Bevezető, hangulatteremtés
2010. augusztus 27-ét biztosan minden Mafia-rajongó nagy napnak könyvelte el, hiszen ekkor jelent meg a 2K Games gondozásában a Mafia második része. Sajnos az első részét mind a mai napig nem volt alkalmam végigjátszani. Állítólag csak nagy vonalakban kötődik az első rész története a második rész történetéhez. Sebaj. A demóval egyébként nem volt bajom, elég korrekt lett, a cseh fejlesztők pedig az egyik legjobb küldetéssel rukkoltak elő, amiben kis mértékben meg tudott mutatkozni az Nvidia PhysX nagyra becsült technológiája is.
Visszatérve a teljes játékhoz, a Mafia 2-őt a 2K Czech fejlesztői hegesztették saját boszorkánykonyhájukban. A Mafia II „epikus” sztorija egy kitalált amerikai városban, Empire City-ben játszódik, amely sok gamer számára a gyönyörű New York városát juttatja majd eszébe. Az új főhős Vito Scaletta névre hallgat, aki Szicíliában született 1925-ben, azonban szülei Mussolini tevékenysége alatt kénytelenek voltak új életet kezdeni az ígéretek földjén, Amerikában. Teltek-múltak az évek, Vito apja adósságot hagyott maga után a családra, főhősünk pedig kénytelen volt beállni piti tolvajnak legjobb barátja, Joe mellé. 1943-ban azonban egy rablás következtében Vitót elkapták a rend őrei, a bíróságon pedig amnesztiát adtak neki. Vagy leüli a börtönt vagy segít a Szövetségeseknek a második világháború idején. Túl sok választása nem volt. Természetesen hősünk utóbbit választotta. Így kezdődik a Mafia II története. Irány a hadművelet…
Hazatérve a szicíliai hadjáratról (Operation Husky, 1943 júliusa) az állomáson öreg barátunk, Joe vár minket. Innentől kezdve pedig a gamer beleveti magát és megismerheti Empire City gyönyörűen kidolgozott városát. Szerencsére az alkotók rögtön nem adnak kocsit valagunk alá, ezúttal kivételesen haverunk vezeti a verdát (minő meglepetés), s kísér egy kocsmába, ahol elbeszélgetünk vele, s mindeközben munkát kínál nekünk. A második fejezetben a havas valamint az éjszakai jelenetek mutatják meg a város legszebb arcát. A hangulat csak úgy árad belőle, kis összetűzéseket nézhetünk meg a járókelők kapcsolatairól, amíg az otthonunkba nem érünk régi ismerősökkel, szomszédokkal beszélhetünk. Egyébiránt lehetőségünk van a városban egy házaspár veszekedéseit végignézni, miközben a férj próbálná megjavítani lefulladt csotrogányukat, addig az asszony idegtépő szavakkal idegesíti választott párját. Mire annak elborul az agya és szépen ott hagyja magára. Mi pedig közbeléphetünk és megjavíthatjuk a kocsit a férj távollétében. A hálát a nő egy nemes gesztussal ki is mutatja, hogy segítettünk neki. Szóval a városban érdemes kutatni, főleg a fejezetek elején, ugyanis tapasztalatom szerint a „különlegességek” a játék végére, - ami kezd ellaposodni - sajnos már nem fedezhetőek fel. A 2K Czech fejlesztői úgy tűnik, hogy a sztori elejére mindent bevetettek, hogy csodálkozzunk nagyokat. A sztori kidolgozottsága és minősége mindenképpen jó, sőt az első 8 fejezetig egyszerűen zseniálisnak is mondható, ha szabad ilyen erős túlzást használnom, még ha sok krimi film klisé is fedezhető fel benne. A játék befejezése ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, de a poént nem kívánom lelőni, így ennek felfedezését a kedves olvasóra bízom...
A játék első feléből kimondottan árad a hangulat, jobbnál jobb küldetéseket kapunk, melyeket természetesen a sok utazás során érhetünk el. Gyakorlatilag akció, ingame mozzanat nagyon kevés van a játékban, a játékidő egy jókora részét az utazásaink és az átvezetők fogják kitenni. Mindig A-ból B-be kell haladnunk, ez nem is baj, hiszen ez alatt, miután elértünk egy fontos ellenőrző pontot kiválóan megrendezett átvezetők veszik át a sztori folyamatosságát, amik nagyon profira sikerültek, a szinkronszínészek pedig bele adtak apait-anyait is. Vito angol szinkronhangját jól választották meg a fejlesztők, nem is beszélve a többi fő illetve mellékkarakterekről sem.
Empire City felépítése valamint „légköre” nagyon érdekesre és egyben egyedire sikerült. A sztori folyamán változik az időjárás, ez annyit jelent, hogy télen (február) kezdünk, s egészen nyár végéig szenvedhetünk Vitoval. Az épületek, a hidak és egyéb közterületek pedig nagyon látványossá varázsolják a játékszoftver látképet és grafikáját, főleg a gyönyörű éjszakai hóesésben mindezt látva, nagyon állejtősen néz ki. Az úthálózat, a közlekedési rendszer meglehetősen példaértékű egy ilyen stílusú játéktól, kénytelenek vagyunk mindig betartani az úton a jobbra tartási kötelezettségünket. Ha koccanunk, akkor a helyszínre pár másodperc alatt érkezik a rendőrség és megbírságol. Példának okáért, nagyobb gyilkosság miatt azonban nincs mentőautó és tűzoltóautó sem. Ők jelenleg nincsenek nyilvántartva Empire City-ben. Pár kereszteződésnél Stop ill. 40-es korlátozott sebesség táblák vannak kihelyezve, ha valaki betartja ezeket, az csak jól jár. Aki folyamatosan 60 km/h fölött száguldozik, annak természetesen számolnia kell a következményekkel. Büntetés jár érte, bezzeg ha egy rendőr autó mellett áthajtunk a piroson, akkor nem nő a körözöttségi szintünk sem. Elég érdekes.
Autók terén a 40-es, 50-es évek járgányait vonultatják fel. Némelyikük kellően lomha mozgású, de egyszerűen élvezet őket vezetni, akár Normal akár Simulator módban. Bár az utóbbi vezetési nehézség a havas és a vizes utakon ad némi kihívást, de ezek idő után teljesen megszokhatóak, főleg nyáron, amikor száraz az út. Kis idő után szükségünk van üzemanyag utánpótlásra is, főleg akkor, ha egy kocsival szándékozunk utazni. Ugyanis van egy achievement, mely szerint egy autóval X mérföldet kell utazzunk, tehát érdemes megszerezni a jutalmat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
