Új hozzászólás Aktív témák

  • Obi-1

    őstag

    Nagyon érdekes téma, sok mindent leírtatok, amit én is átéltem.
    Én mindig is vágytam külföldre menni, a pénz, a kihívás, a kalandvágy, a gyerekeim nyelvtanulása mind motiváció volt. Otthonról is jött ez részben, bátyám példája is inspirált. Mi mindig csak pár éves kalandnak szántuk, kötődünk ehhez a darabka földhöz. Németország legkeletibb részéig mentünk csak, sokat jártunk haza.
    Kvalifikált, hiányszakmában dolgozó emberként német átlag felett tudtam keresni.
    A pár évből sok év lett, de összességében a baráti és rokoni kapcsolatok hiánya, a sok ingázás, némi házassági válság, covid miatt inkább hazaköltöztünk. Vehettünk itt egy házat, amire kint még sokat várni kellett volna.
    De sokat megértek abból, amit írtok, a közszolgáltatások igénybevételekor és a munkahelyeken nem aláznak meg odakint. Fiatal és középkorú, elég lelkes, nem kiégett tanárok foglalkoznak az ember gyerekével. A (köz)tévében minden este ígényes közéleti viták vannak, a szemi-fasiszta párt kicsit el van nyomva reprezentációban, de sok vitába meghívják őket is.
    Itthon meglepően polarizáltak a politikai nézetek, sokan bekajolják a hanyatló Nyugat szólamot. Az évek alatt látható volt a változás, egyre többen aggódtak a családban, mit csinálunk a migránsgettóban.
    Én a Harari-Fukuyama vonalom olvastam könyveket, abban hiszek, hogy a jelenlegi politikai modellek közül a kapitalizmus fog legjobban kijönni a következő válságokból is, nem az államkapitalizmus felé vezérelt Magyarország. Ennyiből kicsit bűntudatom van, hogy az unokáimnak nem nyugati létet hagyok örökül, az (o)rossz szomszéd is közel van itt. De a gyerekeimnek eggyel könnyebb lesz lelépni, szabadon dönthetnek, perfekt német-angollal. Ha elmennek, lehet utánuk megyünk mi is.

    Only a Sith deals in absolutes.

Új hozzászólás Aktív témák