Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz Feketelaszlo #12 üzenetére

    Ha szerinted a magyar és az osztrák átlagember kiegyensúlyozottsága között kb. annyi a különbség, hogy az osztrák 2x annyit nyaral, akkor (ha itthon élsz) egy nagyon kiváltságos réteg tagja lehetsz.
    Bár nem ismerek konkrét adatokat de szerintem az tükrözi leginkább a hazai és nyugat- európai élet közti különbséget, hogy egyre nagyobb mértékű a kivándorlás míg a vissza érkezők száma csekély. Pedig ugye ha nem lenne akkora különbség akkor rengeteg minden szólna a hazaköltözés mellett. Nyelvi környezet, barátok, rokonok stb.

    [ Szerkesztve ]

    Egyeseknek mindenük megvan. Öregek, csúnyák szegények és betegek. Másoknak semmi sem jut......

  • totron

    addikt

    válasz Feketelaszlo #12 üzenetére

    A gond többek között az, hogy sokak identitástudata külhonban akár teljesen eggyé lesz az eredő nemzetiséggel/gyökérrel, így a keletkezett űrt nem is tudják mással pótolni, mint a hátranemhagyott közélettel. Ez csak egy okozat. Miért van valakinél fókuszban a közélet, mint olyan? Mert saját fronton nincs elég tennivaló, fejletlen személyiségek pörögnek olyan témákon is, melyek maximum szőrmentén érintik őket, ez a hobbija, érzelmi élete is egyben. Ha meg még húsba is vág, na akkor, akkor érzi az igazi megérkezettséget, ahelyett, hogy az érdemi kiutat keresné belőle. Szóval a Maslow-piramis jó alátámasztása is a jelenségnek meg nem is.. Egyben felmerül a tyúk vagy tojás kérdésköre is.
    Generációk adják egymásnak a stafétabotot a belső ürességhez, ami persze belülről nem látszik. Tipikusan a reklámokra is fogékony rétegről beszélünk, a hozzá illő ultrarövid pl. politikai emlékezettel. A metódus művelése - amelytől oly szomorkás tud lenni az élet és amely rögzíti a rossz irányzékokat - persze örök és nem feltétlenül ismeri az országhatárokat sem. Dióhéjban az alapjárati önsorsrontásnak én ezt a kombinációt láttam eddig és látom is, persze ezer felé tudja árnyalni még az egyén.

    (#15) Egon, az önámítás elég fárasztó, a másokon keresztül való önigazolást meg konkrétan elzárással büntetném. Már-már egy szociopata tevékenysége az, amikor szándéka szerint százakat, akár ezreket ver át szemrebbenés nélkül hamis-ferdített információkkal csak azért, hogy ahogy írod is, önigazolást nyerjen. Ez a magatartás akármilyen földön egy infantilis személyiséget takar, s írja felül a lokális, eltérő problémákat is egyébként mikre gondoltál?.
    A hiányszakmások sikereit is hajlamos magára vonatkoztatni az alacsony önismerettel-önkritikai képességgel bíró szerencsevadász, így létrehozva egy mégnagyobb, jövőbeni koppot. Ez vegyül a fentivel, kész is a csodavilág/"valaki hazudik" konklúzió.

    (#16) TheLázs, nehéz kérdés, mert van az emberben egy ösztönös ellentartás, megjelenhet ez az akcentus megtartásában vagy hogy mennyire vegyülsz, de némileg kívülálló ok is: találsz-e az adott nemzet lányai/fiai közül párt magadnak. Sokaknál láttam, hogy jókora szünet keletkezett a fejlődésükben, egyik tudatosan nem eresztett szociális gyökereket, a másiknak meg simán csak nem sikerült (nyilván visszafejthető konkrét okokra az ilyen is). A lényeg, hogy aki nem képes átkonvertálni magát érdemben odakint, annak kiesnek évek nem az identitásából, hanem konkrétan a személyiségének fejlődéséből. Tehát egy 40 éves is simán tudja hozni egy 20 évesét. Mellé vehető persze még, hogy itthon amúgy hogy alakult volna ez nála, de általában azért jobban.

  • Gargouille

    őstag

    válasz Feketelaszlo #12 üzenetére

    "Ha valamiben Kelet-Európa kimutathatóan felzárkózott nyugathoz, az pont a mentális egészség, ami mérhető az öngyilkosságok, válások és más társadalmi tünetek nagymértékű visszaesésében."

    Szerintem meg a statisztika sokszor gyökeresen eltér a valóságtól és jótékonyan elfedi a lényeget is. Ebben az esetben is ezt érzem. Kevesebb az öngyilkosság és a válás? Kevesebb a házasság is és fogyatkozik a népesség is, tehát nyilván ha csak a statisztikát nézed, akkor persze, hogy csökkenni fog. No meg az is kérdés ugye, hogy mi kerül be a statisztikába. Ez szerintem ugyanolyan félrevezető, mint az átlagbérről az inflációról vagy épp a bűncselekmények számáról és egyebekről szóló statisztikák. Bármilyen eredményt ki lehet hozni csak attól függ, hogy mit számolok bele vagy mit nem.

    47 éves vagyok és egyáltalán nem látom, hogy a mentális egészsége az országnak jobb lenne vagy javuló tendenciát mutatna, sőt én pont az ellenkezőjét tapasztalom minden szinten és nem csak a médiában meg a kommentmezőkben, hanem a boltban, az utakon, az iskolában meg úgy bármerre, ahol csak járok. Az ismerősök, barátok körében ha éppen erről esik szó valahogy mindig ugyanez a megélés.

    "de arról azért jól tudjuk, hogy az a mosoly nagyon sokszor erőltetett és azok az érzelmek színleltek"

    Igen, ez egy alapvető emberi / társadalmi sajátosság, mi ezt különösen jól ismerjük, hisz magunk is régóta gyakoroljuk.

    "A máltai lányok pl. biztos szentül hiszik ezt a magyarok irigyek és kicsinyesek mantrát, de engem valahogy nem győzött meg az okfejtés."

    Noha nem vagyok máltai lány, de én is pont ezt gondolom. :)

    Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

Új hozzászólás Aktív témák