Ön a gyilkos osztagból van?
Amikor anno 2020-ban bejelentették, hogy a Rocksteady berkeiben készül a Suicide Squad: Kill the Justice League sokan felkapták a fejüket hiszen e stúdiónak köszönhettük az Arkham-trilógiát. Sokak számára Batman legutóbbi kalandjai a mai napig felejthetetlenek, így vélhetőleg tömegek szavaztak jóelőre bizalmat a programnak. Személy szerint engem annyira nem izgatott fel a téma mert az Öngyilkos osztagnak eddig nem vagyok valami nagy rajongója, amikor azonban kiderült, hogy milyen játék is lesz ez, elkezdtem kicsit jobban odafigyelni a projektre. Sokakat elszomorított a tény, én viszont örültem neki: a Suicide Squadot egy nyílt világú live service looter shooternek szánják a fejlesztők, bennem pedig azonnal felmerült az e kategóriába tartozó Destinyben eltöltött több ezer órám. Ekkor még nem tudtam hogy figyelnem kellett volna a baljóslatú jelekre – én bizalmat szavaztam a játéknak amelyet a múlt hétvégén be is fejeztem és valószínűleg soha többé nem is veszek elő. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elejéről!
[+]
A Kill the Justice League alapsztorija szerint néhány évvel járunk az Arkham Knight befejezése után, központi helyszínünk pedig Metropolis, pontosabban annak egy nagyon kicsi szelete. Itt ugrunk fejest az akcióba, ugyanis a várost Brainiac, az idegen életforma támadta meg, az Igazság Ligájának legtöbb tagját pedig nagyon hamar kifektette és saját maga mellé állította némi földönkívüli agymosásnak köszönhetően. A helyzetet megoldandó érkezik meg A.R.G.U.S. osztag, illetve az azt vezető Amanda Waller, aki jó szokásának megfelelően gyorsan összerántja az Öngyilkos osztagot amibe túl sok beleszólásunk nincs köszönhetően a fejünkbe ültetett robbanószernek. A feladat egyszerűen annyi, hogy végeznünk kell a világ legnagyobb hőseivel, mert ha elbukunk, akkor nem csak a város hanem a világ nagy része is elpusztul, a túlélők pedig egy idegen istenszerűség szolgái lesznek. Mondani könnyű, ideje tehát a tettek mezejére lépni.
[+]
A játékot elindítva egyből egy hosszú tutorialt kapunk, amelyben kötelezően végigvezetnek minket mind a négy választható karakter (Harley Quinn, Deadshot, Captain Boomerang, King Shark) képességein. Mivel viszonylag nagyobb távokat kell megtennünk, így mindegyik szereplőnek van egy sajátos megoldásra a repülésre, melyeket lényegében a hősöktől (pontosabban a bázisukról) lopunk el. Nem nehéz megtanulni a használatukat, viszont eléggé idegesítő, hogy mindenkivel le kell tolni a kötelező köröket mielőtt a valódi harcokba ugorhatnánk. Ha sikerült teljesítenünk ezt a csekély feladatot, akkor nincs más hátra, mint kiválasztani a fő karakterünk és jöhet a móka.
[+]
A Kill the Justice League egyedül is játszható, de a legjobb élményeket akkor kapjuk, ha sikerül három másik játékost összerántani egy kooperatív meccsre. Amennyiben híján vagyunk a pajtásoknak, akkor sincs gond, mert a program botokkal helyettesíti őket, közöttük pedig harcon kívül bármikor válthatunk. Mivel már több hasonló stílusú játékkal próbálkoztam az évek során, a játékmenet túl sok újdonságot nem hozott: kapjuk a küldetéseket, miközben harcolunk a ránk támadó ellenségekkel, közben fejlődünk és persze várjuk a loot-esőt (gondoltam én naivan). Na, a problémák itt kezdődnek. Egyrészről a bejárható terület roppant mód kicsi, Metropolis egy kis csücskét kapjuk meg, ráadásul teljesen kihalt az egész megaváros. Persze a történet megpróbálja elmagyarázni, hogy miért is bujkál a lakosság, de abszolút érezhető, hogy ez csak egy utólag kitalált felszínes porhintés. Ezt csak tetézi, hogy a program a vonulásunk során konkrétan odateleportálja a látóterünkbe az ellenfeleket, tehát tulajdonképpen mi vagyunk Brainiac inváziójának központja, és ha elmennénk horgászni egy kicsit, senki nem zaklatná a sokat látott várost.
[+]
És ha már ellenfelek: viszonylag sok típus is akad, de sajnos hosszú távon egyáltalán nem élvezetes velük harcolni. Személyes problémám volt például az, amikor a játék beveti azt a trükköt,hogy a lények csak akkor sebződnek, amikor a kritikus pontjukat találjuk el. Elméletben ez oké is lehetne, de akkora káosz van a harcok közben, hogy nincs az embernek kedve vagy ideje arra, hogy ilyen piszlicsáré dolgokra is odafigyeljen. Láthatóan időhúzás miatt valósult meg ez az ötlet, mert különben túl hamar végeznénk a dögökkel. Arról nem is beszélve, hogy a küldetések többsége egy kaptafára készült: lődd ki a szörnyeket, hogy kilőhesd a három kristályt, hogy kilőhesd a nagy gépet, hogy utána továbbmehess, vagy esetleg biztosítsd a kísért jármű útját. Vagy ott van amikor civileket kell kimenteni egy-egy épületből és odavinni őket egy buszhoz, de ezek is olyan sután lettek megoldva, hogy csak fogja az ember a fejét. A készítők konkrétan még a cipelés animációját is megspórolták, simán csak beleteportáljuk őket egy kis gömbbe aztán máris jók vagyunk úgyse lesz semmi bajuk. Szintén nonszensz, hogy minden lényen nagy lila foltok jelzik, hogy hová kell lőni; ez alapból is marhaság, hát még a tankokon és helikoptereken.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
