Tök és madár

Where Birds Go to Sleep

Furcsa cím, furcsa játék – a Where Birds Go to Sleep valahol a lapozgatós könyvek és a visual novelek közti területre sorolható be, de különleges látványvilága és egyedi hangulata miatt még így sem sok játékhoz lehet hasonlítani. A demó egy hosszú hajóúttal indul: az egyik utas, a koronát és szakállt formázó maszkot viselő Cormo a mi karakterünk – a jóval hétköznapibb Dunlin csak a társunk. Mint a szaggatott, sokszor kontextust nélkülöző párbeszédből kiderül, börtöncsónakban vagyunk, és a foglyok szigetére tartunk. A miértre még nincs válasz, már csak azért sem, mert amikor Cormo opciói közül választunk, akkor egyben személyiségét is átalakítjuk, talán múltjára is kihatva ezzel. A szlovák fejlesztők igen komoly rendszer ígérnek ehhez, vagyis Cormo karakterének alakításához, de a demóban ezt még nem igazán lehet érzékelni. A börtönsziget furcsa elhagyatottsága, a hatalmas máglyarakás rejtélye, és persze a kiismerhetetlen Dunlin titkai azonban már a rövidke demót is hangulatossá tették, így nálam a Where Birds Go to Sleep azonnal a kívánságlistán landolt.

Antonblast

Ahogy a remek Pizza Tower, úgy az Antonblast is jól látható módon a Wario Land-sorozatra épít: dühtől vöröslő fejű karaktere pusztítást és robbanásokat hagyva maga után rohan végig a kaotikus pályákon. A két új tiszteletadás persze közel sem egyforma, mind kicsit másra koncentrálnak – az Antonblast például a kacskaringós pályákra, a millió titokra és az elrejtett kincsekre helyez jóval több hangsúlyt, mint kicsit hamarabb elkészült vetélytársa. A demóban két pálya érhető el: az egyik a játék legelejéről, illetve a másik, egy sokkal nehezebb, amit a majdani teljes játékban csak a sztori közepe táján lesz szerencsénk elérni. Ez utóbbi meglehetősen sok káromkodást képes kiváltani a gyanútlan játékosból, szóval érdemes ezt óvatosabban megközelíteni!

Gourdlets

Kreatív játékosoknak készült a Gourdlets: bár a képekről-videókról úgy tűnhet, hogy az Animal Crossing vagy a Cozy Groves műfajába sorolható ez is, valami sokkal relaxálósabbról dologról van szó. A Gourdlets leginkább egy digitális terepasztalhoz hasonlítható, amelyen megkötések nélkül hozhatjuk létre aranyos vidéki utópiánkat. Minden további nélkül lerakhatunk bármennyi házat, növényt, tereptárgyat, és persze magát a felszínt is úgy alakítjuk ki, ahogy nekünk tetszik. A vonattal érkező látogatók mindent vidáman és kíváncsian vesznek szemügyre, de a játék tényleg a cottagecore világalkotásról, az apró részletek (beleértve a házak belsejét is) tetszés szerinti kialakításáról szól – nincs gazdaság, nem kell megnyitni dolgokat, és küldetések sem sürgetik az embert. A demóból ezeken felül sajnos a mentési lehetőség is hiányzik, szóval még nem érdemes órákat ölni idilli falucskánk kialakításába, de akit vonz a lehetőség, hogy bármi feszültség nélkül építgethet és díszítgethet, az szerintem nagyon rákattanhat a Gourdletsre.

En Garde!

A vívás valósághű szimulációja helyett az En Garde! készítői inkább a kajlaságoktól sem visszariadó kosztümös akciófilmek hangulatát igyekeznek visszaadni iskolai vizsgamunkából kinőtt játékukban. A magam részéről ezt jó ötletnek tartom, még akkor is, ha a kardhasználat így viszonylag egyszerű lett: tudunk támadni, illetve jól időzítve hárítani. Természetesen akadnak vörös effekttel jelzett olyan támadások is, amelyek elől a kitérés az egyetlen menekülés – de ennél sokkal szórakoztatóbb dolog a terep használata. Egy lant homlokhoz hajításával a legtöbb hőzöngő gyorsan lehűthető, de az ágyúk aktiválása, a gonoszok szekrénybe rúgása, vagy épp a kandeláber-kötelek elmetszése is mind ismerős lehet a régi idők filmjeiből. Hogy mindez egy teljes játékon keresztül elég lesz-e, az csak a fejlesztők pályaépítési képességein múlik majd, de engem a két most kipróbálható jelenet kellemesen szórakoztatott.

Bényi László