Apróságok

Ellenfelek híján a Tinykin szobáinak felfedezéséhez, az így vagy úgy lezárt járatok megnyitásához, az akadályok eltávolításához lesz szükségünk az aprócska gömböc-lényekre. A Pikmin-szériától eltérően ezek gyűjtését minden pályán a nulláról kell kezdeni, és mire átnéztünk mindent, már tényleg légiónyi állatka vesz körül minket. A tinykineknek öt eltérő típusa van: a lila például a tárgyak cipelésére való, de gombok megnyomása, a kötelek meghúzása, illetve a kilógó könyvek helyükre tolása is az ő feladatuk. A vörös tinykinek robbannak: ezekkel lehet a gyufa-akadályokat eltüntetni, felnyitni a gyantává sűrűsödött pollenraktárakat, vagy épp aktiválni a közlekedést megkönnyítő szálakat eregető pókokat.

[+]

A harmadik tinykin zöld színű, és ezek jelentik talán a játék legjobb ötletét: ezek a jobb ravasz lenyomásával egymásra állnak, így velük szinte bárhol villámgyorsan új platformokat kreálhatunk. A kék gömböcök lerakásával a konnektoroktól vihetünk áramot különböző gépezetekhez, a sárgákkal pedig hidakat hozhatunk létre, mégpedig általában nem magunknak, hanem a valamelyik küldetéshez szükséges tárgyat szállító lila tinykinek útjának biztosítására. A kis lények közt nem kell válogatni, Milo mindig azt dobja el, amelyik az adott helyzetben hasznos. Tovább egyszerűsíti a helyzetet, hogy a tinykinek képesek bárhonnan utánunk teleportálni, sosem kell tehát terelgetésükkel, visszahívásukkal foglalkozni.

[+]

A darabonként körülbelül egy óra alatt teljesen felfedezhető pályákon a gyűjthető tinykinek, pollen, illetve levelek mellett mindig van egy fő feladatunk, illetve majdnem mindig három mellékes küldetés is. Mindegy, hogy melyikről van szó, a munka lényegében mindenhol az, hogy vagy gépeket kapcsoljunk be, vagy a lila körvonallal ellátott tárgyakat cipeltessük el a helyükre. (A tinykinek akkor is tudják, hogy mit hová kell vinni, ha az adott feladatot még meg sem kaptuk.) Amikor például a fürdőszobában kell technobulit rendezni az ászkáknak, a mi feladatunk lesz többek közt a habfürdős flakon vízbe dobása, egy prizma megvilágítása a lézermutatóval, illetve a játékhajó vízre bocsátása is. A konyhában – talán a kedvenc pályám volt – egy sütit kell elkészíteni az alkotóelemek megszerzésével: a kockacukor-tartóról egyszerűen csak le kell robbantani a lakatot, a tojásokat szimplán el kell hordani az edényhez, de a bezárt hűtőben levő vajkocka megszerzéséért már jóval többet kell kepeszteni.

[+]

A Tinykin legjobb részét a kiválóan felépített és berendezett pályák jelentik. Körülnézve a padlóról szinte el sem tudjuk képzelni, hogy miként fogunk eljutni az elérhetetlen magasságban levő szekrényekhez és polcokhoz – a magasba felkapaszkodva pedig millió pollent, tinykint és zsákmányban gazdag platformot fogunk megpillantani. Sajnos azonban igazi kalandban nem nagyon lesz részünk, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a játék legfeljebb abban kínál kihívást, hogy a legutolsó elrejtett polleneket idegtépő feladat megkeresgélni. (Szerencsére ez csak az achievementre, trófeára vágyóknak „kötelező”.) Ezen túl a Tinykin kesztyűs kézzel bánik mindenkivel: vízbe esés vagy magasról leesés esetén azonnal visszakerülünk a legutóbbi biztonságos helyre, és ha az ember valamennyire gyakorlott a videojátékokban, minden feladatot azonnal magától értetődőnek fog találni.

[+]

Nekem semmi bajom nincs azzal, ha egy játék nem a mechanikus kihívásokra épít, amennyiben más tekintetben (például egy érzelmes, vagy akár csak érdekes történettel) le tud nyűgözni. Itt viszont erről nincs szó: a Tinykin sztorija nagyrészt az intróra és az utolsó öt percre korlátozódik, és még akkor sem valami érdekes. A többi dolog is kettős lett; a látvány például általában nagyszerű, de a bolyhos törülközők környékén hajlamos borzalmasan szaggatni. A karakter irányítása, a suhanás, az ugrálás és a levegőben siklás kombinálása kifejezetten élvezetes, de a szűk helyeken a kamerát bizony hajlamos megőrülni. Az ismerős szobákból és tárgyakból készített pályák vonzzák az embert, de a feladatok egyszerűségét ez sem menti meg. Tulajdonképpen nem is baj, hogy legfeljebb hat óra alatt vége van a Tinykinnek, mert a játékmenet monotonitása miatt ennyi épp elég belőle. Ez hat vidám órát jelent, de így is kevesen lesznek, akik egy hónap, vagy akár csak egy hét múlva emlékeznek még a Tinykinre.

A Tinykin PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, illetve Xbox konzolokra jelent meg. A Tinykin PC-n és Xboxon is része a Game Pass szolgáltatásnak.

Összefoglalás

Felfedezésre építő platformjáték ám furcsa módon ellenfelek, fejtörők és veszélyek nélkül. Egy játék, ami igen keveset vállal, de azt kiválóan teljesíti – vérmérséklettől függ, hogy kinek mennyire fog hiányozni a Tinykinből a kihívás és a mélység, de azt a kevés időt, amíg kitart, valószínűleg senki nem fogja utálni. Aranyos, vidám és szórakoztató – de ennek ellenére is egy végtelenül felejthető játék.

A Tinykin legjobb pontjai:

• Szórakoztató felfedezni a VHS-kazettákkal teli pályákat;
• nagyon stílusosan néz ki az összes helyszín;
• a platformjátékos irányítás kiválóan működik.

A Tinykin leggyengébb részei:

• Pályától függetlenül mindenhol ugyanaz a dolgunk;
• gyakorlatilag semmi mélysége nincs;
• olyan egyszerű és könnyű a játék, hogy pont elég belőle a hat óra.

Bényi László