Játék vagy sem?

Mindez szép és jó, nagyon érdekes, de hol van itt a játék? Hát ez az. Technikai értelemben mi irányítjuk az autót, amivel épp úton vagyunk, illetve a beszélgetéseket is, de mindkettő opcionális. Ha nem nyúlunk a „kormányhoz” (vagyis a bal karhoz), akkor az autó magától kanyarog Olaszország útjain, ha pedig a beszélgetéseket nem vezéreljük, akkor főhősünk némasága is jelzés lesz az útitársak számára. Ahhoz persze, hogy mind a tizenhat befejezést lássuk (pontosabban elolvassuk), minden eshetőségen végig kell mennünk. Minden útvonalat be kell járni, mindenkivel a megfelelő módon kell beszélni, és végső soron ez adja a játék szavatosságát. Egy végigjátszás nem tart tovább 15-20 percnél, de minél többször veselkedünk neki, annál többet tudunk meg erről az érdekes történetről.

A fejlesztők igyekeztek korhűen stílusosak lenni, amikor a játékot tervezték, és ez sikerült is nekik. A grafika, bár jóindulattal is csak sematikusnak nevezhető, jól adja vissza a kor hangulatát, megfelelő típusú autókkal, változatos tájakkal, szép pasztellszínekkel, és stílusosan megrajzolt karakterekkel. Ugyancsak dicséret illeti őket, mert bár szinkron nincs, a beszélgetések jól megírt mondatokból, érdekes gondolatokból állnak (ismét hangsúlyozandó, hogy ehhez felnőtt fej szükséges), az élményt pedig visszafogott, de remek korabeli olasz zenék egészítik ki. Ez az egyszerűség a játékmenetben is visszaköszön: a bal karral kormányzunk, a jobb karral (vagy az X-szel) válthatunk a válaszok között, a jobb ravasszal pedig gázt adhatunk, ha sietünk, versenyzünk, vagy csak nem akarunk megállni a stopposoknak. Vagy hozzá se kell nyúlni a kontrollerhez, persze, az is egy megoldás…

Érdekes egy jószág lett a Wheels of Aurelia. Egy nagyon stílusos, érdekes, egyedi koncepció remek korrajzzal és jó gondolatokkal, de tényleg csak azoknak ajánlható jó szívvel, akik teljesek nyitottak egy behatárolhatatlan interaktív élményre. Angoltudás természetesen szükséges a párbeszédek miatt. Játékként már nem állja meg ennyire jól a helyét. Túl rövid, túl kevés az elágazás, túl hamar ismétlődnek a szövegek, jobban is ki lehetett volna bontani ezt az alapötletet. Bár nem kerül sokba (Xbox One-on csak kétezer forint), vásárlása így is nagyon meggondolandó.

Pro:

• Érdekes szereplők, jó párbeszédek;
• sokszor végigjátszható;
• stílusos látványvilág.

Kontra:

• Nincs szinkron;
• könnyen ismétlődnek ugyanazok a szövegek;
• játékmenetről alig beszélhetünk benne.

60

dreampage