Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz Sipike19 #6 üzenetére

    Total War: Warhammer, XCOM 2, The Witcher 3: Blood & Wine, Titanfall 2 gondolom kimaradtak. És ezek csak a nagyobb nevek, volt még egy rakás jó játék idén. A Doom meg végülis hozta az elvárt szintet, ha valaki cső buta, 23 éves játékmenetet várt a reboot-tól. :D

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kwzatz #19 üzenetére

    Muszáj volt azonnal a legszélsőségesebb végleteket összegyűjteni egy hozzászóláson belül?
    Csillámpónikat kihagytad. :D
    Én a Doom 3-féle vonal folytatását láttam volna szívesen.

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kwzatz #23 üzenetére

    "Szerintem attól, hogy valaminek "csőbuta 23 éves játékmenete van", még lehet rendkívül jó."

    16 óra alatt játszottam végig, nem tudnék semmi olyat mondani neked a kampányról, amitől ez a játék rendkívül jó lenne. Igazából a topikjában sem tudták nevén nevezni a dolgot amikor rákérdeztem, hogy akkor most ez a játék miért is jó. Aztán még én lettem a troll, ahogy az ilyenkor szokás, haha.

    A Serious Sam a Duke sikeréből próbált megélni anno, meg azóta is. A játékban bemutatott erőszak ideig-óráig szórakoztató volt, de hamar unalmassá, repetitívvé vált, és mivel mást nem tudott ajánlani, könnyűnek találtatott.
    A Painkiller első része gyakorlatilag ugyanezt tudta annyi különbségel, hogy a játékbeli fizikára volt kihegyezve a játékmenet, és ez akkoriban már önmagában elég lehetett a sikerhez.

    "jók voltak a maguk idejében"

    Na itt a lényeg. A Doom semmi olyat nem tett hozzá a műfajhoz, amit ne láttunk volna korábban.
    De még csak arról sincs szó, hogy annyira jól gyúrtak volna össze már bejáratott dolgokat, hogy emiatt lenne kiemelkedő a játék.
    A megfejtés: ma minden második lövölde RPG akar lenni. A Doom meg nem akar az lenni, és mivel az elmúlt évek során elszoktunk az ehhez hasonló játékoktól, sokak, főleg a fiatalabb játékosgeneráció életében az újdonság varázsával hathat egy ilyen játék.

    A másik oldalon viszont ott vannak azok, akik végigkísérték ezt az egész folyamatot az elmúlt 25 évben (a hozzám hasonlók), és nincsenek pofára esve attól, hogy visszefelé haladunk az időben.
    2016.-ban ne jelenjen már meg '93-as játékmenettel full áras játék normális multiplayer nélkül.

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kwzatz #28 üzenetére

    A "könnyűnek találtatott"-at félreértetted. Ha valami könnyűnek találtatik, az azt jelenti hogy nem elég jó, nem ugorja meg a mércét.

    "Unalmassá, repetitívvé ezek a játékok (mármint a jobbak közülük) csak akkor válnak, ha nem szereted az ilyet."

    Nem látom, hogy ez hogyan lenne így. Unalmassá akkor válik egy játék, ha hosszú távon nem elég változatos a játékmenet az érdeklődés fenntartásához. Szerinted megvettem volna a játékot, ha nem szeretem az ilyesmit? :)

    "Ha jól tudom, pont a fiatalabbak fikázzák inkább hasonló indokkal, mint amit te is írsz, a "veteránok" meg pont ezt szeretik benne."

    Nyilván van átfedés a két tábor között, de ha belegondolsz nincs logika abban, amit írsz: az egyszerűnél is egyszerűbb Call of Duty-n felnőtt generáció miért fikázna valami olyasmit az egyszerűsége miatt, ami semmiben sem tér el a jól megszokott recepttől? Ha elég sokáig nyalja az ember, előbb-utóbb a szarnak is csokoládé íze lesz. Ezért fordul elő egyre gyakrabban az manapság, hogy olyan játékok is igen komoly pontszámokat kapnak, amelyek pár évvel ezelőtt még valószínűleg jóval kevesebbet kaptak volna.
    Ennek az a fő oka, hogy kevés a valóban kiemelkedő alkotás.

    "Ettől én általában a falra mászok, amikor valaki azt várja tőlem például filmek esetén is, hogy nevezzem meg, mitől jó."

    Persze hogy utálod az ilyesmit, mert ez valószínűleg egy hiányosság az életedben. Ha valóban ez a helyzet, akkor egyszerűen nem kommunikálsz elég jól, és ezt nem személyeskedésből írom.
    Ez egyszerű kommunikáció. Valaki vagy képes strukturálni az érvelését, és szépen megfogalmazni a mondanivalóját, vagy nem.
    Ha nem megy szép kerek mondatokban, akkor is össze lehet szedegetni legalább címszavakban, hogy mégis mitől jó valami. Ez dedós módszernek tűnhet, de működik.
    Én ha ezt kérdezem valakitől, a szubjektív véleményére vagyok kíváncsi, indoklással. Ő elmondja hogy szerinte miért igen, én meg elmondom, hogy szerintem miért nem (amennyiben nem értek vele egyet).
    A "szerintem nem jó" az önmagában természetesen kevés. Miértek kellenek, indoklás.
    Az ilyesmit tiszteletben tudom, és tiszteletben is kell tartani.
    De az ember igenis legyen képes valamilyen érthető módon kifejezni azt, hogy ha valami mellett kiáll, azt miért teszi (és fordítva).
    Nem szükségszerű, hogy ez a másik fél számára reális legyen (amennyiben nem valamilyen nagyon egyértelmű dologról van szó).
    És pont az ilyen helyzetekben, amikor a másik félnek nincsenek miértjei (vagy nem tudja azokat megfogalmazni) történik olyasmi, hogy beírnak valamilyen rendkívül szélsőséges ellenpéldát, hogy "jahj, de hát te mégis mire számítottál, hogy az új Doomban majd pokémonokat kell fogdosni csillámpónik hátán lovagolva, vagy mi?"
    Ez egy ismert archetípus. Ha elég intelligens, akkor gyorsan le lehet szerelni érveléssel. Ha meg nem, akkor az valószínűleg
    1. Nem is kíváncsi az érvelésemre
    2. Eldöntötte hogy én fikagép troll vagyok, plusz amúgy sem kíváncsi az érvelésemre
    Na így leszek troll, nem úgy ahogy írtad.
    Nos, én játszottam a játékkal, részletekbe menően el tudom neked mondani, hogy ez a játék hogyan, és miért nem jó. Lesznek szubjektív, és lesznek objektív (ebből lesz kevesebb) pontjai az érvelésemnek.
    A fentiekből következik, hogy a review ugye egyes elemeiben egy erősen szubjektív műfaj, de kell találni azért néhány közös nevezőt egy-egy program értékelésekor. Nem sok ilyen van, és csak ezek alapján nem lehet értékelni egy játékot természetesen. Úgyhogy kb. ennyire érdemes teszteket nézni/olvasni, illetve a másik véleményét készpénznek venni, azon megsértődni, stb. :)

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz alvarezlopez #34 üzenetére

    Sosem csodálkoztam rajta, inkább jól szórakozom.
    Ennyit tudtok, meg a neveteket. :D

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kwzatz #42 üzenetére

    "Amennyiben az hiányosság az életemben (lol), hogy nem kívánom meggyőzni Random Pistát az interneten, hogy egy játék/film/sorozat miért jó, akkor igazad van. Remélem ez a legnagyobb hiányosságom."

    Nem erre gondoltam, hanem arra, amit utána részletekbe menően kifejtettem (röviden: az ember igenis legyen képes érthetően kommunikálni, hogy szerinte miért, vagy miért nem).

    Egyébként úgy tűnhet hogy teljesen másról beszélünk mindketten, de már látom hogy nagy vonalakban ugyanarról beszélünk, csak másképp. Ezt hívják kommunikációs gátnak.

    "A topicbeli hozzászólásodban mondjuk olvastam, hogy "Hurt me plenty-n" játszottál. Én személy szerint nagyjából eddig olvastam volna a "kritikádat", mivel az nem nekem szól, hanem a fiatalabbaknak/idősebbeknek/kocajátékosoknak, akik hétvégenként tolnak 1-2 órát."

    Akkor pont azok a hozzászólások maradtak ki, amelyekben leírom, hogy egy játék fun factorát hogyan és miért nem a nehézség határozza meg elsősorban, hanem a tartalom. Ezen logika mentén haladva akkor a Flappy Bird a világ legjobb játéka kéne hogy legyen, mert nem sok nehezebb, idegőrlőbb gyökérség létezik ezen a világon, mint az :)

    Abban egyetértünk, hogy vannak játékok, amelyeknél számottevően többet nyom ez a latban, mint más játékokban, és tényleg ad is valami kézzelfoghatót a fun factorhoz, mert ezekbe van valamiféle jutalmazási mechanizmus integrálva, ami által a játékos tényleg úgy érezheti, hogy van értelme küzdeni, és a legnehezebb fokozaton játszani. Nem az achievementekre gondolok, az konzolos pestis.
    RPG-nek nevezett játékokról beszélek elsősorban, fejlődési rendszerről, XP-ről, használható/hasznos perkekről, skillekről. Na, a Doom-hoz hasonló játékokban ilyesmi nincs, ott csak megveregetheted a saját válladat, hogy sikerült amegfelelő fegyvert használni meg úgy ugrabugrálni és lőni, hogy leverj mindenkit.
    Persze tudom hogy kell skill az ilyesmihez is, félre ne értsd.
    Alapvetően abban is egyetértünk, hogy sokszor szükség van a nehezebb fokozatra ahhoz, hogy a különféle gameplay mechanizmusok megmutassák magukat.
    De abban már nem, hogy ez önmagában különbséget tehet jó és rossz játék között.

    Én amúgy az az ember vagyok, aki tudja hogy egymillió légy is tévedhet. Igyekszem nem az alapján megítélni valakit/valamit, hogy mások mit mondanak róla. Persze ez sokszor nem sikerül, de hát ember vagyok.

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kwzatz #46 üzenetére

    "Valószínűleg nem hallottál még a flow élményről, illetve arról, hogy mitől függ az, hogy az ember élvez-e egy adott tevékenységet vagy nem. A Doom esetén ha könnyebb fokon játszol annál, mint ami kihívás elé állít, akkor unalmasnak fogod találni."

    Nem hallottam róla, de ez az elmélet azért nem áll meg két lábon, mert a Dark Souls-t én is képes vagyok élvezni, a sokszor már-már frusztráló nehézsége ellenére is.
    Miért?
    Mert a narratíva, a tartalom, a hangulat kibalanszolja az összképet.

    "Tehát az előbb leírtak alapján nem jó és rossz játék között fog különbséget tenni, hanem a te szubjektív értékítéletedet fogja befolyásolni a játékról, amit könnyebb fokozaton unalmasnak találtál, és ezért jogtalanul is ekézheted a játékmenetet, mert nem láttad a teljes képet, amit az adni tud valójában."

    De a nehézségen kívül nem tud semmi mást adni, innen indultunk feljebb :)
    Az meg nekem kevés.

    "Alapvetően például ezután a beszélgetés után a te kritikáidat fenntartással kezelném, nem azért, mert az rossz vagy jó, hanem azért, mert valószínűleg teljesen más a játékokhoz való hozzáállásunk, így az általad megfogalmazottak számomra nem biztos, hogy jelentőséggel bírnak mondjuk egy shooter esetén."

    Ezt másképp nem is lehet. Minden kritikát fenntartásokkal kell kezelni. Egyedül a saját integritásodra hagyatkozhatsz. Az reális, ami számodra reális.

    Én a Doom-ot az alaplapomhoz kaptam egyébként. De még mielőtt az ASUS elküldte emailben a kódot, én megvettem a játékot, hogy majd a kódot akkor úgyis eladom ha megjön, és így előbb tudok a játékkal játszani.
    Kíváncsiságomat egy 20 perces Totalbiscuit videó fűtötte. Totalbiscuit egy jó gyerek, bírom. Eléggé hasonló ízlésünk van játékok terén, ezért is kezdett el érdekelni a Doom, miután megnéztem a videót.
    Ebből következik, hogy ugye nem a videóban bemutatott gameplay győzött meg, hanem ahogy a srác beszélt a játékról. Azt egyébként külön kiemelném, hogy normál fokozaton (Hurt Me Plenty) játszott vele, meg is említi a videóban. Maga a játék mégis totál más élményt nyújtott számomra mint számára, és ekkor szembesültem vele, hogy talán kicsit több fenntartással kellett volna azt a videót néznem, és a véleményét kezelnem. Ritkán követek el ilyen hibát. Még ha valakinek adok is a véleményére, általában akkor sem kezelem azt fenntartások nélkül, ha döntéshelyzet előtt állok.

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz Sipike19 #49 üzenetére

    Valóban?
    Ezek közül melyik nem idei?

    "Total War: Warhammer, XCOM 2, The Witcher 3: Blood & Wine, Titanfall 2"

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz Sipike19 #51 üzenetére

    Na ez az, hogy kapásból :)
    Mert a Blood & Wine idén május 31.-én jelent meg. És bár nem teljes, különálló játék, bőven van benne annyi tartalom, hogy akár még az is lehetne.

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz kwzatz #54 üzenetére

    Az valóban mókás, hogy egy napja beszélgetünk itt egy olyan játékról - egy másik játékról szóló hír komment szekciójában -, amivel te nem is játszottál, nekem meg nem jön be :D

    "És fel kell tennem a költői kérdést: Vajon ugyanennyire élveznéd a Dark Soulst, ha összesen 3 halállal végigrobognál 8-10 óra alatt a teljes játékon?"

    Ez csak annyira költői kérdés, amennyire az objektív szubjektív. :)
    Nézd, én nem élvezem a frusztrációt, a szenvedést, a vergődést. Nem szeretek 65-ször nekiállni valaminek, ha tudom hogy a hetvenedik próbálkozás utáni sikerélmény sem lenne katarktikusabb, mint a harmadik utáni.
    Abszolút megértem a koncepciót egy Dark Souls-féle játékban, hogy ezen keresztül mutatják be a helyzet reménytelenségét, a karakterünk esendőségét.
    De ez önmagában csak szenvedés és vergődés lenne megfelelő körítés nélkül, a játék célja pedig az idők kezdete óta a szórakoztatás. Nem a kínzás.
    Ha könnyebb lenne a játék, akkor számomra valószínűleg a Witcherhez hasonló élményt nyújtana, és én azzal még mindig tökéletesen elégedett lennék.
    Egymás álláspontjával valóban nem fogunk tudni mit kezdeni, de ez nem is baj. Tiszteletben tartom a véleményedet, még ha sok mindenben nem is értünk egyet.
    Te mindig fogsz tudni olyat írni, ami az én integritásomat feszegeti, én meg mindig rá fogok tudni kontrázni arra, amit te írsz.
    De így kell ezt kultúráltan csinálni.

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz _cHAos_ #58 üzenetére

    Te miről beszélsz, most komolyan? A beszélgetés többi részét nem akarod végigolvasni, mielőtt butaságokat írsz, troll?

    [ Szerkesztve ]

  • Fitzgerald

    veterán

    válasz ForRedGlory #62 üzenetére

    Nem akarnak egyenlőre mindent ellőni, majd december elsején jön még biztos jó anyag bőven, ne aggódj.

Új hozzászólás Aktív témák