Új hozzászólás Aktív témák

  • llax

    senior tag

    válasz cucka #40404 üzenetére

    Nem csak az átvitelről szól a dolog... Van néhány egyéb, aprócska, tényleg jelentéktelen különbség :)

    Egy hangszórónak is van mindenféle saját torzítása.
    HiFi-nél a gyártó mindent megtesz ennek mérsékléséért, akár az érzékenységet is beáldozva (ha a magas érzékenység is cél, akkor aranyárban lesz). PA-nál már kevésbé számít, némi minőséget is beáldoznak a nagyobb érzékenységért. Gitárhangszórónál a torzítások csak annyira számítanak, hogy két, azonos típusú hasonlítson egymásra, egyébként a hibái teljes mértékben az adott típus karakteréhez tartoznak.

    HiFinél fontos a végfok jó damping faktora, hogy a Lorentz-erőt kihasználva a hangszókat minél jobban megzabolázza. Kombónál vagy fejnél az áramvisszacsatolás gyak. értelmezhetetlenné teszi a damping faktort.

    Ha mégis átvitel:

    HiFi hangszínszabályzó vs. tone stack. Az elsőnél a cél a nyílegyenes átvitel beállíthatósága, akár a kiiktathatóságával is. Gitár tone stack-eknél egyenes átvitelt majdnem lehetetlen beállítani, "alapállásban" valahol 500-800Hz között lesz egy 6-10dB-es beszakadás. Jelentős részben ettől lesz egy kombó/fej hangja Marshall-os, Fender-es, stb... Mindenféle "bright" és "presence" kezelőszervekkel még tovább cikkcakkozhatod az átvitelt, ha éppen az esik jól.

    HiFi hangládánál minden eszközzel azon vagy, hogy a frekvencia és fázismeneteket kivasald. Ahol kell csillapítóanyaggal tartod féken, ahol kell mankót teszel a hóna alá (dobozméret, reflex, passzív membrán, stb.), máshol a hangváltó nyúl bele...
    A gitárhangszórót csak úgy (gyakrabban) freeair módon beb.ccintod egy ládába, oszt' üvöltsön kedvére... Ha mégis zárt a doboz, ott kevésbé jellemző a csillapítóanyagok használata, még kevésbé a TS paraméterek alapján méretezés...

Új hozzászólás Aktív témák