Szinte tökéletes második ugrás
A Yooka-Laylee and the Impossible Lair játékmenete és tervezése szinte tökéletes. Majd’ minden pályán akad valami újdonság vagy egyedi mechanika, a karakter lendülete, kezelése és speciális képességei tökéletesen kézre állnak. Ennyire minőségi irányítást és érzést jobbára csak a Nintendo játékaiban látunk, kalapot emelhetünk a fejlesztők előtt, hogy ennyire jó, feszes játékmenetet alkottak. Néhol mondjuk, túl feszes is lett – bizonyos pályák egy fokkal nehezebbre sikerültek a kelleténél, itt-ott bizony nem a Donkey Kong Country, hanem már-már a Super Meat Boy jutott eszembe, fűrészek, fogaskerekek, szörnyek és plafonról lelógó pókok gyűrűjében (azok a pókok a legidegesítőbbek a játékban, bár kihagyták volna őket). Az ellenfeleket többnyire a szokásos módon tehetjük hidegre, ráugrással, farokcsapással vagy „begurulással”, de szinte mindenhol akadnak speciális kihívások is. Minden pálya hosszú, kisebb labirintusra hajaz, ajtókkal, rejtett útvonalakkal és sok-sok kinccsel, amiket a továbbjutás érdekében össze is kell gyűjteni, így egy-egy pályát akár többször is kénytelenek leszünk végigcsinálni.
A pályákon arany tollakat és érméket gyűjthetünk – utóbbiak szükségesek ahhoz, hogy a világtérképen tovább tudjunk haladni egyik helyszínről a másikra. Sajnos ez nem a legjobb mechanika, mivel rejtett dolgokról van szó, így ha valaki csak végigszalad a pályákon, az érmék hiányában előbb-utóbb el fog akadni. Az viszont jó dolog, hogy a fejezeteknek többféle variációjuk is van, ugyanazon a pályán például végigmehetünk a víz alatt vagy „megfagyasztva” is, és így tovább. A második Yooka-Laylee összességében így egy igen hosszú és tartalmas játék, ami sok-sok órára leköti majd a játékosokat.
Mindehhez jönnek a különböző, összegyűjthető tonikok, amik extrákat, könnyítéseket, vagy csak mókás effekteket oldanak fel a játékban, de találkozhatunk bónusz pályákkal és más, kisebb-nagyobb titkokkal is. Az Impossible Lair minden pixeléből süt, mennyire kiforrott, igényes és teljes alkotás, tartalma, gyönyörű látványvilága és zenéi pedig csak a habot jelentik azon a bizonyos tortán. A képek és videók alapján egy szép, de egyszerű platformernek tűnik, valójában azonban minden olyan elemmel és plusszal rendelkezik, ami a klasszikusokra jellemző.
A recept nagyon egyszerű: aki szereti a platformer műfajt, annak tulajdonképpen kötelező darab a Yooka-Laylee and the Impossible Lair. Csodálatosan szép, varázslatos hangulatú, a leginkább Rare-hangulatú játék, amit nem a Rare készített. A csillogó felszín alatt pedig pontos játékmenet és rengeteg tartalom rejtőzik. Itt-ott felbukkanó nehézségi tüskék, néhány idegesítő szakasz vagy ismétlődő pályaelem rondít csak bele az összképbe, de ezek minden játéknál előfordulnak. Nagyon kevés hiányzik hozzá, hogy a Playtonic alkotása az örök klasszikusok közé emelkedjen, de az is lehet, hogy ez idővel meg is történik.
Pro:
- szinte tökéletesre polírozott 2D-s játékmenet;
- a felülnézetes overworld és az oldalnézetes pályák jól kiegészítik egymást;
- rengeteg pálya, tartalom és titok;
- gyönyörű grafika és varázslatos zenék.
Kontra:
- nehézségi tüskék;
- néhol ismétlődő pálya- és dizájnelemek.
80
A Yooka-Laylee and the Impossible Lair PC, PS4, Xbox One és Switch platformokra érhető el.
dreampage
