Édesem, mézecském

Vágom a fát, ácsolom a munkapadot, építem a házat – a Minecraft óta vajon hány játék kezdődött ugyanígy? Persze mindent lehet nem csak ezerféleképpen tálalni, de folytatni is: valószínűleg nincs ember, aki komolyan állítaná, hogy mondjuk a Terraria vagy a Stardew Valley egymás másolatai – vagy akár csak: hasonló játékok – lennének. És szerencsére az Apico mögött álló kétszemélyes fejlesztőstúdiónak is sikerült egyedivé tennie alkotását, mégpedig azzal, hogy a végtelen építkezés, a szörnyekkel való viaskodás, vagy éppen a kistermelői élet szimulációja helyett itt a méhészeten van a fókusz. A Minecraft régóta futó Forestry modja által inspirált Apico tavaly májusban jelent meg PC-re, majd azóta ritmikusan érkeztek a konzolos portok – most ért el a játék Xboxra, és mivel ez a verzió már alapból tartalmazza a 2.0-ás kiadás minden extráját, hát fejest ugrottunk mindabba, amit kínál.

Ahogy a Stardew Valley, úgy az Apico is egy váratlanul örökölt vidéki ingatlannal kezdődik: itt hajóval érkezünk meg a kalandoknak helyt adó szigetcsoport egyik darabjára, türkiz erdővel borított új otthonunkba. És bár az első lépések nagymamánk intő szavainak, illetve nagyapánk ránk hagyott kötetének megfelelően a fent ismertetett favágás-csiszolás-barkácsolás témakörben zajlanak, a játék hamar rátér arra, amit igazán fontosnak tart: a családi méhészet felélesztésére, és ezen keresztül a méh-biológia rejtélyes világának ismertetésére. Egy sikeres méztermelő gazdaság kifejlesztése kellemesen (de nem idegesítően) hosszú folyamat, amit igencsak megédesít az, hogy az Apico nem akar durva kihívásokat, vagy akár kisebb korlátokat a játékos elé állítani. Lelkes hősünknek nem kell aludnia, az ágyak csak arra valók, hogy az idő gyorsabban teljen – merthogy méheink viszont saját természetüknek megfelelően viselkednek, vagyis éjszakánként a legtöbb tényleg a fészekben horpaszt.

[+]

Bár a játék legelején még legfeljebb a vadonban talált kaptárakból tudjuk éhes medveként kilopni a lépesmézet, amint eljutunk oda, hogy mesterséges kaptárakat tudunk telepíteni, azokat tetszés szerinti világokból készített méhlegelőkkel körülvenni, lehetőségeink megsokszorozódnak. Egyrészt ekkor kezdődik a játék igazi gazdasági része: bár ácsolt dolgokat is el lehet adni, az igazi pénz a mézben és viaszban, és még inkább ezen alapanyagok trükkös felhasználásával készített egyéb termékekben van. Felhalmozott vagyonunkat hasznos, illetve kozmetikai extrákra verhetjük el; az első csoport legfontosabb tagja a kis csónak lesz, amellyel majd a másik három, eltérő időjárási viszonyokkal, flórával, és persze méhfajokkal teli szigetet megközelíthetjük.

[+]

Azonban a méhek szorgos munkáját nem csak kizsákmányolni fogjuk, de akár vissza is adhatunk a zümmögő közösségnek: az Apico nagy hangsúlyt fektet a méhvédelemre és -nemesítésre is. A mesterséges kaptárakba hibrid királynőket pakolva komoly esély van rá, hogy egy teljesen új (pontosabban létező, de a szigetekről már eltűnt) fajt tudunk létrehozni. Az új rovarok vizsgálatával, majd szaporításával és végül sikeres elengedésével teljesen új méhfajokat tudunk megtelepíteni a szigeten, és persze ezek mind eltérő tulajdonságokkal, aktivitási idővel, illetve virágpor-ízléssel bírnak. Az első szigeten csak három alap méhfajta él megérkezésünkkor, a játékban pedig összesen harmincegynéhány faj nemesíthető ki – alaposan rá lehet tehát kattanni a domináns és recesszív gének keverésére, az optimális tulajdonságú jószágok létrehozására. A 2.0-ás verzióban ezekhez az alapokhoz már csatlakoztak a magányosan élő méhfajok, valamint már lepkéket is lehet ideiglenesen befogni és tanulmányozni.

[+]

Aki akar, az tehát elég mélyen belemászhat a méh-genetika rejtelmeibe, de azért szerencsére a komplexitást nem vitték túlzásba a fejlesztők – nem kell például a valódi kaptárokat fenyegető atkákkal és fertőzésekkel viaskodni, és egy rosszul megválasztott méhlegelővel sem tudjuk romba dönteni terveinket. Nem, ehelyett speciális virágokat gyűjthetünk és keresztezhetünk, amelyek képesek arra, hogy egyik-másik méhfajnak különféle bónuszokat, méz-alapú üdítőinknek pedig új ízeket biztosítsanak. És bár eleinte sok időt kell eltölteni manuális munkával – például a deszkák csiszolása, a teli keretek szétszedése, vagy épp a méz és a viasz elválasztását végző centrifugázás apró minijátékokkal jár –, később majdnem minden automatizálható lesz, így mindenki a játék azon részére tud koncentrálni, ami neki a legjobban tetszik. Aki akarja, teljesen elveszhet a méhnemesítés labirintusában, de egy jól tejelő vállalkozás kidolgozása is teljesen lehetséges.

[+]

Az elmúlt bő egy év során a fejlesztők rendkívüli mértékben kibővítették játékukat, ez azonban mégsem ment az Apico kárára – nem vált belőle valami szörnyen komplex és kaotikus játékmonstrum. Ezért elsősorban talán az felelős, hogy minden funkciót és folyamatot egy fejezetekre, azaz apró küldetésekre bontott könyv vezet fel, és ezeket bármikor vissza lehet mézni a maguk fájdalmas szóvicceivel együtt. Egy-egy új könyv egyben új feladatokat is jelent – én kifejezetten díjazom, amikor egy teljes szabadságot adó játék valami ilyesféle narratív vonalat is kínál. Van négyfős kooperatív mód is, és bár ez nekem egy kicsit túl kaotikus volt, biztos vagyok benne, hogy lesz, aki értékeli ezt is. Egyedül talán valami erősebb történetszál, netán az NPC-khez kapcsolódó események hiányoznak a játékból – de az biztos, hogy ha valaki egy digitális nyugatónak is felfogható, új szellemiségű építgetős-barkácsolós-termelős játékot keres, annak az Apico nyugodtan ajánlható.

Az Apico ma már minden fontos platformon elérhető: PC-n, PlayStation 4-en és 5-ön, Switch-en, és Xbox konzolokon.

Összefoglalás

A vidéki élet idilli tálalásai, a cottagecore stílusba csomagolt gazdasági szimulációk közül az Apico a méhészet, mi több, a méh-genetika élvezetes prezentációjával lóg ki. Akár a természetvédelemre és a régi-új méhfajok nemesítésére koncentrálnánk, akár egy lehengerlő gazdaságot építenénk ki, az Apico sokáig szórakoztat. Egyedül annak nem ajánlható, aki ezekben a játékokban szinte kizárólag a történetet és a többi karakterrel ápolt kapcsolatok fejlesztését szereti, merthogy ebből nem sok akad.

Az Apico legfőbb pozitívumai:

• Kellemes, lazítós játékmenet;
• a méh-genetika pont élvezhető mélységben van szimulálva;
• a fejlesztők folyamatosan bővítik és javítják a játékot.

Az Apico legnagyobb hiányosságai:

• A többi sziget hamarabb is megnyílhatna;
• valami bájos történet jót tenne neki.

Bényi László