Egy szédületes folytatás

A görög katolicizmust, a spanyol mondavilágot, művészetet és történelmet elegyítő Blasphemous már a leleplezésekor belopta magát a játékosok szívébe. Megjelenését bár többnyire pozitív kritikák követték, azért sokak szájában hagyott némi rossz ízt az alkotás, hiszen minden jobban kivitelezett pontját részben aláásta valamely más aspektusából eredő probléma. Persze a foltozások és ingyenes kiegészítők sokat segítettek – ráadásul utóbbiak egyike vezeti fel a folytatást – de a The Game Kitchen első nagyobb szabású alkotása képtelen volt teljes mértékben felnőni a koncepciójában rejlő potenciálhoz. A Blasphemous 2 itt jön képbe. A fejlesztőcsapat a sajtó és a játékosok kritikáit megszívlelve egy olyan címet alkotott, melynek sikerült minden fronton fejlődnie elődjéhez képest, megidézve a 2000-es évek szellemét, amikor még gyakorta óriási ugrások voltak két sorozatbeli rész között. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka, hogy a számozott folytatás már egy ízig-vérig Metroidvania darab, a műfaj megannyi szerethető velejárójával együtt. Na de mi is az a Metroidvania, és miért is olyan fontos ez a játék szempontjából?

A Metroidvania legalább annyira zsáner, mint dizájnfilozófia, hasonlóan a nagyobb körökben ismert Soulslike-hoz – a Blasphemous 2 pedig nem mellesleg ezen páros alapköveiből építkezik. A műfaj hihetetlenül szerteágazó lehet, de nagyvonalakban a kulcs ismertető eleme az, hogy előrehaladásunk elsajátítható képességekhez és mozdulatokhoz van kötve, melyek újabb és újabb utakat nyithatnak meg az egymásba gyűrűző, labirintusszerű, nem lineárisan bebarangolható semi-open-world játéktérben. A Blasphemous 2 ehhez hűen egy tágas bejárható világot kínál számunkra, megannyi felfedezésre váró zeg-zuggal és értékes kinncsel, legyen szó akár rejtett NPC-kről, fejlesztési eszközökről, varázslatokról, vagy titkos questlineokról. A zsáner rajongói által hajszolt dopamin-löket a játék első pillanatától a végéig meglesz, a megszokott dupla ugrás és becsúszás képességek mellett pedig fog tudni azért olyat is mutatni az alkotás, ami némileg eltér a megszokott műfaji sémától. Például elég sok fejfájást okozhatott a fejlesztőknek úgy felépíteni a játék első harmadát, hogy az a három kezdőfegyver bármelyikének választása esetén navigálható legyen – hiszen például falat kiütni és harangot kongatni csak a buzogánnyal, míg tükrökön át ‘teleportálni’ csak a tőr-kard párossal lehet.

[+]

Ha pedig már fegyverek, érdemes pár szót ejteni a harcrendszerről, ami az általános világdizájnhoz és felépítéshez hasonlóan hatalmas változásokon esett át. Az első rész nem túl combos arzenálja (kard) kibővült a már említett lassú, de nagyot csapó buzogánnyal, illetve egy villámgyors játékstílusra teret biztosító tőr-kard opcióval is. A gyakorlatban ezeket egész okésan sikerült balanszolni, a felfejlesztett állapotban is gyötrelmes, korlátolt hatótávú és karakterbónuszokkal együtt is gyenge tőr-kard kombót leszámítva. Minden harci eszközünk önálló fejlesztési fával, saját aktív és passzív képességekkel rendelkezik, a buzogányt például lángba borítva tüzelhetjük fel a kedélyeket (és a szörnyeket). A játék második felében azonban a legjobb választásnak egyértelműen a kard bizonyul a kiegyensúlyozottsága, sebzése, és a kis, cserélhető szobrocskák által adott karakterbónuszok miatt. Persze a jó fegyverek mit sem érnének, ha nem lehetne velük miket agyoncsapni: a Blasphemous 2 viszont szerencsére ezen a téren is jól teljesít. Több, mint ötven egészen egyedi ellenfelet vonultat fel, melyek különféle taktikát, vagy akár fegyvert igényelnek, az egymástól jelentősen eltérő, bár talán a kelleténél kicsit kevesebb boss-ról nem is beszélve.

[+]

Az első résznek nagy problémája volt még a varázslatok (játékon belül imák), illetve a karakterünket passzív bónuszokkal ellátó kardszívek felemás implementációja. Előbbieket sokszor túl körülményes volt aktiválni, míg utóbbiak java részével nem érte meg vesződni a hozzájuk csapott, súlyosan negatív bónuszok miatt. A folytatásban a mágiarendszer átesett egy alapos ráncfelvarráson és immár esszenciális részét képezi a csatározásoknak. Választhatunk gyorsan aktiválható strófák és lassabb, de erősebb kántálások közül, melyek egy adott elementális erő igénybevételével súlyos sebzést okozhatnak ellenfeleinknek. Természetesen itt is vannak egyértelműen erősebb választások – pl. a magunk mellé idézhető szellemharcos, vagy a földet felperzselő tűzsugár – de érdemes mindegyiknek adni egy esélyt, már csak az elénk kerülő lények más és más ellenállási értékei miatt is. Ami pedig a kardszíveket illeti, más formában ugyan, de visszatértek. Ezúttal apró szobrocskák felszerelésével erősíthetjük tovább hősünket, a megfelelőek párosításával pedig további kapcsolt bónuszokban részesülhetünk, és szerencsére itt már nem kell tartani a kardszívek sokat kritizált negatív módosítójaitól sem. Emellett visszaköszönnek az elődből ismert rózsafüzérek is, melyek segíthetnek a gyorsabb XP-szerzésben, vagy például a nagyobb fizikai és elementális védelemben, választásunktól függően.

[+]

Akármilyen módon is akarjuk építeni a karaktert, az összecsapásokért eső képességpontokon túl gyakorlatilag minden a felfedezéshez és a mellékküldetésekhez lesz kötve, így garantáltan motiválva leszünk a játék világában való elmerülésre. Ebből adódóan örvendetes hír, hogy navigációs opcióink egészségesen javultak és kibővültek, hiszen nincsenek többé instant elhalálozáshoz vezető csapdák, a térkép átláthatóbbá vált a korlátlan számban lerakható jelölőknek hála, és egy bizonyos pont után már nem csak a teleportkapuk, hanem akár az oltárok között is gyorsutazhatunk. Ha pedig a szoros játékmeneti hurok nem lenne elég, meglepő módon a Blasphemous 2 történet terén is egészen odateszi magát. Tény, sokat segít, hogy minden egyes karakter beleléléssel és szenvedéllyel teli szinkronnal lett életre keltve, ahogy az is, hogy hihetetlenül kifejező és megkapó a játék vizuális nyelve. De egyes történeti szálak tényleg képesek valós érzelmeket felszínre hozni bennünk és elérni, hogy empatizáljunk bizonyos figurákkal – már amikor persze nem merülnek nyakig a Soulslike címekre jellemző, már-már öncélúan kriptikus megfogalmazásokban és körmondatokban.

[+]

Összegzés

A Blasphemous 2 a folytatások iskolapéldája, hiszen képes volt minden lényegi ponton előrelépni és innovációt felmutatni elődjéhez képest – ahelyett, hogy a fejlesztők a kritikákra fittyet hányva egy újramelegített kópiát akartak volna eladni nekünk. A harcrendszer pazar, a felfedezés jutalmazó erejű és addiktív, a narratíva pedig nem várt mélységekkel gazdagíthat bennünket. Egyedüli, igazán markáns negatívumaként csak az utolsó előtti főellenfelet lehetne felhozni, mely olyan szinten, szélsőségesen nehéz a játék azt megelőző 17 órájához képest, hogy nem csodálkoznék, ha sok ember kezében kezdene el ropogni pár próbálkozás után a kontroller – ezt viszont több mint valószínű, hogy elég hamar orvosolni fogják egy patch formájában. Összességében viszont a Blasphemous 2 egy remek játék lett, amely nem csak az idei év legjobb Metroidvania címe, de ott van a helye az év legjobbjai között is.

A Blasphemous 2 augusztus 24-én jelenik meg PC-re, PS5-re, Xbox Series konzolokra, és Switch-re.

A Blasphemous 2 legjobb vonásai:

• Jutalmazó erejű felfedezés és fejlődési rendszer;
• érdekes karakterek és történeti elemek;
• harcrendszer és bossharcok.

A Blasphemous 2 legrosszabb vonásai:

• Az utolsó két bossharc kiegyensúlyozatlan;
• nincs ultrawide támogatás, V-Sync fordítva működik;
• néhány felszerelés hasznavehetetlenül gyenge.

Koncz Dávid