A szellemfiú
Töredelmesen be kell vallanom egy dolgot. Több mint 20 éve foglalkozom hobbiként videojátékokkal, de nagyon sokáig fogalmam sem volt arról, hogy kicsoda Shinji Mikami. Persze a nevét innen-onnan hallottam, de kezdetben nem igazán érdekelt, hogy kik fejlesztik a programokat, milyen szakemberek dolgoznak sokszor évekig egy-egy projekten, egész egyszerűen csak élveztem a különleges alkotásokat. Persze egy idő után ráeszméltem arra, hogy korábban számos olyan játékot pörgettem, amely az ő nevéhez fűződik, legyen szó Resident Evilekről, vagy akár a killer7-ről, meg persze a The Evil Within szériáról. Utóbbinak az első része véleményem szerint a 2014-es év egyik legjobb játéka volt minden hibája ellenére, a folytatásról pedig azt gondolom, hogy inkább volt egy tisztességes iparosmunka volt, de azzal is elszórakoztam jó pár órát. Titkon reménykedtem benne, hogy érkezhet egy harmadik epizód is, aztán a 2019-es E3-on a Tango Gameworks meglepett minket a Ghostwire: Tokyo bejelentésével (ironikus extra, hogy ez kezdetben még The Evil Within 3-nak készült), amely már az első előzetesével megfogott valamiért, így kifejezetten vártam a játék megjelenését.
Végül kisebb-nagyobb változások történtek a fejlesztőknél, például a leleplezéskor felbukkant Ikumi Nakamura otthagyta azóta a céget, azonban a csapat hosszadalmas munkálatok után végül elhozta nekünk a végső kiadást. A program kicsit eltér a stúdió legutóbbi alkotásaitól, hiszen bár a paranormális jelenségekből merít ihletet, mindeközben körítésként egy kisebb nyílt világot kapunk néhány RPG komponenssel. A játék indulását követően egyből belecsöppenünk egy misztikus eseménybe, amely kezdetben egy szimpla közlekedési balesetnek tűnik, aztán kiderült, hogy nem erről van szó. Egy különleges alakot követünk a kamerával, aki megpróbál megszállni egy helyi lakost, majd kiderül, hogy ez nem fog összejönni neki, majd megtalál minket és sikerül elérnie a célját. Ébredésünk után tanúi lehetünk, hogy egy rejtélyes köd száll Tokióra, ezzel együtt pedig minden ember eltűnik az utcáról, egyedül csak mi maradunk ott, valamint az a szellem, aki a testünkbe költözött és épp minket próbál meggyőzni arról, hogy nagyon gyorsan el kellene bújnunk.
Kisebb közjáték után hősünk Akito és az őt megszálló KK rájönnek, hogy össze kell fogniuk, ha le akarják győzni a Hannyia maszkot viselő csoportot, akik parancsára valamilyen lények elkezdik összegyűjteni az utcán kóborló lelkeket. Ennek miértjére nekünk kell rájönnünk, de nem árt sietnünk, ugyanis ellenfeleink valamiért kiemelt figyelemmel foglalkoznak kómába esett testvérünkkel, akit a helyi kórházból sikeresen el is rabolnak. A tutorialnak is felfogható felvezető után itt csöppenünk bele a lényegi dolgokba, amelyek természetesen némi meglepetéssel is szolgálnak majd a végigjátszás során. Innentől lényegében az lesz a feladatunk, hogy kiderítsük, mi miért történik körülöttünk, ehhez pedig nagy segítségünk lesz útitársunk is. KK-nek köszönhetően különleges képességek birtokosai leszünk, speciális kézmozdulatokkal tudjuk hatástalanítani a ránk törő ellenfeleket, akiket a japán horrorklisék ihlettek. Az esernyős, arc nélküli látogatók, vagy a fejetlen iskoláslányok csak a kezdet, akadnak majd itt még egyéb őrültségek is, bár sajnos túl sok féle ellenféllel nem fogunk találkozni. A fegyver arzenálunk még ennél is szűkösebb, a kezdeti szél-mágiánkat később tűz- és vízképességekkel bővíthetjük, valamint egy íjhoz is hozzájutunk idővel, de ennél többről ne is álmodjunk.
Ellenségeinket alapvetően a támadásaink gyengítik, majd egy idő múltán lehetőségünk lesz a magjukat kitépni, ezzel pedig végleg elpusztítani őket. Ha a lopakodás mellett döntünk, akkor ugyanezt meg tudjuk csinálni mögéjük lopózva is, bár erre a későbbiekben egyre kevesebb lehetőségünk lesz a megnövekedett számuk miatt. Tény, hogy látványosak a támadásaink, de azért el tudtam volna képzelni ennél több lehetőséget, még akkor is, ha ezeket a későbbiek folyamán fejleszthetjük. Kifejezetten nagy segítségünk lesz a Spectral Vision névre keresztelt speciális látásunk, amellyel egy gombnyomásra beláthatunk a falak mögé is, kvázi egy szellem-radarként funkciónál, bár mellette a speciális tereptárgyakat is felfedezhetjük. A játék alapvetően bár egy nyílt világú alkotásként hirdeti magát, valójában nem teljes Tokiót kapjuk meg, hanem annak csak egy kerületét, Sibuját. Az itt élő több mint negyedmillió ember eltűnésével azok lelkeire vadásznak ellenségeink, így a mi egyik feladatunk, hogy összegyűjtsük, majd azt egy speciális telefonfülkében „leadjuk” azokat. Ehhez persze másoknak is lesz egy-két szava, de nem kell aggódni, némi odafigyeléssel a játék végére mindenkit sikeresen megtisztíthatunk. A lelkek magas száma ne riasszon el senkit, egy-egy utcán több száz lélek is begyűjthető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
