Vérnyugat

Nagyon jól mutatja, mennyire zsúfolt az idei év minőségi programok terén, hogy még az utolsó hetekben is képes volt becsúszni egy olyan alkotás, ami joggal foglalhat helyet 2023 legnagyobb meglepetései között. Bár a közel két évnyi korai hozzáférésből kilépő Blood West az előzetesek alapján sokkal inkább kelti egy Duskra és Cultic-ra hajazó boomer shooter érzetét, ennél valójában jóval többről van szó. A Hyperstrange műve ugyanis szoros rokonságban áll az immersive simek családfájába eső Thieffel és Prey-jel, így a lövöldözések mellett kiemelt szerep jut a kreatív problémamegoldásnak, a lopakodásnak, illetve a különféle szerepjátékos elemeknek. Kalandozásainknak ezúttal viszont középkori kastélyok, vagy éppen a kies űrben keringő állomások helyett az átoksújtotta vadnyugat fog színhelyéül szolgálni. A halálból visszahozott, emlékeit vesztő fegyverforgatóként feladatunk az lesz, hogy megtisztítsuk a földet a gonosztól, így megszabadítva lelkünket a minket fogva tartó szellemektől.

A játék során három egészen eltérő – ám mégis a vadnyugat jellegzetességeit magán hordozó – területet lesz lehetőségünk bejárni, melyek mindegyike bő tízórás játékidőt tartogat a felfedezésre éhes kalandorok számára. Utunk során meg fogunk fordulni elhagyatott városokban, templomokban, temetőkben, de még bányákban és mocsarakban is, miközben ritkán lehetőségünk lesz egy-egy olyan figurába belefutni, aki még nem került a sötét erők irányítása alá. A karakterekkel való interakció pedig elsődleges módja lesz nem csak a kereskedésnek, valamint a mellékküldetések elvégzésének, hanem a vidéket sújtó átok felgöngyölítésének is. Utóbbi játékmeneti szinten többnyire azt takarja, hogy a legveszélyesebb területekre merészkedve különféle relikviákat kell összegyűjteni, hogy azokat aztán visszaszolgáltassuk az utunkat terelgető szellemek számára. Elegendő darabot megtalálva szembenézhetünk az adott terület főellenfelével, még több megtalálásával pedig extra jutalmakban részesülhetünk.

[+]

A relikviák nagyjából azt a szerepet töltik be, mint az úgynevezett McGuffinok a filmekben – gondoljunk csak a titokzatos bőröndre a Ponyvaregényből. Míg Tarantino klasszikusában ez nem volt más, mint egy ürügy a kacifántos és elborult cselekmény végbemenésére, addig a Blood Westben fellelhető relikviák pusztán azért vannak jelen, hogy megágyazzanak az érdekes és szórakoztató játékmeneti helyzeteknek. A vertikalitásban és elágazásokban gazdag pályadizájn, az egymástól jelentősen eltérő kreatúrák és ellenféltípusok, valamint a képességfa és a felszerelések általi diverzitás ugyanis rengeteg döntést ad a játékos kezébe, és teljes mértékben rajtunk áll, hogy egy-egy adott szituációval hogyan szeretnénk boldogulni. Kreatív opció például, hogy az életerőnket üzemanyagként használó íjjal távolról lekapjuk a mozgékonyabb ellenfeleket, hogy aztán a megfelelő kiskés használatával lopakodásból ölve gyógyítsunk magunkon, így teljességgel megkerülve a vásárolandó nyilak és az erre épülő skill szükségességét.

[+]

Éppúgy opció az is, hogy erőteljesen rágyúrunk a tapasztalati pontok szerzésére az ezt támogató rúnák használatával, erőnk hiányát pedig olyan felszerelések és képességek igénybevételével próbáljuk kompenzálni, melyek által akár négyszer nagyobbat tudunk csapni alacsonyabb életerő megléte esetén. Emellett természetesen kihasználhatjuk a területi adottságokat is, így például kavicsok eldobásával elterelve a folyóson sörétessel masírozó, fűzőben feszítő örömlányokat – igen, ez egy a játék megannyi furcsa ellenfeléből. Ha pedig kedvünk tartja, akár kifüstölhetünk egyszerre 10 csapdába esett élőholtat is egy jól irányzott dinamitdobással, hogy aztán a hullahegyek között rátaláljunk egy kincseket rejtő faládára. A felsorolt lehetőségek persze csak egy szeletkéjét adják át annak a döntéskavalkádnak, amit a játék kínál, élményünk maximalizálása jegyében pedig tényleg megéri kísérletezgetni – bár azért itt érdemes megjegyezni, hogy a képességfán vannak egyértelműen haszontalanabb, kihagyható elemek is.

[+]

A Blood West lelkét tehát a változatos játékmeneti helyzetek és a rájuk adott válaszaink adják, ez viszont részben kiterjed még az olyan, elsőre aprónak tűnő elemekre is, mint a hátizsákunk és felszerelésünk menedzselése. A Resident Evil és Stalker játékokban látott módon itt is gyakran fogunk legózni az eszköztárunkban, hogy megfelelően forgatva és rendszerezve a tárgyakat minél több zsákmányt tudjunk egyszerre elcipelni, vagy hogy a hely hiányában olykor kritikus döntéseket hozzunk, így például hátrahagyva egy egyébként tetszetős vadászpuskát. Emellett említésre méltó műfaji fűszerezés, hogy beköszönnek a roguelike és Soulslike zsánerek egyes elemei is. Nem csak mi éledünk újra ugyanis minden elhalálázosunk után, hanem azok a szörnyek is, melyek fejébe korábban baltával léket ütöttünk, a sikertelenségünkért pedig minden alkalommal egy-egy véletlenszerű átok lesz a jussunk, melyet csak a megfelelő tevékenység teljesítésével, vagy egy ritka és drága bájitallal tudunk majd semlegesíteni.

[+]

Összegzés

Bár a Blood West a játékok komplexebb spektrumában található, a testreszabhatósága miatt bátran ajánlható azoknak is, akik csak egy könnyed retro lövöldét, netán ennek szöges ellentétjét, egy lopakodásra kihegyezett, taktikus programot keresnek. Mindkét szélsőség esetén remek élményt képes nyújtani, de persze legteljesebb arculatát csak akkor fogja megmutatni, ha minden alrendszerében és mechanikájában elmerülünk – értve ez alatt a szerepjátékos és a tárgymenedzselős elemeket is. Ez az alkotás egy emlékeztető arra, hogy ne féljünk kimászni a komfortzónánkból és új dolgok felé nyitni, mert a legszórakoztatóbb és legjutalmazóbb erejű élmények akkor képesek ránk várni.

A Blood West december 5-én jelent meg PC-re.

A Blood West legjobb vonásai:

• Összetett játékmenet;
• erős pályadizájn, változatos helyszínek;
• nagy build variáció.

A Blood West legrosszabb vonásai:

• Felemás képességfa;
• a minimális roguelike fűszerezés néhányak számára bosszantó lehet;
• félkész kontrollertámogatás.

Koncz Dávid