Újra akcióban a páratlan páros
Két évvel ezelőtt, a legendás Rare stúdióból kivált tagok által alapított Playtonic csapata megpróbálkozott a lehetetlennel, és független brigádként spirituális utódot készítettek a Banjo-Kazooie sorozathoz. A 3D-s Yooka-Laylee sajnos egy túlságosan is szolgai másolat lett, amely játékmenetében is megmaradt a Nintendo 64 korszakban, úgyhogy nem lett belőle az az átütő siker, amire a rajongók vártak. (Hogy a Rare, illetve tulajdonosa, a Microsoft mennyire mostohán bánik a legendás párossal, az külön cikket érdemelne.) A csapat azonban nem adta fel, és idén megérkezett a folytatás Yooka-Laylee and the Impossible Lair címmel. Nagy változások történtek minden szinten, és ennél jobb nem is történhetett volna állati hőseinkkel.
Az Impossible Lair ugyanis már nem 3D-s platformer, mint az első rész, hanem apró trükkökkel megbolondított, szigorúan 2D-s játékmenetű alkotás – az inspirációs forrást már nem a Banjo-Kazooie, hanem sokkal inkább a Donkey Kong Country sorozat jelentette (ami persze szintén a Rare kezei közül származik). Az eredmény egy lenyűgöző grafikájú, teljesen kiforrott játékmenetű, pontosabb, feszesebb, és gyakorlatilag minden szempontból sokkal jobb játék. „Futottak még” kategóriájú térbeli mászkálós cucc helyett a Playtonic a platformer műfaj élvonalába ugrott ezzel a játékkal, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy nem-Nintendo konzolon talán nincs is ennél jobb platformer jelenleg. Hogy miért, azt most át is beszélhetjük.
Hősies párosunk (a kaméleon Yooka és a denevér Laylee) ismét összeakasztja a nem létező bajszát a gonosz Capital B-vel, akinek feltett szándéka, hogy a saját céljaira használja fel Stingdom királyságát. Ehhez meg is találta a tökéletes fegyvert – a méheket hipnotizálja, és saját szolgálatába állítja. Ezt természetesen nem hagyhatjuk annyiban, úgyhogy fejest kell ugranunk a Lehetetlen Labirintusba, hogy annak végére érve jól felpofozzuk a dagi gonosztevőt. Az viszont már a játék elején is tisztán látszik, hogy ez nem lesz egyszerű.
A játék célja, hogy Stingdom világát bejárva, az egyes pályákon kiszabadítsuk a méheket, hogy azok aztán pajzsként funkcionálva megvédjenek bennünket a Labirintus veszélyeitől, és így legyőzzük Capital B-t. Érdekes húzás, hogy bármikor rámehetünk a főellenségre, akár a játék legelején is, de védelem nélkül szinte biztos, hogy nem ússzuk meg. Ezért kell bejárnunk a világot, végigmenni a fejezeteken, és minél több zümit felszabadítani, hogy egyre jobb esélyekkel vághassunk neki a végső kihívásnak.
Maga a kaland alapvetően két részre osztható. Az első az overworld, vagyis a világtérkép, ahol felülnézetben közlekedhetünk. Itt fedezhetjük fel a hagyományos, 2D-s pályákat, de a továbbjutáshoz számos logikai feladványt kell megoldanunk. Van itt minden: jópofa karakterek, kapcsolók, rejtett járatok, kulcsra zárt ajtók és még megannyi érdekes ötlet, szinte minden sarkon belebotlunk valami újdonságba. Ha itt megtaláljuk az egyes fejezeteket jelképező könyveket, akkor azokon keresztül beugorhatunk a különböző helyszínekre, ahol oldalnézetes pályák várnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
