Egy aprócska kalandocska

Az idősebb játékosok egész biztosan emlékeznek Charles Cecil nevére. A brit úriember a Broken Sword sorozat és a Beneath a Steel Sky játék alkotójaként szerzett elvitathatatlan érdemeket, és véste be magát a kalandjáték rajongók emlékezetébe. Éppen ezért volt nagyszerű hír a műfaj kedvelői számára, hogy a független játékfejlesztő csapat, a Pewter Games Cecil irányítása és útmutatása mellett készítette el legújabb kalandjátékát. A The Little Acre egy szívvel-lélekkel megalkotott, csodálatos produkció, amire nem lehet haragudni. Márpedig lenne miért, mert sajnos arcpirítóan rövidre sikeredett.

Az 1950-es évek Írországában járunk, történetünk főszereplője egy kis család, pontosabban az apa, Aiden, és cserfes kislánya, Lily. Egy kis farmon élnek a vidéki tájon, és a nagypapát keresik, ő ugyanis szőrén-szálán eltűnt. Hamar kiderül, hogy nem egyszerű esetről van szó: főhősünk apja egy furcsa gépezetet készített, amivel egy misztikus világba utazott. Kissé ügyetlen, csetlő-botló kalandorunk megtalálja a titok nyitját, hogy aztán minden lében nyolc kanál, bajkeverő kislánya is kövesse, és mindenféle kalandokba keveredjenek a furcsa, idegen világban.

Mindezt az ír fejlesztők produkciója egy teljesen hagyományos kalandjáték formájában meséli el, ami keveri a „point & click” és a közvetlen irányítású, fix kameraállású mechanikákat. A játékmenet semmi újdonságot nem vonultat fel, sőt inkább azt lehet mondani, hogy kezdőknek és gyerekeknek lehet ideális. Minden képernyőn egyértelműen jelölve vannak a felhasználható tárgyak (elég csak a közelükbe mennünk), és nincsenek bonyolult logikai feladványok. A komolyabb játékra vágyóknak ez rossz hír, mert a műfaj veteránjai valószínűleg a kisujjukból rázzák ki a megoldást minden helyszínen, de azok számára, akik idegenkednek ettől a stílustól, tökéletes belépő lehet.

Ironikus módon a játék legösszetettebb része talán az eleje, amikor is a család háza körül tevékenykedünk, de itt sincsenek igazán komoly feladványok. Mintha erre a részre több idő jutott volna a fejlesztésből, nemcsak a gyönyörű, kézzel rajzolt hátterek, de a párbeszédek, szövegek is jobban ki vannak dolgozva. Megismerjük a család körülményeit, gondolatait, a parádés, rajzfilmszerű animációk pedig gondoskodnak róla, hogy a szívünk csücskébe kerüljön a két főszereplő.

Kedves, de rövid történet

Épp ezért olyan nagy csalódás, hogy a játék második fele még az elsőnél is egyszerűbb, lineárisabb formát követ, és gyakorlatilag egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány olyan pillanat és helyszín van, ahol több időt eltöltünk a továbbhaladásig. Sajnos a The Little Acre egy szörnyen egyszerű játék, és mindennek a tetejébe még elképesztően rövid is. Az első végigjátszásom, amelynek során mindent megnéztem, meghallgattam a szereplők megjegyzéseit, és egy-két helyen még gondolkodnom is kellett, mindössze 1 óra 54 perc volt. Komolyabb kalandjátékoknak csak a nyitánya ennyi, nem hogy az egész. Ez jól példázza, mennyire egyszerű játékkal van dolgunk.

Pedig nagyon jó lett volna, ha ebből az ötletből egy hosszabb, szerteágazóbb alkotás születik. Cecil ráhatása érezhető, mind a látvány, mind a karakterek szempontjából. Az egész gárda szerethető, igazi egyéniségek, jól megírt, ügyesen animált szereplők, akik egy jóval epikusabb kalandban is megállnák a helyüket. Az is látszik, hogy vannak helyszínek (például a gát), amik önmagukban is sokkal nagyobb szerepet kaphattak volna. Az a kevés, amit a játék kínál, tényleg szívvel-lélekkel ki lett dolgozva, gyönyörűek a rajzok, a hátterek, mindenhol ül az ártatlan humor, egész egyszerűen nem lehet haragudni a játékra, még azután sem, hogy szembesülünk a rövidségével.

Maga az irányítás egyébként teljesen jól működik. A legtöbb esetben szereplőinket közvetlenül a kontrollerrel vezéreljük, a különböző tárgyakat pedig a különböző gombokkal vehetjük fel vagy használhatjuk. Az inventory is fapados, tulajdonképpen csak egy gyorsmenü, amiből kiválaszthatjuk az épp nálunk lévő tárgyat – soha nem lesz szükség egynél többre. Esetenként karakterünk nem mozdul, hanem nekünk kell rákattintani a kép valamely részére egy kurzorral. Ezek a jelenetek is jól működnek, a két metódus jól megfér egymás mellett. Az viszont furcsa anomália, hogy a főmenü néha nem azonnal reagál a gombnyomásokra, és az is egy kissé zavaró – bár a játékmenetet nem töri meg komolyabban –, hogy képernyőről képernyőre lépve mindig néhány másodpercet tölt a játék.

Rendkívül aranyos, szívhez szóló kis kaland a The Little Acre. Az ír fejlesztők kitettek magukért, de csak remélhetjük, hogy következő projektjükhöz sokkal több pénz és idő áll rendelkezésre, mert ez a nyúlfarknyi történet nem jó másra, mint megmutatni egy kezdőnek, hogy működnek a kalandjátékok. Manapság már konzolokra is találni sokkal komolyabb, hosszabb, tartalmasabb darabokat is a műfajban. Reméljük, ehhez ők is felnőnek.

Pro:

• Szerethető karakterek és történet;
• Gyönyörű látvány, vicces animációk;
• Nagyszerű szinkron;
• Könnyű kezelhetőség.

Kontra:

• A műfaj kedvelőinek semmiféle kihívást nem nyújt;
• Extrém rövid.

60

dreampage