MÁSODIK OLDAL

Megaton a nukleáris sivatag furcsa kisvárosának bizonyult. A város vertikálisan terjeszkedett, leginkább azért, mert egy méretes atombomba köré épült. Az odakint látható házakhoz hasonlóan itt is a házibarkács-hangulat uralkodott, a város láthatóan törmelékből, roncsokból és szemétből lett felépítve. Megaton igazi kezdőhelyszín, viszonylag kevés karakterrel, pár mellék-küldetéssel (a polgármesternél felvehető egy “majd én hatástalanítom nektek jó pénzért azt a bombát ott a város közepén” misszió is), mi a főszálra koncentráltunk, felkerestük a felső szinten található kocsma előtt ácsorgó jóembert, és kifaggattuk apánk hollétéről. A beszélgetések lebonyolítása egy az egyben a Bethesda előző játékát, az Oblivion-t idézi. Az első kísérlet nem hozott sikert, emberünk mindenáron pénzt (bocsánat: a Fallout világában fizetőeszközként szolgáló kupakokat) óhajtott az információért cserébe. Némi alkudozás után kiegyeztünk abban, hogy elmegyünk behajtani (a városon kívül) egy régóta esedékes adósságát, ő pedig beszélni fog. Időközben beesteledett, pihentünk egyet (ismét az Oblivion-t idéző “időkijelölős” módon), és lebonyolítottunk egy gyors szintlépést. A speciális tulajdonságainkat (Barter, Big Guns, Energy Weapons, Explosives, Lockpick, Medicine, Melee Weapons, Repair, Science, Small Guns, Sneak, Speech, Unarmed) tudtuk növelni, az összes pontot a kézifegyverekre és a dumára szórtuk. Választhattunk egy új perk-et is - ezekből a másodlagos tulajdonságokból jó sok van, és (kiadói kérésre) nem beszélhetünk róla, hogy pontosan milyenek. Legyen elég annyi, hogy változatosak, és az előző két részben megismertekre hajaznak.