Bevezető

Tom Clancy nevét -az e cikket olvasók- talán sokkal jobban ismerik videójátékok borítójáról, mint a remek regényeiről vagy az ezekből készült filmekről. Neve mára összeforrt a kémkedéssel, a titkos katonai hadviseléssel foglalkozó regényekkel, melyek mellett több dokumentarista jellegű művet is írt. Az olvasók vagy filmkedvelők körében ismert Jack Ryan alakja szinte ugyanolyan legenda, mint e cikk hőse Sam Fisher.

Egyszemélyes hadsereg

Sam Fisher kalandjai 2002-ben kezdődtek mikor megjelent a Splinter Cell első része. A különleges ügynököt „3rd person” nézetű taktiakai akciójátékban irányíthattuk melynek legjellemzőbb eleme a lopakodás volt. A pontos tervezés, az adott helyszín minél alaposabb ismerete elengedhetetlen volt a feladat sikeres teljesítéséhez.

A Conviction szakít ezzel a hagyománnyal. Az előzetes videók alapján előre lehetett tudni, hogy Sam ezúttal nem azt a kifejezetten bujkálós stílust fogja használni, mint eddig. A rajongók egy része ezen, majd később az új képességeket bemutató videók alapján csalódásként élte meg az újításokat, könnyűnek és a Splinter Cell hagyományaival történő teljes szembefordulásnak kiáltotta ki azt.
Mindez tény, de manapság egy játékot nem lehet eladni újítás nélkül. A játék magját meghagyva csak a történeten változtatni elég kockázatos dolog lett volna, főleg négy év után.

A történet egyszerű. Rosszfiúk, összeesküvés, magas politikai szint és csak egy ember segíthet Sam Fisher. Sam lassan „nyugdíjas” korba lép, így már nem igazán érdekli ilyesfajta móka, de amint a halottnak hitt lányáról, Sarah-ról hintenek el neki egy kis infót, máris akcióba veti magát.

Egy jó múlt után legalább ugyanilyen jövőt vártunk, lássuk sikerült e teljesíteni az elvárásokat!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!