Kotoba sura nakushite shimau!

Kotoba sura nakushite shimau! / Nincs szó rá, hogy elmondjam!

Azonban, az egész játék alapkoncepciója a harcra és annak sokszor túlzsúfolásig megtervezett, betáblázott menetére épít, ami azért problémás, mert a mesélés, a story élményének és a mit sem sejtő játékosok informálódásának a rovására megy.

A fő és eredeti elmeséléstől nyomokban ismételten eltérünk nem egyszer, ez tulajdonképpen a már leírt harci központúságra építő játékmechanizmus rákfenéje.

Ha valakit, aki nem is ismeri a sorozatot, a képernyő elé ültetünk, hogy játssza végig, a végére maximum csak annyit tudna mondani; a harcok fantasztikusak voltak, de semmit sem értettem az egészből. Miért ragaszkodik annyira Naruto Sasuke-hez, miért akarja Pain a játék monológusában a Kyuubi-t, kik és mik vannak az Akatsuki-ban és miét utálja a kisöcs (Sasuke) bátyust (Itachi-t)? Igen, pont ez az egyik legnagyobb probléma, ahogy más, Namco Bandai játékokkal is (lásd a Dragon Ball szériát, semmitmondó sztori meséléssel), igaz, sokkal puritánabb körítésben, de az első UNS-ban pl. a töltőképernyők alatt mesélték el a story nagy részét. Arigato, Harakiri.

A képen éppen Lars Alexandersson (a Tekken 6 vendégszereplő karaktere) püföli némi előnnyel Naruto komát. Pedig a szél elem felsőbbrendűbb, mint a villám...

Ezzel együtt a harcrendszer szinte alig változott, a történetet és a vele összekapcsolódó új szereplőket mind-mind megtaláljuk a játékban (még egy vendégszereplőt is, mégpedig nem akárkit; a Tekken 6 Lars-át, akit Masashi-Sensei rajzolt meg ebben a stílusban), sőt, pozitívum, hogy immáron több mellékszereplővel is kalandozhatunk nem egyszer. Természetesen vannak új technikák és mozdulatok, amik elvárhatóak voltak, meg is kaptuk őket, szintén van „Awakening” mód, de ennyi.

A mentési rendszer és egyéb apróságok is megváltoztak. Immáron kis madáretetőknél tudunk állást menteni (egyébként van auto-save is), s mindenek felett; végre van élet a faluban!

"Híd a konohai folyón" - csendélet. A látvány magáért beszél, de abba két csónakba lent, baloldalon egyszerű emberek (nem ninják) hogyan szállnak be?

Ez nagy szó, ahogy az is, hogy végre nincs pop-up-olás, nincsenek tekercsgyűjtő feladatok sem. Igaz, helyette kapunk mindenféle úton-útfélen, dobozokból, madaraktól és békáktól, cserépedényekből és egyéb helyekről összeszedhető anyagokat, matériákat, így a boltozás és üzletelés megmaradt, bár, ennek sincs különösebb lényege az egyjátékos harcokban. Eszközök nélkül is könnyűszerrel lehet nyerni, még nehéz fokozaton is (a netes, keleti játékosok ellen meg úgyis mindegy mit használ az ember, veszíteni fogsz…), talán a nagyobb főellenfelek előtti életerőcsík visszatöltése jöhet jól néha.

Amit viszont érdemes használni és élni a lehetőséggel, az a Jizo mini-szentélyeknél fellelhető szobrok és az imádkozás. Ezzel megnövelhetjük „szerencsénket”, így a keresgélés és a harc is több esetben a mi javunkra fordítható (tipikus Japán játékelem, neveljük a gyerekeket és a felnőtteket az istentiszteletre).

Minato, a Negyedik Hokage; jobban belegondolva, mintha hasonlítana valakire, hm…

Immáron van muliplayer opciónk is, ami azért számít nagy pozitívumnak és előrelépésnek, mert eddig nem volt, most debütált. Vegyes tapasztalatok ismét. Legjobban a Tekken 6 rendszeréhez tudnám hasonlítani, annak minden fránya hibájával és hiányosságával együtt, még a sokat javító patch időszak előtthöz. Szóval, nem a legjobb. Lényege ismételten maga a harc, az „arénás” küzdelmek, bajnokságok, kártyák gyűjtögetésével és fejlődési rendszerrel, ami azért egész jó, persze a sok csatlakozási és session hiba itt is közbeavatkozhat, így az élmény nem a legtökéletesebb. Kapunk 23 interaktív és nyomokban rombolható, szépen megalkotott helyszínt, a faluközponttól a sötét erdőn át, a sivatagig.

Sasuke Mangekyou Sharingan-ja, aki nem tudja, miről van szó; egy Do-Jutsu (szemtechnika), ráadásul a meglehetősen ütős fajtából, jobb nem találkozni vele…

Ismételten két, opcionálisan választható karakter segítőtársnak, akik védekező, támadó állasba is kapcsolhatóak, sokszor jól jöhetnek és mivel minden karakter más-más technikákkal harcol, ill. védi magát, ezért elég változatos és kaotikus helyzetek is kialakulhatnak a harctéren. A történetben természetesen az adott helyzethez kapcsolódó és oda illő segítőtársak csatlakoznak hozzánk. Összesen 44 karakter közül választhatunk, persze sokuk alapból nem elérhető, tehát fontos végigmenni a story módon, ill. keményen ráfeküdni a pontok gyűjtésére és mellékküldetések megoldására, ha mindannyiukat meg szeretnénk szerezni (és ez most nem a Pokemon:). Nem lesz egy sétagalopp, ilyen szempontból van tartalom és kihívás bőven a játékban.

Dakedo hitotsu dake wa nokotteta, / S csak egy dolog maradt,

A kézzel, a Ninja Világ vásznára festett hátterek, a külön játékhoz írt zene, Chikayo Fukuda művészi komponálásában, mind magasra tették a mércét, így ilyen szempontból egy szavunk sem lehet, nagyjából minden remekül néz ki, minden zene és hang passzol a játékhoz. A karakterek megjelenítése ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, főleg a cell-shaded motor legalapvetőbb és legtipikusabb problémája; a kontúrok enyhe megléte és a fogazott, recés vonalvezetések, amik valamennyire rontják a prezentáció összképét, esetenként a kameraállás miatt a karakterek árnyékai csúnyán vetülnek a földre, recések és pixelesek.

A feliratozott dialógus részek, melyekből bőven van a játékban. Akár a JRPG elemek közé is sorolhatnánk őket, azok mindennemű rossz tulajdonságával és szokásával együtt; sajnos itt sem túl izgalmas hosszú percekig olvasni őket, legtöbbször szinkron nélkül…

Ezen hibák ellenére a játék szépen adja vissza a rajzfilmet és annak vizuális hangulatát, sokszor szebben is, mint magát az anime-t rajzoló és animáló Studio Pierrot. Azonban mint mindennek, ennek is ára van. A töltési idő ismételten hosszadalmas a telepítések ellenére is, főleg egyes bevágások, cutscene-ek után érezzük úgy magunkat, hogy elalszunk egy ültő helyünkben, vagy a körmünket rágjuk éppen egy-egy izgalmas harci jelenet után, várva a folytatást.

A félig-meddig már Kyuubi-vá átalakult Naruto. Még Orochimaru is megsínyli a harcot, sőt, Sakura is kap egy kicsit az érzésből, ami miatt ismételten önutálatba fordul főhősünk...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!