Pozitívumok és negatívumok

A játék során bőven volt részem pozitív és negatív tapasztalatokban is. Most igyekszem őket úgy összefoglalni, hogy ne áruljak el konkrét információkat a játékkal kapcsolatban. Mindazonáltal, akik nem szeretnének a legkisebb SPOILER-be sem belefutni, inkább ugorják át ezt az oldalt. Kezdjük először a játék erényeinek felsorolásával. Nem csak azért, mert amúgy is így szokták, hanem mert sajnos ebből van a kevesebb. Lássuk:

Amit kétségtelenül a Dragon Age II egyik erényének lehet felhozni, az a szép grafika. Bár némelyik karaktermodell - pláne az elfek - meglehetősen bizarr arcberendezéssel rendelkeznek, általánosságban elmondható, hogy a szereplők nagyon szépen ki vannak dolgozva. A ruháik különösen, és bár nem láthatunk annyiféle öltözéket, mint az Origins-ben volt, kétségtelenül részletesebben vannak megmunkálva, főként a páncélok és fegyverek, melyeket csillogó effektekkel tettek még látványosabbá.

Szintén pozitívum a játék fő történetének elmesélése, valamint az Origins cselekményeire és szereplőire tett utalások, nem beszélve arról, hogy némelyikükkel személyesen is találkozhatunk (Például én az egyik kocsmában Alistair-rel futottam össze, miközben ő éppen az importált mentés miatti száműzetése feletti bánatát igyekezett italba fojtani (képen)). De természetesen Flemeth szerepe a leglényegesebb, hiszen az általa adott küldetés az egész további történetre kihatással lesz (Magyarán számíthatunk a sztori folytatására).

A megszerezhető küldetések, valamint az általuk nyerhető extra játékidő függvényében kijelenthető, hogy normál fokozaton, valamennyi küldetést teljesítve nagyjából 35 óra alatt sikerült végigérnem a játékon. Tehát jóval rövidebb ideig tartott, mint az Origins esetében, ami ennek több, mint a dupláját tette ki. Ez még mindig nem rossz eredmény, de remélem, hogy nem mennek még ennél is lejjebb a folytatásban. Aki magasabb nehézségi szinten játszik és taktikázással növeli ezt az időt, az nem kizárt hogy jó pár órával képes kitolni a végeredményt, de az Origins-t nem fogja utolérni, ebben biztos vagyok.

Sajnos ezzel végére is értünk a pozitívumok felsorolásának. Személy szerint úgy gondolom, hogy a BioWare-nek sikerült egy olyan játékot kiadnia, melynek mindösszesen egyetlen hibája van, azonban azzal az egy hibával elérték, hogy a Dragon Age rajongók többsége visszamondja az előrendelését. Ez a hiba pedig nem más volt, minthogy a programot Dragon Age II néven adták ki.

Mindenki, aki hozzám hasonlóan játszott az Origins-szel és szerette a játékot, valószínűleg egyetért velem abban, hogy a BioWare által elkövetett változtatások egyértelműen negatív irányba terelték a játékot. A szinte már nevetségesen lebutított kezelőfelület, túlegyszerűsített karakterfejlesztés, a lineáris, behatárolt területek, valamint az akcióközpontú harcok mind-mind azt sugallják, hogy a valódi szerepjátékok ideje leáldozott.

Nagy tér, de ez csak díszlet, a kijelölt utat nem hagyhatjuk el

A Dragon Age II negatívumait felsorolni több oldalt tenne ki, ezért inkább én is pontokba szedtem azokat a készítők szerint pozitív változásokat, amelyek az én meglátásom szerint nem azok (És ezt az RPG rajongók zöme is így gondolja, ebben biztos vagyok). Lássuk a listát:

1. Akcióközpontú harcok: Mivel kivették a taktikai nézetet a játékból, ezzel egyértelműen jelezték, hogy nem kell majd stratégiai érzékünket latba vetni harcok közben. Sokan örülnek ennek, hiszen így pörgősebbé, akciódúsabbá vált a kaszabolás. Ám a szerepjátékosok számára ez egyértelműen negatívum, hiszen pont a csapat megfelelő összeállításával és képességeik kiaknázásával kellene taktikus küzdelmeket vívnunk, nem csak irtani mindent, ami elénk kerül. Ráadásul az ellenfeleink is minden taktikát mellőzve küzdenek, amit tovább ront, hogy a semmiből bukkannak elő nagy csoportokban, így esélyünk sincs megvédeni szerencsétlen mágust, ha az pont a nyakába kapja a következő hullámot.
2. Specializáltabb kasztok: Egy újabb pont, aminek kétségtelenül vannak jó oldalai is, azonban a behatároltabb fejlődési lehetőségek tekintetében megint csak az RPG rajongók jártak rosszul. Vegyük például a két fegyverrel való harc eltörlését Warrior kaszt esetén: ezúttal miért nem használhatunk mindkét kezünkben egy-egy kardot? Vagy pedig mióta képezik ki a varázslótanoncokat közelharcra? Semmi szüksége rá, ugyanis pont ezért vannak a többiek (Vagy a mágikus pajzsai), hogy megvédjék őt. Az a szerepjátékok lényege, hogy olyan küzdőstílust választhassunk magunknak, amit szeretnénk, valamint egymást segítsük a harcok során. Ráadásul engem picit irritált is, amikor a máguscsajszim Bruce Lee mintájára elkezdett a botjával hadonászva küzdeni.
3. Egyszerűsített tárgymenedzsment: Kétségtelenül a legfájóbb pont az egész játékban. Ki hallott már olyat, hogy egy szerepjátékban ne lehessen felhasználni a talált felszereléseket? Ezzel a lépéssel végleg elérték, hogy valóban nincs értelme cuccokat gyűjtögetnünk. Szinte mindent, amit találunk, pusztán eladásra tudjuk vinni, alig akad közötte pár használatra érdemes tárgy, még a főellenségeknél sem. Az pedig, hogy a hátizsákunkban turkálunk és próbálgatjuk karaktereinkre a lehető legoptimálisabb öltözéket felaggatni, szintén a szerepjátékok egyik legjobb tulajdonsága.
4. Képességek eltörlése: Ez megint egy olyan pont, ami megosztja a játékosokat, ugyanis az RPG rajongók között is akadnak páran, akik örülnek ennek a változásnak. Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy bár valóban egy-két kivétellel nem sok értelme volt fejleszteni őket, viszont a Rogue zárnyitásra és csapdahatástalanításra való képességét meghagyhatták volna. Azaz ne a tulajdonságpontok határozzák meg, hanem valóban egy megtanulható dolog lehetne.
5. Egy városra korlátozódik a cselekmény: Az Origins-szel ellentétben itt már nem járjuk be a fél országot játék közben, hanem kizárólag Kirkwall-ban, valamint annak környékén fogunk küldetéseket végrehajtani. Ez még nem lenne akkora probléma, viszont az már igen, hogy nagyon behatárolt és szűk helyszíneken fogunk kalandozni. Ha pedig néha kikukkantunk a szabad levegőre, akkor a hatalmas és szép tájak látványa csak illúzió, az ösvényekről nem térhetünk le, hogy körülnézzünk. Ráadásul a barlangokban, alagutakban és a város néhány helyszínén is sokszor elfog minket a felismerés, hogy bizony már jártunk erre, pedig most vagyunk itt először. Ennek az az oka, hogy rengeteg klónozott helyszín található a játékban, amiknek pár részét itt-ott kinyithatatlan ajtókkal zárták le, hogy azt a látszatot keltsék, hogy más helyszínen vagyunk. Viszont a berendezés ugyanolyan, így nagyon észrevehető a trükk.
6. Vadonatúj történetmesélés: Bár kétségtelenül van benne némi érdekesség, hogy miközben haladunk előre a játékban, néha átvált a cselekmény Varric-ra és az őt vallató páncélos amazonra, majd utána máshogy éljük át a korábban látott jelenetet. Azonban szerepjátékos szemmel ez azt jelenti, hogy a Dragon Age II teljesen lineáris történettel rendelkezik, amiben még annyi szabadságot sem kapunk, mint az Origins esetében. Ott csak a kezdő küldetések (Lothering-ig), valamint a végső cselekményszál (Országgyűlés) után játszódó rész volt lineáris, a kettő között gyakorlatilag mi döntöttük el, mit csinálunk. Itt már nincs ilyesmi, pusztán a mellékküldetések befejezésére nyílik lehetőségünk, mielőtt átlépünk a következő fejezetbe.
7. Társainkkal való kapcsolat továbbfejlesztése: Na, ez ismét egy olyan rész, ami nemhogy jobb lett volna, hanem sokat romlott. Ugye az Origins-ben csak akkor kaphattuk meg társaink személyes küldetését, ha elértünk náluk egy bizonyos elfogadottsági szintet. A Dragon Age II esetében ezt azzal próbálták meg elkerülni, hogy a viszonyunknak nincs befolyása a küldetéseikre, tehát mindenképp megkapjuk őket, akár szeretnek minket, akár nem. Személy szerint ennek nem igazán örülök, mert így nincs motiváció, hogy újrakezdjük a játékot az új küldetések reményében. Ráadásul a kapcsolatunk nagyban függ a cselekménytől is, tehát addig, amíg el nem érünk a történet egy bizonyos pontjához, lehetőségünk sincs velük rendesen elbeszélgetni, sőt, ajándékokat sem vehetünk nekik. Azonban mivel ezúttal nem hagyja ott a csapatot az sem, aki tiszta szívéből utál minket, gyakorlatilag az egész barát-ellenség rendszer tök feleslegessé válik. Kizárólag a románc kedvéért érdemes feltornázni az elfogadottságunkat annál, akit meg akarunk hódítani, a többieknél gyakorlatilag felesleges.
8. Mass Effect-féle párbeszédrendszer: Sokan örülnek neki, hogy Hawke-nak végre van saját hangja, nem pusztán Néma Leventeként álldogál a szópárbajok közepén. Ráadásul most már látványos gesztikulálásokkal is kíséri mondandóját, nem csak áll vigyázzállásban az NPC előtt. Kétségtelenül jobb így, viszont ha ennek az volt az ára, hogy néhány, pár szóból álló válaszlehetőségre le kellett csökkenteni a párbeszédeket, akkor inkább maradhattak volna az Origins néma hősénél. Ott legalább valóban azt válaszolhattad, amit akartál, néhol ezekkel is új küldetéseket kaphattál. A Dragon Age II esetében leggyakrabban három lehetséges válasz között kell döntenünk. Ezeket ráadásul még be is jelölték, általában jó, semleges és rossz válasz lehetséges. Előfordulhat az is, hogy a beszélgetések során korábbi tetteink hatására új lehetőségek nyílnak meg, azonban ezeknek semmi befolyásuk nincs a történetre. Ami miatt néha több kérdést tehetünk fel, az a küldetések részletei iránt való érdeklődés, azonban egyik sem vezet sehová, amíg a három fő lehetőség közül nem döntöttünk.
9. Távol Fereldentől, azaz egy teljesen más történet: Mivel a Dragon Age II az első rész eseményei után játszódik, így lehetőségünk van az Origins végi mentett állásunk importálására is. Ennek köszönhetően minden fontosabb esemény híre, aminek végkimenetelét akkor kialakítottuk, eljut hozzánk a Dragon Age II végigjátszása folyamán is. Azonban Kirkwall nem Ferelden, és Hawke sem egy Grey Warden, tehát kettőjüknek semmi közük egymáshoz. Szerepjátékos szemmel ez negatívum, mármint hogy ilyen kevés befolyással bírtak az ott történt események a Dragon Age II világára. Jó lett volna visszalátogatni a korábbi helyszínekre (Hawke például visszamehetett volna Lothering-be is, de persze elképzelhető, hogy az Ostagar DLC mintájára itt is lesz hasonló prémium tartalom a későbbiekben).
10. Sokkal rövidebb lett a játék: Hát igen, mint korábban már írtam is, a Dragon Age II végigjátszása nekem normál fokozaton 35 óra körül volt, ami persze a tiszta játékidőt jelenti. Az Origins esetében ez a szám bőven 70 felett mozgott a DLC-kkel és az Awakening-gel együtt, ami azért nem egy kategória. Viszont ezzel a 35 órával sem lenne probléma, ha akkora mértékű újrajátszási potenciállal rendelkezne, mint az első rész. Azonban a Dragon Ag II-t várhatóan a teljesen lineáris és egyszerű játékmenet miatt nem fogjuk annyiszor levenni a polcról, mint az Origins-t.

Nem tudjuk felfedezni a környéket, csak pár helyszínre mehetünk ki

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!