Határvidék

Sokféle ember létezik – a humor pedig aztán végképp teljesen szubjektív dolog. A Gearbox írói szerint például a Buttsville városnév már önmagában is fergeteges poén, ha pedig valaki visítva kommunikál, az minimum megkétszerezi mondandója humorkvóciensét. Én e tekintetben radikálisan más véleményen vagyok, ami általában igencsak megnehezíti a Borderlands-játékok élvezetét – ezért is volt akkora élmény számomra, amikor végre valaki más is szóhoz jutott ebben az amúgy rengeteg lehetőséget kínáló világban. A Tales from the Borderlands a később igen csúfos véget ért Telltale stúdió egyik legjobb miniszériája volt, amely egy nagyszerűen megírt történetet mesélt el ebben a furcsa sci-fi western univerzumban.

A Telltale összeomlásával úgy tűnt, hogy ilyesfajta narratív Borderlands-játékra nem lesz több lehetőség, de a Gearbox kanadai csapata végül megkapta a lehetőséget egy újabb „széria” elkészítésére. (Az idézőjelek oka az, hogy az egyébként öt fejezetre felosztott New Tales kizárólag egyben kapható.) Az eredeti írók közül senkit nem igazoltak le, így a hangulat sokkal inkább az eredeti Borderlandsekhez áll közelebb, és nem a Telltale-feldolgozáshoz – azt pedig mindenki majd eldönti, hogy ezt pozitívumként vagy negatívumként éli meg.

[+]

A játékban főszerepet kapott karakterek személyiségén is azonnal látszik, hogy az írók a harsány, arcbamászó stílust kedvelik: az életét kisstílű csalóként tengető Octavio pofájánál talán csak irreális álmai nagyobbak, nővére, a céges kutatóként egy űrbázison dolgozó Anu egy mindent túlizguló, a személyes kommunikáció terén elképesztő kihívásokkal küzdő alak, Fran pedig lebegő székében elsősorban azért aggódik, hogy az őt érő sorozatos inzultusok hatására nehogy megint kijöjjön belőle az erőszakos tömeggyilkos. A három lapaj egy céges invázió kapcsán talál egymásra Fran kisvállalkozásában, itt eldöntik, hogy mindenki számára az lenne a legjobb, ha kirabolnának egy ősi Vaultot, a váratlanul sikeres akciót követően pedig jobbára az innen zsákmányolt zöld kristály, illetve az arra vágyó erők körül kanyarog a történet.

A hangsúly a történetmesélésen van – a játékmenet a műfaj hagyományainak kifejezetten sekélyes: így tehát a New Tales from the Borderlands is egy nagyon hosszú „átvezető jelenet”, amit néha QTE-k vagy párbeszédek szakítanak meg, és igen ritkán még valami aprócska helyszínt is bejárhatunk. A QTE-jelenetek szinte elronthatatlanok – a tízórás történetben ez velem nem is esett meg –, így a történet alakulását elsősorban az szabályozza, hogy a karakterek közti beszélgetésekben milyen döntéseket hozunk. A játék statisztikát vezet a főszereplőink közötti viszony állapotáról, és a végjátékban az opcióinkat, illetve a végső kimenetelt az szabályozza, hogy ezeket milyen magasra tudjuk tornázni. Sajnos e mércék alakulását nem feltétlenül a logika vezérli – nálam megesett, hogy két karakter közt minden döntésemmel kifejezetten javítani akartam a viszonyt, de a fejezetvégi összesítésben az látszott, hogy kapcsolatuk mégiscsak megromlott.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!