A Játékok

Kezdeném Splinter Cellel:

Vásárlás előtt érdemes nagyon meggondolni. Akár azt is mondhatnánk rá, hogy katasztrofális. Az irányítás pontatlan, az analóggal mozgunk, a négy gombbal nézelődünk, szaggat, és ráadásul az egész játék olyan szinten baltával faragott, hogy még a Quake első része is kenterbe veri grafikailag. Magyarán a 3DS egyik leggyengébb játékáról van szó.

Ghost Recon:

Korrekt kis körökre osztott stratégia, négyzethálón működik, a 3D hatás egész korrekt, bár picit értelmetlen, miután folyamatosan ugyanabból a szögből és magasságból látjuk a játékot. Néha már zavaró volt, így fél óra után ki is kapcsoltam. A küldetések picit lassan haladnak, és néha vontatottnak érződik, az 50 pálya miatt kifejezetten hosszú a játékidő (kb. 35 óra), tökéletes BKV-n, vonaton, távolsági buszon való játékra. A játék a Future Warfighterhez kapcsolódik, valószínűleg átvezető, bevezető lesz a nagy platformokra megjelenő játékhoz. Felül a játékmező, alul fegyverváltó illetve térképfelület.

Rayman:

Bár jobban örültem volna egy klasszikus Rayman-nek, e helyett a második rész pontos mását kaptam, el lehet vele szórakozni, de véleményem szerint eléggé középszerűre sikeredett. Igazából aki látta már a Rayman 2-t az nem kap sok újdonságot tőle, kivéve az itt-ott kifejezetten szépre sikerült 3D effektet.

Street Fighter:

Alapjáraton annyira nem jőtt át a 3D, inkább olyan érzés volt, mintha egy klasszikus verekedős játékkal játszanék , ahol csak a síkokat tolták el egymáshoz képest. A majdnem hátulnézetes mód már picit más, itt jobban előjött a tér érzése, és sokkal élvezetessebb lett, viszont így meg nagyon dragonball Budokai 3 szaga lett. Különlegesség, hogy a kombókat itt azzal hozhatjuk elő, hogy a touchpad megfelelő részét érintjük meg, így mégis egyszerűbb egy űbergigakombót lenyomni. Aki Street Fighter őrült, annak mindenképp alap, de mondhatjuk, hogy a startcímek közül az egyik legjobb cím.

Asphalt:

Mentem vele 2-3 kört, liszencelt autók, csúnyácska, arcade, de sajnos nem a job fajtából. Egynek elmegy, illetve addig amíg komolyabb autos játékokat nem dobnak ki a platformra.

Végül a PES:

Rühellem a focis vagy bármilyen hasonló sportjátékokat, az utolsó amikkel játszottam, az NHL 99 és a Fifa 99 volt. Húztam a számat, csak egy ismerős miatt tettem be. Aztán sokkolódtam. Annyira élvezetes lett 3D-ben a játék - az, hogy be lehet pauzálni, és térben körbejárni minden járékos körül, hogy tényleg olyan érzés, mint amikor az ember a lelátóról nézi a meccset - , hogy nem tudtam letenni. Ez lett az a játék, ami nekem igazán bemutatta a 3DS képességeit, ami miatt úgy döntöttem, hogy amint kijönnek az igazi húzócímek, mint Mario, Zelda, Pokémon beruházok egy ilyen kis kütyüre is.

Konklúzió:

A Nintendo ismételten megmutatta, hogy ő a legnagyobb játékos a ringben, mert bár az NGP-vel teljesítményben nem fogja tudni felvenni a versenyt, továbbra is ő mutatja az irányt. Még nem tökéletes, de az elgondolás igenis előre mutat. Végül: mindenképp várjuk az idei E3-at, ahol ha nagy bejelentések lesznek, azok azzal lesznek kapcsolatosak, hogy a Wii utódja miért lesz jó. És van egy olyan érzésem, hogy ismételten meg fogunk hökkenni azon, hogy milyen új irányba tereli a Nintendo az egész ipart.