenc játékom a Dreamfall és a Fahrenheit, amik inkább interaktív mozik, mint vérbeli kalandjátékok, mégis ezekre emlékszem vissza évek múlva, nem pedig arra, hogy NFS-ben mennyi volt a legjobb köridőm.

    Karakterek: Részei a történetnek, azaz inkább úgy mondom, jó karakterek nélkül nem lehet jó történetet írni. Számítógépes játékoknál érdekes, hogy egy tisztességes szinkron (hang) mekkorát tud dobni egy-egy karakter hitelességén, mégis rengeteg olyan (egyébként dollármilliókból készült) játék jelenik meg, ahol olyanok a hangok, mintha beeresztették volna a programozókat/grafikusokat/tesztelőket egy stúdióba, hogy "na srácok, van két órátok, hogy felmondjatok 2000 sor szöveget". Pedig egy rendes szinkronszínész sem kerül olyan sokba. A Longest Journey (még 2d-s, rajzolt hátterekkel és karakterekkel) sokkal élethűbb volt a hangok miatt, mint pl. az Oblivion (pedig azt is szeretem, csak hát a hangok a karakterek kinézete mellett a másik fájó pont).

    Irányítás: Ha nincs borzasztóan elszúrva, akkor semennyire nem számít.
    (Pl. Fahrernheit-tel volt sokaknak gondja, de aki mondjuk beszél angolul és értette a történetet, azok szerint jó játék, a többiek szerint meg szar, mert nem lehet irányítani.:) )

    Szóval összefoglalásképp: Persze történet nélkül is lehet valami jó, de kevés olyan játék van, aminek jó a története és nem jó. Minder bogár rovar, de nem minden rovar bogár.

    [ Szerkesztve ]

  • KilgoreTrout

    senior tag

    válasz cizoe #49 üzenetére

    Hát ja, azért valamicskét számít az a pár száz év, amíg kiforrta magát. Amúgy nem tudom, hogy a fiatalabbakkal hogy van, de szerintem mondjuk a 20 éves kor fölöttiek még mindig az amőbával játszottak a legtöbbet (papíron of course)... (nem számítva persze a heteken át folyamatosan wow-ozó robotembereket) Szóval ennyit az összetettségről. :)

Új hozzászólás Aktív témák