Hullámvasút és hotdog
Ki ne imádta volna gyermekkorában a vidámparkot? Oké, speciel én mindig sokkal szívesebben mentem az állatkertbe, amikor egy városligeti kiruccanásra került a sor, de az áthallatszó visongásokból arra lehet következtetni, hogy ez nem az általános kölyökvélekedés volt. Meg hát aztán később én is bőven bepótoltam a vattacukros-hullámvasutas-dodzsemes időket – még akkor is, ha ez nem a valóságban, hanem az első Theme Park fogságában történt. A Bullfrog barátságos menedzserjátéka parádésan élvezetes bevezetés volt nem csak ezen intézmények, de a kapitalizmus működésébe is – ki ne emlékezne az agyonsózott olcsó sültkrumpli, és a méregdrágán adott, szinte már csak jégből álló üdítők mágikus kombinációjára? A műfajt aztán a Rollercoaster Tycoon-széria újította meg; vagy hát legalábbis ez volt az a játék, amelyben a hullámvasutak építése már szinte művészeti magasságokba emelkedett.
Manapság a stílust a Planet Coaster uralja, amit megannyi funkciója mellett a felhasználók által kreált parkok és attrakciók tesznek igazán változatossá – és szintén a modolhatóság az egyik fő erénye a 2D-s grafikájával a régi RCT-ket megidéző Parkitectnek. Ebbe a közegbe csapódott most be a Park Beyond, amely mögött – a Bandai Namco által finanszírozva – a német Limbic fejlesztőstúdió áll, akik a Tropico 6-ban már használt multiplatform engine-re építették fel vidámparkosdijukat. A játék még nem rendelkezik riválisai legfőbb erényével: most még nemhogy modok nincsenek, de még mások parkjait sem tudjuk letölteni és tanulmányozni. Szerencsére már nem kell sokat várni erre sem: a fejlesztők augusztusra ígérik a felhasználói tartalmak megjelenését, és bár a szűkszavú bejelentés nem részletezi, hogy pontosan mi várható ezen a téren, az biztos, hogy a PC-n alkotott modok valahogy konzolon is elérhetők lesznek.
[+]
Na de térjünk rá arra, hogy mi van most a Park Beyondban: egy karriermódnak hívott, sok szabadságot nem engedő, piszok hosszú időre széthúzott oktatómód mellett egy, a műfajban jól ismert sandbox, vagyis szabad homokozó, ahol az általunk beállított körülmények között – akár végtelen tőke birtokában is – kell a világ legszórakoztatóbb vidámparkját létrehozni. A karrier nyolc pályát kínál, és noha ezek közül a legelsőnek, az irányítás alapjait meglehetősen rosszul magyarázó küldetésnek viszonylag hamar vége van, a többi feladat teljesítése már minimum egy-két óráig el fog tartani. No nem azért, mert valami pokoli összetett fizikai vagy gazdasági szimulációról lenne szó, hanem inkább azért, mert a feladatok teljesítéséhez szükséges pontok igen lassan gyűlnek, még a leggyorsabb tempó mellett is. Itt van egy történet is, bár ez nem valami érdekfeszítő: a karikatúráig feszített karakterek humorosnak szánt, de ezt a szintet soha el nem érő párbeszédeit már a harmadik pályán elnyomkodtam. A feladatunk egyébként is mindenhol adott: a kevéske tőkéből jól menő parkot kell létrehozni. Persze ez nagyjából minden ilyesféle játék célja – az ördög, és ami még rosszabb, a CFO a részletekben lakozik.
[+]
A Park Beyond sandbox módban négy területet (ligetes vidék, sivatag, alpesi táj, illetve klasszikus kínai designelemeket biztosító viselő „ázsiai” bióm), és ezeken belül vagy húszféle tényleges pályát kínál fel, hogy látnoki vízióinkat valamelyiken megpróbáljuk (digitális) valósággá változtatni. Az alapok ismerősek lehetnek mindenkinek, aki valaha kipróbálta a műfaj egyik tagját: a területet szabadon formálhatjuk, akár tavakat, akár emelkedőket kialakítva, a járdákat mi rajzolhatjuk fel az üres placcon, azok mellé pedig beülős attrakciókat, boltokat, valamint kiszolgáló üzemeket (értsd: illemhely) húzhatunk fel. Aki szeret elveszni a díszítgetésben, az sok lehetőséget kap: virágok és díszkövek, szökőkutak és lángszórók, valamint western, sci-fi, zombis, illetve még ki tudja milyen stílusú tereptárgyak százai szórhatók szét. A járófelületek borítására csaknem annyi opciónk van, mint a boltok kifestésére, és persze ahogy költjük a park szintlépésekor kapott pontokat a laborban, úgy nyílnak meg az újabb és újabb opciócsokrok is. Szükség lesz takarítókra, szerelőkre, orvosokra, no meg a tömeggel foglalkozó szórakoztatókra, igaz, ezúttal az ő munkájukra ezen túl semmiféle befolyásunk nincs – nem lehet például egy-egy takarítót egy fix helyhez rendelni.
[+]
Valószínűleg minden játékos eltérő mélységű gazdasági részt tart optimálisnak az efféle játékokban. Én például kifejezetten szeretem, ha ennek is van mélysége, a Park Beyond fejlesztői viszont ennél sokkal kevesebb fontosságot tulajdonítottak ennek. Itt tehát nem lesznek a Theme Parkban (opcionálisan) látott tőzsdei háborúk, és nem fogunk ellenséges felvásárlási kísérleteket visszaverni banki kölcsönökkel – hiszen mindebből semmi nem része a játéknak. Ugyanígy hiányzik a lehetőség a park reklámozására, celebek meghívására, parádék, tűzijátékok, kiállítások szervezésére, a biztonsági szolgálat hiánya pedig már önmagában jelzi, hogy a rendet sem a rivális parkok által felbérelt szabotőrök, sem pedig részeg vendégek nem fogják megzavarni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
