Gyenge történet, hangulatos világ
Bár az Evolve az idei év egyik legjobban várt játéka, a szerkesztőségünk tagjait nem izgatta fel különösebben az érkezése. Gyakorlatilag a többiek érdeklődésének teljes hiányában került hozzám a tesztelésre kapott PS4-es lemezek egyike, mondván a belsőnézetű lövöldözős játékok talán hozzám állnak a legközelebb; az egy másik kérdés, hogy a műfajt én alapvetően egérrel és billentyűzettel játszva gondolom élvezhetőnek, de ez egy olyan témakör, aminek kapcsán Grath kollégával egészen más véleményen vagyunk, úgyhogy nem is feltétlenül szeretném így kezdeni az év eddigi egyik legizgalmasabb alkotásának bemutatását. Induljunk inkább ki abból, ami a többiek kedvét valószínűleg elvette: a rendkívül lapos történetből.
Az efféle stílusú játékok csak a legritkább esetben szoktak olyan történetet elmesélni, ami regényként is megállná a helyét, de az Evolve mindennek alá tudott menni. Valamikor a jövőben (vagy egy alternatív univerzumban, ezt nem tudjuk) járunk, az emberiség már képes az űrutazásra, ennek örömére el is kezdte benépesíteni a Shear nevű bolygót, ahol azonban egy idő után különféle szörnyek jelentek meg és elkezdték mészárolni a gyarmatosítókat. A válaszcsapás döbbenetes módon az lett, hogy egy William Cabot nevű fickó összeszedte a galaxis legjobb vadászait, köztük zsoldosokat és börtönszökevényeket, akik négyes csoportokban harcolnak meg a hatalmas szörnyetegekkel. Gépfegyverekkel meg mesterlövészpuskával. Szerintem egyszerűbb lett volna légicsapást kérni, de talán a hadsereget bevetni sem lenne egy ostoba gondolat, arról nem is beszélve, hogy a bolygó élővilága alapvetően a szörnyek nélkül is elég veszélyes ahhoz, hogy a gyarmatosítók saját védelmük érdekében telepítsenek valamilyen rendszert, amin a szörnyek nem tudnak átjutni. A logika keresése helyett a béna történetre ettől függetlenül lehet pozitívan is tekinteni, ennek hiányában ugyanis nem születhetett volna meg a játék.
Az Evolve ráadásul azt is megmutatja, hogy a hangulat és a történet nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Az újdonság ugyanis kimondottan hangulatosra sikerült, de lehet, hogy csak engem győzött meg túlságosan könnyedén ez az űrcowboyos atmoszféra, hiszen már a Firefly nevű sorozatnál is szerettem, pedig az ottani figurák negyedannyira sem voltak vagányak, mint az Evolve játszható karakterei. Itt ugyanis majdnem mindenki kőkemény, és itt nem is csak a vadászok többségére, hanem a környezetre is kell gondolni, a Shear felszínét ugyanis a játékmenet szempontjából nagyon is fontos élővilág népesíti be, aminek jelentős részét egyébként kisebb, de az emberekre ugyanúgy ártalmas szörnyek teszik ki. Amennyire nem győzött meg a játék megjelenését megelőző előzetesek sora, annyira lekötött már az első pár perc játék is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
