Magányos Ronin

“A szamurájok kora a végéhez közeledik, de szellemük tovább él. Új lehetőségek várnak ránk túl a horizonton.”

A Team Ninja csapatát nyilvánvalóan senkinek nem kell bemutatni, hiszen a csapat közel harminc éve szállítja a jobbnál jobb akciójátékokat (és a Ninja Gaiden 3-at). Nevük leginkább a szerteágazó, de jó ideje pihenő Ninja Gaiden- és Dead or Alive-szériákról, illetve az utóbbi időben a Nioh-játékokról ismert, de nekik köszönhetjük a tavalyi Wo Longot is. Számtalan rajongót szereztek ezekkel az alkotásokkal, még akkor is, ha design terén viszonylag konzervatív csapatról is van szó - például nyílt játékvilággal még sosem próbálkoztak meg. Pont ezért volt örömteli hír, amikor bejelentették a PlayStation 5-exkluzív Rise of the Ronint, amely a fejlesztői leírás szerint majd megpróbálja a korábbi projektekben látottakat egy óriási világban elhelyezni, ahol arra megyünk és azt csinálunk, amit csak akarunk. Hosszú várakozás és kilencévnyi fejlesztés után végre befutott a játék, én pedig tettre készen vártam, hogy belevethessem magam az eseményekbe. Rólam tudni kell, hogy bár a történelem nem az erősségem, témája miatt kiemelten vártam a Ronint, az pedig számomra külön extra volt, hogy ezúttal a fantasy elemeket teljesen mellőzték a készítők.

[+]

A Rise of the Ronin története 1853-ban indul, amikor az amerikaiak fekete hajói megérkeznek Japán partjaihoz, hogy a diplomáciai kapcsolatok építését temérdek ágyúval elképzelő Perry kapitány megkezdhesse kulturálisan és emberileg oly érzékeny együttműködését a távol-keleti országgal. Sokak meglepetésére a sógun nyitottnak mutatkozik a tárgyalásokra, hiszen azzal, hogy a nyugat és a kelet végre hivatalosan is találkozik, egy új korszakba léphet az országa, a fejlődés pedig jó, de legalábbis jövedelmező dolog. Legalábbis ez a terv, mert a valóság nyilván nem ilyen egyszerű - hiszen mindig akadnak olyanok, akik az előrehaladás útjába állnának és megpróbálják megakadályozni a tárgyalásokat. Esetünkben két nagyobb japán frakció jön létre, akik nem csak egymás ellen hadakoznak, de ha kell, hát a britekkel és az amerikaiakkal is.

[+]

A játékot elindítva három nehézségi szint közül választhatunk, melyek közül átlagembernek először a közepes való. Ezek után jön az a rész, ami miatt a játék nálam rögtön pluszponttal indult: a karakterszerkesztő. Akik szeretnek az ilyesmivel pepecselni, azok itt akár órákat is eltölthetnek, a fejlesztők ugyanis egy megdöbbentően részletes rendszert tettek le az asztalra, ahol nem is egy, hanem egyből két szereplő kinézetét is saját ízlésünk szerint alakíthatjuk ki. Bár ennek megfelelően két fő karakterünk is lesz, irányítani csak az egyiket tudjuk - ennek szerepéről még spoilermentesen sem szeretnénk sokat írni. A lényeg az, hogy egy elbaltázott merénylet után elszakadunk egymástól, és eztán egyik fő feladatunk az lesz, hogy megkeressünk társunkat, már ha életben van egyáltalán a szerencsétlen. Ahogy az várható, a mentőakció nem egyszerű dolog, mi viszont ennek kapcsán részesei leszünk a japán történelem néhány apróbb, ám annál lényegesebb pillanatának.

[+]

Ahogy korábban is említettem, a Rise of the Ronin nyílt világban játszódik, amelyben nem is egy, hanem egyből három nagy helyszínt kapunk. Yokohama, Kiotó és Edo (a majdani Tokió) triója nem világrengető méreteivel fogja meggyőzni a játékosokat, de még így is elég méretes helyszíneket sikerült a készítőknek összehoznia, és ami még fontosabb, tennivalóból is rengeteget kapunk. A területeket mindig a két nagy frakció uralja, a küldetések teljesítésével pedig egyik vagy másik félhez kapunk reputációt, ezzel némileg alakítva a fő történet alakulását is. Míg a nagy központi cselekmény egy kiválóan megírt sztori, addig sajnos azt kellett észrevennem, hogy a mellékküldetések már nem hozzák ezt az élményt, még akkor sem, ha nagyritkán belefut az ember egy-két érdekesebb misszióba. Egy idő után így elengedtem azt, hogy kimaxoljam a programot, mert kezdett egyre unalmasabb lenni az összkép és szinte csak az utamba eső küldetéseket teljesítettem. Ettől függetlenül nyilván lesznek olyanok, akik az összeset bevállalják majd, nos, nekik sok sikert és kitartást kívánok, mert munkájuk jó ideig el fog tartani.

[+]

A helyszínek több régióra vannak osztva, melyekbe bármikor ellátogathatunk, de a gyorsutazási pontokat nekünk kell felszabadítani (ezek egyben mentési pontok és az életünket is visszatöltik), ugyanis azokat kisebb-nagyobb ellenséges csapatok, esetleg ismertebb szökevények uralják. Amennyiben végzünk velük, a terület felaszabadul, és visszatér az élet a rendes kerékvágásba. Érdemes szót ejteni itt arról hogy a játék másik nagy kedvenc pontja számomra, hogy bár open world alkotásról van szó, az mégsem teljesen kihalt, hétköznapi emberek járnak mindenfelé, azt az illúziót keltve, hogy valóban egy élő világot látunk. Persze mindez némileg csalóka, hiszen egy előre beprogramozott dologról van szó, de jobban örültem ennek, mintha csak annyit kapunk, hogy minden sarkon áll egy NPC, aki ugyanazt az egy mondatot ismételgeti napestig.

[+]

Beszéljünk egy kicsit a játék egyik, ha nem a legnagyobb erényéről, a harcrendszerről. Jó, rendben, biztos vagyok benne, hogy ezen senki nem fog meglepődni, hiszen mégiscsak a Team Ninjáról van szó, de amit a srácok-lányok összehoztak ezen a téren, az valami fantasztikus lett! A játék legelején lehetőségünk nyílik arra, hogy kiválasszuk két fő fegyvertípusunkat, de szerencsére ez nem végleges döntés, hiszen a végigjátszás során bármikor válthatunk egy másik eszközre, ha úgy érezzük, hogy valami újat szeretnék megtapasztalni. Legyen szó a klasszikus katanáról, a kalózpengékről, a brit tiszti kardokról és szuronyos puskákról, a lándzsákról, vagy éppen az olyan finomságokról, mint a naginata vagy odachi, előbb-utóbb mindenki meg fogja találni azt az eszközt, ami a személyes stílusához a legjobban illik. Én maradtam a jól bevált katanánál és páros kardnál, bár legtöbbször inkább az utóbbi használtam. Ezeken felül lesz egy másodlagos (sőt, technikailag inkább harmadlagos) fegyverünk is, amely a távolsági harcok kedvelői számára adhat eszközöket, de a puskák, íjak és pisztolyok csak korlátozottan használhatók a minimális muníciómennyiség miatt (plusz nem is annyira hatásosak, mint a kardok).

[+]

A különböző fegyverekhez eltérő harci stílusokat is kapunk, amelyek hasonlítanak a Nioh-játékokban látottakhoz. Ezek lényegében egy kő-papír-olló rendszer elemei, és így természetesen alaposan megkönnyítheti életünket, ha a megfelelő helyzetben mindig a megfelelő technikára váltunk. Persze ez nem kötelező, de sokkal egyszerűbb lesz az életünk e rendszer használatával. A váltásra valós időben van lehetőségünk, és egy ellenséget kiválasztva, annak HP-csíkja mellett látható, hogy az adott stílus hatásos-e ellene, vagy inkább érdemes valami mással próbálkozni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!