Akciójáték vagy szerepjáték?
Szerepjáték-rajongónak lenni a mai világban nem kifizetődő dolog. Viszont az is igaz, hogy erről sokszor mi magunk tehetünk, mert a szegényes kínálatban felfokozott várakozással nézünk minden megjelenő RPG-re, melyek azután nem hozzák azt a színvonalat, amire oly régóta vágyunk. Kapásból fel tudok sorolni négy olyan szerepjátékot, amit nagyon vártam, majd a végén csalódást okoztak: Itt van mindjárt a Dragon Age 2, a The Dark Eye: Demonicon, a Legends of Dawn, vagy a Kingdoms of Amalur: Reckoning, hogy csak párat említsek. Ezek egyike sem lett kifejezetten rossz játék, csak épp nem hozták azt a színvonalat, amire számítottunk. Ez pedig legalább annyira a mi hibánk is, mint a programé vagy a készítőké.
A Bound by Flame esetén szinte ugyanez a helyzet áll fenn. Ha úgy tekintünk rá, mint egy akciójátékra, melyet megfűszereztek némi szerepjáték-elemmel, úgy még egy erős közepes alkotásnak elmenne. De sajnos a grafika minősége, a nehéz és unalmas harcrendszer, valamint a kamerakezelési és egyéb bosszantó hibák miatt még így sem adhatnék rá magasabb értékelést. Ám ha úgy nézzük a programot, mint egy szerepjátékot, abban az esetben talán egy kegyelem-kettessel átengednénk őt a vizsgán, mert szinte minden olyan téren katasztrofális, ami egy játékot RPG-vé tesz. Szerintem pont ezek miatt kap szinte az összes játéktesztelő portáltól alacsony értékeléseket, mert szerepjátéknak lett beharangozva, ahol számítanak a döntéseink és cselekedeteink. Ehelyett egy szimpla akciójátékot kapunk, amiben szinte minden lineáris és szkriptelt, kivéve a bennünk lakozó démonnal vívott csaták során bekövetkező személyiségváltozásaink, azoknak tényleg kihatásuk van a végkifejletre. De ne szaladjunk ennyire előre.
Kezdjük mindjárt a karaktergenerálással. Ugye, a történet miatt előre kötött a szereplő, így csak emberrel lehetünk, maximum nemünket és külsőnket tudjuk megváltoztatni, máshoz nem nyúlhatunk. Ez önmagában még nem lenne akkora probléma, ám itt még specializálódni sem tudunk, rá leszünk kényszerülve, hogy mindhárom osztály képességeit használjuk. Élet-, és varázserő pontjainkat is csak korlátozott mértékben tudjuk fejleszteni, 100-ról indulunk és maximum 125 lehet. Vagyis az ellenfeleink erősebbek lesznek, több HP-vel, ám mi leragadunk ennél, bármit is csinálunk, nem fejlődhetünk. Emiatt vagyunk rákényszerülve a csapdák, lopakodás, valamint a tűzdémon erejének együttes használatára, mert pusztán csak egyiket használva nem győzhetünk.
Persze az elején én erről mit sem tudtam, és bőszen nekiálltam harcosnak kinevelni karakteremet, nem foglalkozva a többi képességgel, kizárólag a minél nagyobb HP, erősebb sebzés, fizikai és egyéb ellenállás és hasonlók jártak a fejemben. Eleinte sűrűn lépünk szintet, és mivel a képességfa elég limitált fejlesztés szempontjából, kezdtem aggódni, hogy ha betelik, kénytelen leszek megszerzett pontjaimat mágiára és lopakodásra költeni, pedig azokat egyáltalán nem akartam használni. Ám felesleges volt az ebbéli aggodalmam, hiszen később nincs más választása az embernek, kénytelenek vagyunk rágyúrni kicsit a többi képességre is. Ha több ellenfél ront ránk egyszerre, melyek között távolsági harcosok is vannak, seperc alatt bekapunk pár találatot, akármilyen hősiesen harcolunk. Márpedig itt elég egy-két maflás és máris elveszítjük a HP 60-70%-át, hiszen nem fejleszthetjük életerőnk mennyiségét.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
