Különutas megoldás

A fura alakokban bővelkedő Resident Evil-történelem egyik legrejtélyesebb karaktere Ada Wong: csakúgy, mint Piszkos Fred esetében, úgy róla sem tudni sosem, hogy éppen kavarja-e, avagy nem kavarja. Éppen ideje volt tehát Adát főszereplőnek kinevezni, hátha így végre megtudhatunk valamit oly alaposan titkolt valódi gondolatairól és érzelmeiről. Ez persze nem vadonatúj ötlet, hiszen az eredeti, csaknem két évtizede megjelent Resident Evil 4-ben az ő kalandját megnyitható extraként kaptuk meg Leon útjának legvégén. Noha ez az addig átéltek „másik oldalán” játszódó minikampány játékmenetében nem sok újat nyújtott, és története sem volt úgy prezentálva, ahogy azt megérdemelte volna, egy zseniális játék ajándékaként nem igazán lehetett mást tenni, mint örülni létének. Ma már más szelek fújnak: a kiválóan sikerült Resident Evil 4-remake alapból nem tartalmazta Ada történetét, hanem az fél év késéssel, most jelent meg fizetős kiegészítőként – cserébe viszont a Separate Ways mind tartalmában, mind minőségében rengeteget javult.

Az első meghökkentő dolog a csomaggal kapcsolatban az ára; nem szokásom mechanikusan óradíjra lebontani a játékokat, de úgy érzem, itt érdemes kitérni arra, hogy a Capcom csak 10 dollárt, 3500 forintot kér e csomagért. És ha tudjuk, hogy Ada e régi-új kalandja nem sokkal rövidebb, mint mondjuk a teljes Resident Evil 3 Remake, ez mindenképpen szokatlanul szimpatikus árképzés. Persze önmagában a kedvező ár és a tisztességes játékidő semmit nem árul el arról, hogy milyen is az épp kivesézett program minősége. Szerencsére a Separate Ways ugyanazon az úton halad, mint amit a RE4-remake taposott ki: ha a lehető legvázlatosabban nézzük a dolgokat, elmondhatjuk, hogy körülbelül ugyanazt kapjuk, mint 2005-ben, de amint szemügyre vesszük a részleteket, rögtön feltűnik, hogy mennyi kreativitás, mennyi munka, mennyi szakértelem ment abba, hogy a végeredmény 2023-ban is élvezetes legyen. Sőt: mivel az eredeti Separate Ways a puszta létén túl semmi igazán érdekeset nem tartalmazott, addig az új kiadás kidolgozott formában, végsőkig csiszolt minőségben világítja meg Leon szörnyű utazásának fonákját. A pályatervezéstől a régi sztori újraírásáig, a fejtörőktől az akciórészekig a DLC minden részét úgy alakították át, hogy az éppen olyan élvezetes legyen, mint a RE4-remake.

[+]

Na de mi is az a Separate Ways, teheti fel a kérdést az, akinek az életéből kimaradt a GameCube egyik legjobb játéka. Ez az első nekifutásra körülbelül öt-hét órára nyúló új kampány az alapjátékkal párhuzamosan zajlik, és nem az eseményekbe jószerivel zéró felkészültséggel belepottyanó Leon történetét meséli el, hanem az alapjátékban is többször feltűnő, mindig professzionális, a nagy balhé közepette is saját (vagy inkább Wesker) pecsenyéjét sütögető Ada Wongot teszi meg főszereplőnek. Bár Ada céljai mások, a nyálkás szörnyek és ocsmány csatornák meghódítására teljességgel alkalmatlan szerelést viselő ügynök néha távolról, néha pedig meglepően közelről követi Leon útját. Ha Leon egyébként igencsak girbegurba útját vesszük a Resident Evil 4 egyenes vonalának, akkor Ada egy kilőhető csáklyával fűtött szinuszgörbeként kering akörül – néha pár helyszínnel előrébb tart, és épp „visszafelé” halad, máskor pedig épp az Ashley mentésével foglalkozó Leon féktelen pusztításának nyomait követve tud a nyomában haladni.

[+]

A játékmenet jelentős része is a remake-ből származik: itt vannak az ismerős fegyverek (szimpatikus módon egy legalább kinézetben új eszköz társaságában), a drágakövekkel kitömhető ékszerek, a lőporral dolgozó egyszerű lőszergyártó rendszer, sőt, még sokak kedvence, a lila lángú fáklyával saját brandet építő kereskedő is feltűnik itt-ott. Ezen túlmenően a játéktér jelentős része is ismerős lesz: Ada is éppúgy megjárja a parazitával fertőzött spanyol falut, mint a bizarr zárakkal és meglepően aktív páncélokkal teli kastélyt, vagy épp a közeli szigeten található modern bázist. Bár általában véve ismerős a környezet, azért változásból is bőven akad: itt egy korábban statikus ajtó vált kinyithatóvá, ott ládák vagy romok zárják el az alapjátékban továbbvezető utat, de az is megtörténhet, hogy egy korábban lassan felderített és megtisztított részen most rettegve kell menekülnünk a nyomunkban dülöngélő horda elől. A sövénylabirintus felépítése sem változott, de a fürge manőverezést lehetővé tevő csáklya, no meg a hipnotikus látomásokat előidéző ördögi kántálás hatására mégis teljesen más élmény, mint amit az alapjáték vérszomjas kutyákkal terhes bújócskázása nyújtott. Néha messze Leon útja alá kényszerülünk, máskor meg éppen ellenkezőleg, a tetőkre, a tornyokra, a magasba vezet Ada ösvénye. És persze új helyszínek is akadnak: az eredeti, 2005-ös Resident Evil 4 nem minden porcikája került be a folytatásba, és a vágóasztalon maradt komponensek némelyike – minden bizonnyal már akkor így tervezve – a Separate Ways kiegészítőben kötött ki. Hogy sokat ne spoilerezzek el, ahogy az a trailerekben is látható, visszatért például a halálos lézerekkel teli ikonikus zöld folyosó is – és bizony ez sokkal jobban illik a trükkökkel teli Adához, mint a kifinomultsággal nem igazán vádolható Leonhoz.

[+]

Merthogy Ada hiába használ ismerős fegyvereket a jobbára ismerős ellenfelek ellen, ezúttal jóval többről van szó, mint arról, hogy lecserélték a karaktermodellt egy kecsesebb alakra. Ada jóval atletikusabb, mint Leon, ráadásul modern ketyeréi is új színt visznek a játékmenetbe. Az IRIS nevű kontaktlencse inkább csak legfeljebb közepes hangulati elem: ezzel lábnyomokat követhetünk, illetve az ujjlenyomatokat vehetjük szemügyre. Ennél sokkal hasznosabb Ada motoros csáklyája, amellyel nem csak a magasba tudjuk felcsévélni magunkat (ez csak fix pontokon működik), de ez a harcban is bevethető. Amikor egy ellenfelet megszédítünk, messziről is rá tudunk ugrani, hogy magassarkú csizmánkkal okozzunk brutális sebet a torkán, de az eszköz kiválóan alkalmas arra is, hogy defenzív ellenfeleink kezéből egyszerűen kitépjük pajzsukat; ez utóbbihoz egy új táskadíszt kell megvennünk a kereskedőnél, de ha valami, ez megéri a befektetést.

[+]

A fejlesztők teljesen újraírták a Separate Ways történetét, és abból most már rengeteg háttérinformáció derül ki Ada és Leon kapcsolatáról, Luis kálváriájáról, vagy éppen azokról a röpke pillanatokról, amikor a vörös dresszt és szó szerint killer csizmát viselő ügynök feltűnt az alapjátékban. A kiegészítő különféle módokon remixelt csatái, illetve a lopakodást előtérbe helyező lassabb szakaszai kellemes változatosságot nyújtanak, és én kifejezetten élveztem, ahogy Adával az alapjáték történetének és környezetének váratlan részeit is fel lehetett deríteni. Külön bónusz, hogy az eredeti Resident Evil 4 a remake-ből kihagyott jelenetei és főellenfelei is visszatértek, méghozzá átértelmezve és újjáalakítva, nagyszerű minőségben. Néha talán akad egy-egy feleslegesebb, önismétlőbb szakasz, de összességében nézve kiváló és tartalmas kiegészítőről van szó, amit a Resident Evil 4-remake minden kedvelőjének csak ajánlani lehet.

A Resident Evil 4: Separate Ways DLC minden platformra megjelent, ahol a remake elérhető: PC-n, PlayStation 4-en és 5-ön, valamint Xbox Series konzolokon.

Összefoglalás

Ami az eredeti Resident Evil 4 mellett egy nem túl kidolgozott ajándék volt, az most – fizetős formában ugyan – egy kifejezetten jól sikerült extra kampánnyá vált. Ahogy Ada útja kering Leon jóval drámaibb kalandja körül, az kifejezetten mesteri lett, a RE4-remake játékmenete pedig van olyan élvezetes, hogy egy új karakterrel, sokszor új helyszíneken is szórakoztasson.

A Resident Evil 4: Separate Ways legfőbb pozitívumai:

• A főszereplővel együtt a játékmenet is átalakult kicsit;
• a teljesen átírt sztori kiválóan épül bele a remake eseményeibe;
• a RE4 több hátrahagyott főellenfele és helyszíne is visszatér;
• kellemesen hosszú, saját New Game+ móddal és kihívásokkal.

A Resident Evil 4: Separate Ways legnagyobb hiányosságai:

• Az IRIS nem sokat tesz hozzá a játékhoz.

Bényi László