Ellenfelek, harcrendszer, játékmechanizmus
Ellenfelek, harcrendszer és játékmechanizmus ismertetése
Megmondom őszintén, hogy bár voltak jó pillanatai a játéknak az előtt is, hogy a városba értem volna, azt a néhány részt leszámítva azért ott eléggé lapos volt. Viszont innentől kezdve óriási hangulatbombának lehet nevezni a Downpourt, mert amint megjelennek a mellékküldetések, és végre szabadon bóklászhatunk Silent Hill nyirkos utcáin, a játék teljesen megváltozik (nyilvánvalóan pozitív irányba).
És hogy miért? A felfedezés élménye, ahogy különböző dolgok után kezdünk el kutatni s találjuk meg azokat, vagy új, eddig ismeretlen helyszínekre tévedünk és szerzünk új küldetéseket, óriási élménnyel töltik el a játékost. Hihetetlen hangulatos ebben a mesterien megalkotott világban járkálni, az ember szinte úgy érzi, mint ha ő maga is ott lenne (én így éreztem). A néha néha felcsendülő vészjósló muzsika, és a távoli ködben kirajzolódó ellenfelek a tetőfokig pumpálják az adrenalint.
A groteszk, torz szörnyek jelentősen megváltoztak az előző részekhez képest. Nem csak kinézetükben kell keresni a változást, hanem tulajdonságaikban is. Ezek a lények már okosak; képesek csapatban támadni, és taktikákat alkalmazni, s mindent bevetni csak azért, hogy végezzenek velünk. Példaként azt tudom felhozni, hogy először bekerítenek, majd mikor már nem tudok hova menekülni, az egyik rám ugrik, s míg próbálom azt lerázni, egy másik szörny nekem esik, mely támadása ellen esélyem sincs védekezni. De olyan is előfordult már, hogy egy lény egyedül volt, s így nem mert megtámadni engem, mert győzelmét nem vehette biztosra, ezért inkább hátrálásba kezdett, amint közeledtem felé. Továbbá vannak olyan ellenfelek is amelyek félnek zseblámpánk fényétől, másokat pedig pont az vonzza, így érdemes csínján bánni fényforrásunkkal. Olyanok is akadnak, melyek távolról meg tudnak bénítani az üvöltésükkel, így ezek ellen külön módszert kell kieszelni. Az egyik kedvencem (amely sok-sok fejfájást is okozott) pedig egy láthatatlan lény, melynek lelke egy a közelben lévő próbaba. A lénynek csak az árnyékát lehet látni, így szükséges az ellene való harc során a zseblámpa használata. Ezek a lények csak akkor tűnnek el véglegesen, ha a forrásukat, azaz a próbabát megöltük. Van egy vörös képződmény is, mely néha üldözőbe vesz, és csak menekülni lehet előle (elég sok videóban lehetett már látni). Ez az egyik meghatározó ellenfél, amely végigkíséri a játékot, és van egy másik, de arról szándékosan nem írok, mert az sokkal misztikusabb, és összetettebb lény, de annyit elárulok, hogy fontos szerepe van.
Az előző fejezetben említettem, hogy a harcrendszer kiválóra sikerült. Igen ám, de nem mindig tanácsos harcba keveredni, sok esetben jobb, ha szimplán elmenekülünk. Ugyanis könnyen megeshet, hogy harc közben törik szét a kezünkben az előtte tökéletesen bevált kézifegyver; legyen az vasvilla, ásó, fejsze, serpenyő, szék, vagy akármilyen más tárgy, ami támadásra használható.
Felszerelésünk továbbá korlátozott; tényleg csak annyi fegyvert vihetünk magunkkal, amennyit a valóságban is tudnánk. Egyedül a pisztolyt tudjuk eltenni, mert az elfér a zsebünkben, azonban minden más támadóeszközt csak ideiglenesen tudunk magunknál tartani (igen, a sörétest is), amíg a kezünkben fogjuk őket. Ne várjuk tehát azt, hogy a főhős elrakja a végtelen mélységű erszényébe az összes felszedett fegyvert, és azokat bármikor elő is tudja venni. Nem, ez teljesen a valóságra épül, ahogy a sérülések, s annak hatásai, illetve a fegyverek elhasználódása is. Itt már tehát látszik, hogy próbálták vegyíteni a Shattered Memoriesból megismert menekülős játékmódot a klasszikus Silent Hill-es játékformával. Ezt lényegében maradéktalanul teljesítették.
Nincs továbbá életjelző csík sem (ez a funkció az eddigi részekben is csak az inventoryból volt leolvasható); ehelyett Murphy külseje, mozgása, és beszéde árulkodik arról, ha valami baj van. A sérülések által véres lesz szereplőnk ruhája, sántítani kezd, fogja az oldalát, néha sóhajtozik s nyög is egyet. Életünk azonban továbbra is a szokásos módon tölthető fel: a játék különböző helyszínein eldugdosott elsősegélycsomagok használatával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
