Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition teszt

A legendás Chrono Trigger folytatása már PlayStationre jelent meg – legalábbis Európán kívül. Most a Square nálunk is kiadta a szerepjátékot, mégpedig a hírek szerintalaposan felújítva.

Chrono Break

Az új kiadás alcímét egy másik játék jelenléte indokolta. A Radical Dreamers eredetileg 1996-ban jelent meg, mégpedig az egyik legkevésbé ismert Nintendo-platformra: a csak Japánban működő online Satellaview rendszerről lehetett letölteni korlátozott ideig. Bár emulátorban futtatható, rajongók által lefordított formában hosszú ideje elérhető már, ez az első alkalom, hogy a Square hivatalosan is kiadta azt, mégpedig egy minőségi fordítással. Utóbbira szükség is volt, hiszen ez egy visual novel: a játék legalább 95%-át állóképekre helyezett szöveg alkotja. A történet Kid tolvajbandájának egyik akcióját mutatja be jóval nagyobb részletességgel, mint amennyi a Chrono Crossban erről kiderül. A Radical Dreamersben a sok olvasgatáson kívül egyszerű harcokat is kapunk, amelyek hatással vannak a befejezés(ek)re is.


[+]

E játék belefoglalása az új kiadásba mindenképpen jelentős pozitívum, amiért dicséret illeti a kiadót. Ugyanezt tudom elmondani a főmenüben hallgatható új és áthangszerelt zenékre, az eredeti karakterdesigner, Nobuteru Yuuki által újonnan rajzolt karakterportrékra, valamint arra, hogy az intró sokkal jobb minőségű, mint oly sok évvel ezelőtt. Az, hogy ilyen apróságokat emelek ki, remélhetőleg jelzi, hogy míg a feldolgozott játék egy igazi klasszikus, addig ezzel a kiadással komoly gondok vannak.


[+]

Nem is kertelek, kezdem rögtön a legvadabb, legkevésbé hihető dologgal: a Chrono Cross PS5-ön lassabban fut, mint 22 éve az elsőgenerációs PlayStationön! Ez nem gonosz újságírói túlzás, nem valami hagymázas látomás: a játék egyetlen konzolon sem képes a 30 fps tartására, ráadásul a csatákban platformtól függetlenül sokszor tartósan 10-15 fps köré csökken a tempó! Mindegy, hogy valamelyik városban szaladgálunk, avagy a világtérképen manőverezünk, a játék jó eséllyel a 30-as tempó alatt marad, pedig hát az azért annál az új gépek hangyányival többet tudnak. Ennek oka az, hogy ez nem egy igazi remaster, nem írták át a programot az új platformokra, hanem egyszerűen egy komplex emulátor-keretprogramba illesztették azt – és vélhetően ez finoman szólva sem működik tökéletesen. Még egyszer, csak, hogy senki ne felejtse el: az eredeti, 33 MHz-en dübörgő, 2 MB rendszermemóriát használó játék minden túlzás nélkül jobban futott 22 éve. (Legyünk fairek: az új kiadásban a menük 60 fps-sel száguldanak.)


[+]

De tegyük fel, hogy elébb-utóbb sikerül a bravúr a Square programozói csapatának, és az évtizedes játéknál néhány jelentős frissítést követően egyszercsak elérik a stabil 30-as sebességet – ekkor se nagyon lehet örülni, mert ahogy hozzányúltak a játék grafikájához, az borzalmas. Két eltérő grafikus beállítást kapunk: a Classic az egykor gyönyörűen megrajzolt hátterek bénán nagyobb felbontásúra húzott verziója, amelynek legnagyobb hibája, hogy minden poligont használó objektum (például a karakterek vagy az interaktív elemek) borzasztóan kilógnak belőle. A Now nevet kapott üzemmód azonban még ennél is sokkal, de sokkal rosszabb, itt ugyanis a hátterekre egy rosszul trenírozott algoritmust engedtek rá, amely a részletekre való tekintet nélkül elhomályosította és nagyobb felbontásúra húzta a háttereket. Az eredmény kiábrándító: mivel látszólag semmiféle utólagos emberi kezelést nem kaptak ezek a módosított hátterek, sokszor értelmezni sem lehet, hogy mi látszik a háttérben, vagy épp, hogy egy épületbelső fura foltjai milyen részleteket is akarnak jelképezni.


[+]

Alapvetően nem ördögtől való dolog algoritmust használni ilyen célokra, de ennek a folyamatnak a minőségi működtetéséhez sok idő és figyelem, valamint tekintélyes mennyiségű manuális utómunka szükséges. A Final Fantasy IX esetében a Moguri mod egyszeri rajongókból álló készítői ezt sikerrel oldották meg. A Chrono Cross efféle rajongói verzióról még nincs hír, de a Redditen egyetlen magányos grafikus már sikerrel vette ezt az akadályt, és megmutatta, hogy optimális esetben miként nézne ki ez a játék nagyobb felbontásban. Elszomorító látni, hogy a fizetős, hivatalos változat minősége nemhogy megközelíteni nem tudja ezt, de még csak azonos ligában sincsenek.


[+]

És bár ezek a legnagyobb gondok, sajnos minden másról is süt az, hogy a fejlesztők nem kaptak elég erőforrást vagy időt egy tényleg tiszteletadást szimbolizáló munkára. Ahogy említettem például, az intró nagyobb felbontásban fut az eredeti verziónál, de a magában a játékban ugyanazok a jelenetek már egyenesen a PS1-es verzióból származnak. A menüket leszámítva a zenéket sem hangszerelték újra, pedig abból aztán egész biztosan létezik tökéletes minőségű nagyzenekari verzió – tudom, mert itt vannak a CD-k a polcomon! A Radical Dreamers hátterei egy otromba és kikapcsolhatatlan homály-effektet kaptak, a betűtípus a Final Fantasy újrakiadásokat követően megint nem illik a játékhoz, az emulátoros körítés pedig egy karaktergyorsításon és néhány otromba zoomolási lehetőségen túl semmiféle előnnyel nem jár – még az egykori CRT-s látvány eléréséhez sincsenek opciók, pedig az aztán tényleg az abszolút minimum lenne.

Talán nem kell ragoznom: valami ismeretlen okból a Square a lehető legigénytelenebb módon adta ki ezt a nagyszerű játékot. Az algoritmust használó átrajzolás borzasztó lett, ráadásul az egész program lassabban fut, mint a 22 évvel ezelőtt megjelent eredeti. Ettől még végigjátszható? Persze. Élvezhető? Hogyne, amennyiben el tudjuk nyomni a hangot, amely állandóan arról sipítozik, hogy ennek 2022-ben egyszerűen nem szabadna így működnie.

Régóta álmodozom arról, hogy előbb-utóbb a Square feltámasztja a Xenogearst – most már azt kívánom, hogy soha ne nyúljanak hozzá…

A Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition PC-re, PlayStation 4-re, Switch-re és Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Egy nagyszerű szerepjáték a Squaresoft második fénykorának végéről: nagyszerű karakterei, remek harcrendszere és változatos helyszínei megfogják az embert. Sajnos ez a kiadás mindent megtett azért, hogy elrontsa az élményt, főleg az érthetetlen, hogy néha 10 fps-re esik a képfrissítés. Hogy merték ezt így kiadni?!

A Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition legjobb megoldásai:

  • A Radical Dreamers végre hivatalosan is elérhető.

Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition leggyengébb pontjai:

  • Gyengébben fut, mint 22 éve az eredeti,
  • Az új, felskálázott grafika kifejezetten ronda,
  • Nem cserélték ki a zenéket sem a játékon belül.

Bényi László

Azóta történt

  • Soul Hackers 2 teszt

    Tokiót megint démonok és démonidézők fenyegetik – és ezúttal nem is egy csapat gimnazista fogja megmenteni a világot. Igen, az Atlus is tud újat húzni!

  • Turrican Anthology Vol. I és II teszt

    Bár nem ott indult a sorozat, és nem is ott érte el csúcspontját, a Turrican az Amiga egyik legendájává vált. A széria két éven belül másodszor tér vissza.

  • Cult of the Lamb teszt

    Félig roguelike akciójáték, félig vidám szektamenedzselős faluszimulátor – nem mindennapi kombináció ez, a kérdés csak az, hogy vajon miként működnek egymás mellett.

  • Foretales teszt

    Mi baj történhet, ha ifjú tolvajként elemelünk egy gyanús lila fényt árasztó, nyilvánvalóan mágikus lantot? A Foretales az erre adott választ kártyákkal meséli el.

Előzmények

  • Digimon Survive teszt

    A szinte végtelen széria új felvonásában a digimonokból ugyan meglepő mértékben hiányzik a digitalizáció, de monsterekkel azért még lesz dolgunk.

  • Elex II teszt

    Gothic, Risen, Elex – a német Piranha Bytes stúdió harmadik trilógiájához megérkezett a középső epizód. Vajon ezúttal kapunk tényleges előrelépést is?