Lidércek árnyékában
Amikor megjelentek az első információk a Shadow or Mordorról, finoman szólva sem voltam elragadtatva a játéktól – valahogy túlságosan vad, a Gyűrűk Ura világától idegen ötletnek tűnt egy szuperképességekkel rendelkező vándor-terminátor, amint egymaga vág véres ösvényt Szauron ork-seregei között. Persze, volt szó trükkös harcrendszerről, nyitott világról, cselekedeteink alapján változó sztoriról is, de hát manapság ez majd’ minden játékról elmondható. Aztán eljött az E3, sikerült a Warner belső standján megkaparintanom egy kontrollert, és ismételten bebizonyosodott, hogy néha túl hamar alkotok véleményt. Merthogy a Shadow of Mordor igen szórakoztató lett, és egyedinek ígért nemezis-rendszere is parádésan jól működik, állandóan meglepetéseket okozva a játékosnak.
A történet alapjai nem túl bonyolultak: a Hobbit és a Gyűrűk Ura könyvek között járunk, és egy Talion nevű gondori vándort irányítunk. Feladatunk a mordori Fekete Kapu őrzése, de unalmas portáskodás helyett a játék legelején szimplán lemészárolnak minket, családunkkal egyetemben. Valahogyan, valamiért azonban a másvilágból különleges lidércképességekkel megpakolva visszatérünk, és azon melegében mehetünk is bosszút állni az orkok, urukok és egyéb csúnyaságok által lakott vidéken.
Talion kedvenc hobbiját gyakorolja [+]
Talion előtt terül el tehát az ekkor még nem felégetett, kiszikkadt pusztaságként megjelenő Mordor, mehetünk bármerre, hogy valahogy végigverjük magunkat Szauron seregének ranglétráján. Ez nem azt jelenti, hogy szép sorban kapjuk a küldetéseket egyik-másik goblin kapitány, ork ezredes, uruk tábornok, emberi haramiavezér kiiktatására, hanem azt, hogy teljes egészében rajtunk múlik, hogy miként állunk neki a harcnak.
Néha a direkt megközelítés a legrövidebb út a sikerhez [+]
A játék egyik kiemelkedően fontos menüpontjában bármikor tanulmányozhatjuk a régió éppen aktuális ranglétráját, kapcsolati hálózatát, ahol teljesen pontosan látszik, hogy melyik tisztnek hány testőre van, milyen extra képességekkel vagy épp félelmekkel, kihasználható gyengékkel rendelkezik. Szintén igen fontos, hogy minden ilyen – amúgy véletlenszerűen generált – karakter rendelkezik saját célokkal, szinttel és egyedi lakóterülettel, taktikákkal. Az igazi élvezetet a rendszerbe az hozza, hogy az egyes ellenfelek maguk is élik az életüket, és beavatkozásunk nélkül is alaposan át tudják rendezni ezt a kapcsolati összefüggés-rendszer. Egyes agresszívebb alakok megpróbálnak rangot lépni valami aljas orgyilkossággal, dicsvágyóbb testőrök megpróbálják kiiktatni a védett személyt és így tovább, ork módra.
Az ork táborokban zajlik az élet, sül a hús, és ömlik a sör – no és olykor a vér is [+]
A legjobban persze mi kavarhatjuk meg a dolgokat, hisz a háló bármelyik tagját kinevezhetjük célpontnak, akit aztán megpróbálhatunk becserkészni a hatalmas pályán. Ez történhet lopakodva, falakat mászva, hátulról, csendben gyilkolászva, de kellő önbizalom esetén akár szemtől szemben rohamozva is – a Batman: Arkham-sorozat által ihletett harcrendszer segítségével itt is simán felvehetjük a versenyt akár tíz-húsz ellenféllel is. Amikor elérünk a célszemélyhez, akkor is több lehetőségünk van, melyek közül a legegyszerűbb egyszerűen a „kard a torokba” megoldás. A kiiktatott ellenség kisebb űrként jelenik meg a nemezis-rendszerben, amire hozzáállástól és rangtól függően minden érintett reagál. Amikor a demóban kinyírtam egy ötödik szintű testőrt, a főnöke például megijedt, egy jobban védhető részre menekült, és pótlásként igen hamar felvett egy első szintű, így igen könnyen elintézhető új goblint maga mellé.
Esélyeinket észrevehető mértékben javíthatjuk, ha lovunkat egy kissé vadabb bestiára cseréljük [+]
Egy másik, igen fontos lehetőség az orkokkal való elbánásban az irányítás átvétele elméjük felett. Ez egy szimpla harci kombó formájában jelenik meg: a megfelelő mennyiségű sebzés bevitele után Talion ráteszi a kezét ellenfele homlokára, mond pár nazgul-szót, és az illető máris a mi lelkes szövetségesünkké válik. Ő más szint kap a kapcsolati hálóban, ráadásul elkezdhetünk neki parancsokat kiadni. Megpróbálhatjuk ráuszítani valakire, szabotázsakciókkal bízhatjuk meg, vagy egyszerűen hagyhatjuk, hogy visszavonuljon a kis fészkére, ezzel kissé békésebbé téve a vidéket. Én rögvest gyilkossági parancsot adtam ki újdonsült ork haveromnak, ami nem egyszerűen a háttérben történt meg egy virtuális kockadobás eredményeként, hanem lejátszódik a játékban: hegyeken, épületeken osonva követtem a havert, aki elbarangolt a célpontjához, kihívta egy vad párviadalra, és… és csúfosan elbukott. Ellenfele rögtön lépett két szintet, épphogy uralni kezdett ork birodalmam (ha átveszed a hatalmat valaki felett, beosztottjai is a tieid lesznek, így megéri egyre magasabb rangra hajszolni az új alattvalókat) pedig rögvest széthullott.
A kézrátétel ebben a játékban tényleg hatásos [+]
Nagyon kellemes megoldás, hogy Talion kudarca sem állásbetöltéshez vezet, hanem beépül a történetbe. Merthogy az iménti jelenet folytatásaként megpróbáltam bosszút állni haveromért, ám az ünneplő horda által körbevett, éppen megerősödött ork monstrum velem is elbánt. Talion ugye megint újjáéledt, ám gyilkosom további szinteket lépett, és egyszeri nyomorult ork bandavezérből az én akcióim nyomán hamarosan a régió kegyetlen vezérévé lépett elő. Vezérré, aki ráadásul lenézéssel a szívében emlékszik ránk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
