Mélyen vannak azok a gyökerek...

Nem valószínű, hogy bárki korábban hallott volna az OPQAM nevű cégről. Az argentín székhelyű csapat első és eddig egyetlen játéka a Project Root, ami jobb híján azt fejezi ki, amiről a játék szól: visszatérni a gyökerekhez. Ebben az esetben a régi lövöldözős (shoot 'em up vagy shmup) játékok gyökereiről van szó, arról a műfajról, aminek manapság alig van aktív, és a mainstream közönség által elérhető tagja. A játék ennél fogva bizonyos értelemben hiánypótló lehet, minősége azonban (vagy inkább annak hiánya) megakadályozza abban, hogy valós alternatívaként kezeljük.

A távoli jövőben járunk. A világ energiapiacát egyetlen nagyvállalat, a Prometheus Corporation uralja. Ők állítják elő és szállítják az elektromos áramot a világ minden városába. A folyamatosan kifejlesztett új technológiáknak hála lenyomhatták az árakat, így a Demetrio Watts által vezetett cég szó szerint világuralomra tett szert. Ez persze nem mindenkinek tetszik. Miután egy kis csoport tudomást szerez Watts embertelen terveiről, akcióba lépnek, és megpróbálják legyőzni az elnyomó vállalatot. Mi pedig a legfőbb reménységük leszünk ebben a történetben, amennyiben bírjuk idegekkel.

A Project Root irónikus módon közel sem annyira klasszikus shmup, amennyire a készítők sugallni próbálják. A hagyományoktól eltérően nem kötött pályán mozgó, pixelpontosan megtervezett szintek vannak, a fejlesztők jobbnak láttak nagy, nyílt terepeket létrehozni, amik felett többé-kevésbé szabadon repkedhetünk helikopter-űrhajó hibrid járművünkkel. A feladat pedig innentől kezdve adott: a meghatározott légi és földi célpontok felkeresése és elpusztítása. A kamera fixen az űrhajónk felett és mögött helyezkedik el, ami több szempontból sem szerencsés.

Mivel kicsiny légi alkalmatosságunk kizárólag előre tud lőni (géppuskát és rakétát is), a mindenhonnan érkező ellenfeleket csak folyamatos forgolódás árán tudjuk kimanőverezni illetve levadászni. Már az első pályán szembesülünk a végtelenül rosszul balanszolt játékmenettel: saját magunk egyszerűen túl lassúak vagyunk, sok ellenfél jóval fürgébb, így a legkisebb ellenségeket és csak kínkeserves forgolódás után tudjuk lelőni. Fegyverzetünk szánalmasan gyenge, a földi célpontok felett hosszasan kell időznünk, amíg rakétáinkkal kilőjük. Az űrhajó fejleszthető, ehhez szinteket kell lépni (vagy pályákat teljesíteni), de már az első szintlépéshez is szó szerint órákat kellene lövöldözni, ami ilyen körülmények között lehetetlen, vagy hívjuk inkább mazochizmusnak.

Tény, hogy ez a műfaj a kihívásról is ismeretes, de a Project Root nem azért nehéz, mert szándékosan így lett megtervezve. Nem a játékos képességein múlik, hogy tovább jut-e. Egyszerűen irreális és rossz az egész. Némelyik ellenfél olyan tűzgolyókat lő ránk, amik nevetséges módon kilométereken keresztül is kergetnek bennünket, mások, amíg mi szánalmas gépfegyverünkkel püttyögünk, egész rakétavihart okádnak körénk. Energiánk pedig hamar elfogy, és mivel a pályákon egyáltalán nincsenek ellenőrző pontok, ha elfogynak az életek, akkor a legelejéről kell kezdeni mindent.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!