HARMADIK OLDAL

A Dead Space már az első trailerekben felfedte nem mindennapi hangulatát. Ennyire még talán sehol nem volt túlfeszítve az a bizonyos húr. Szándékosan nem írok más címeket, de egyes horrorjátékok babazsúr hatást keltenek az Ishimura fedélzetén eltöltött (átlagos végigjátszást feltételező) bő 12 óra után. Bizonyos időközönként komolyan szükségszerűnek éreztem szünetet tartani játék közben, annyira intenzív a hatás. Non-stop belebotlunk valami rémisztőbe, ahol pedig nincs direkt sokk, ott a nyomasztó környezet, a működő gépezetek fémes sikolyai és más apróságok kergetik őrületbe a játékost. Emellé a játék bizony nehéz is, a hardcore réteg igényei szerint van belőve a kihívások íve. Néhol komolyan elgondolkodtam, hogy meddig tudják még a tűrőképességem határát tágítani a fejlesztők, milyen lehetetlen helyzeteken kell magam túlverekedni, míg eljutok a következő nagy szusszanást jelentő fordulóig. A Dead Space által prezentált jelenetekre alapozva egy szociológushallgató biztos jó szakdolgozatot tudna íni az ingerküszöb tágításának gamerekre (társadalomra) gyakorolt hatásairól - a játék több országban is (be)tiltott gyümölcs, kiemelkedően erőszakos volta miatt.